Kayak: Out of This World
Kiadó: Insideout Music
Megjelenés dátuma: 2021. 5. 7.
Produkció: Kayak
Az album hossza: 70.53 perc
Stílus: Progressive Rock
Értékelés: 9.0/10
Az „Out of This World” a kultikus holland progrockerek, a Kayak tizennyolcadik stúdiólemeze. A jó zene szerelmeseinek többsége őket leginkább az 1978-as „Ruthless Queen” klasszikusról ismeri, ami az egyetlen kereskedelmi sikerük volt, azt is főleg otthon, miközben a progrock-gurmék elsősorban a múlt század hetvenes éveiben készült lemezeiket becsülik, pedig az 1999-es újraegyesülés után is egész sor remek munkát tettek le az asztalra. A Kayak legújabb inkarnációja, amely stúdióban a nagyon jó „Seventeen” (2018) című lemezzel mutatkozott be, hasonló, többnyire szimfonikus progrock vonalon halad tovább, de az „Out of This World” még ambiciózusabb.
A billentyűs és zenekarvezető Ton Scherpenezeel, aki egyben az utolsó eredeti tag, a producer és a zene nagy részének szerzője, gondoskodott róla, hogy az „Out of This World” szinte belefulladjon a gazdag, gyakran pompázatos zenekari hangszerelésekbe. A Kayak, amely mindig a dalai dallamos szerkezetére esküszik, az erős szimfonikus progrock elemek mellett eklektikus zenéjébe régóta szívesen csempész jó adag artrockot is. Az artrockos „fűszerezés” egyik kulcsa Marcel Singor gitáros énekstílusa, amely időnként a legendás David Bowie-ra emlékeztet, míg a fő énekes, Bart Scwhertmann hangja gyakran a Kayak egykori énekesét, Edward Reekerst idézi.
Az „Out of This World” gyakorlatilag a dallamos, artrockos árnyalatokkal megspékelt szimfonikus prog régi hívei és rajongói kívánságára készült: nincsenek benne poprockos pillanatok, és nagyobb kísérletezős bonyodalmak sem. Sokszor úgy szól, mintha valamikor a hetvenes évek második felében készült volna, amikor a Kayak művészi virágkorát élte. A legnagyobb kritika az album zárórészét éri, főleg az utolsó két dalt, amelyek nem érik el a többi szerzemény szintjét, és kissé vontatott összbenyomást hagynak maguk után. Ha az „Out of This World” mondjuk két dallal rövidebb lenne, az pont megfelelne, és a záró szakasz nem hígulna fel kissé.
A nyitó és egyben címadó dal, az „Out of This World” remek kezdése a lemeznek. Minden erénye megvan egy Kayak-klasszikusnak: pompás barokkos hangszerelés, drámai fokozás, többszólamú ének, kiváló harmóniák a gitár és a billentyűk között, érdekes gitárfutamok és epikus refrén. Az artrockosabb „Waiting” című dalban, amely szintén remek munka brilliáns refrénnel és titokzatos hangulattal, Singor hangjának Bowie-hoz való hasonlósága több mint nyilvánvaló. Ez a szerzemény a felépítésében is olyasmire emlékeztet, amit akár Bowie is írhatott volna, és sokat elmond a Kayak zenéjének általános eklektikusságáról.
Az „Under a Scar”, amelyben remek az összhang a drámai szimfonikus hangszerelés és a hatalmas vokális harmóniák között, tartja azt a kiváló benyomást, amelyet a lemez nyitánya hagyott. A „Kaja” egy bús instrumentális darab melankolikus gitárszólóval és zongorakísérettel, amelyet valószínűleg egy Kaja nevű végzet asszonyának szenteltek. Ezzel a rövid, de hangulatában gazdag instrumentális számmal a Kayak meglehetősen ügyesen kikerülte a lehetséges csöpögős balladát.
A „Mystery” az „Out of This World” egyik csúcspontja, szimfonikus prog és arénarock igen szerencsés keveréke, amely gyakran úgy szól, mintha 1978 körül készült volna; „queenes” vokális harmóniákat, hatalmas központi dallamot és epikus szimfonikus hangszerelést kapunk benne. A „Critical Mass” szintén a jövő Kayak-klasszikusának nevezhető: néhány nagyon érdekes hangszeres betét, rendkívül színes billentyűs-gitáros harmóniák, hatalmas gitárszóló és remek Schwertmann-teljesítmény jellemzi. Az „As The Crow Flies” hangulatában rendkívül mozgalmas ballada melankolikus központi hangszereléssel és változatos többszólamúsággal, amely „népies” szövege miatt valószínűleg a romantikus szimfonikus prog mai hőseinek, a Big Big Trainnek a rajongóit is megnyeri. A „The Way She Said Goodbye” a következő változatos ballada, gazdag szimfonikus-akusztikus hangszereléssel. Mielőtt bárki „elsütné” a mondatot, hogy „egy ballada is több mint elég”, érdemes figyelmeztetni: korántsem holmi csöpögős „altatóról” van szó.
A Kayak-léptékkel mérve viszonylag ütős, de megfelelően pompázatos „Traitor’s Gate” újabb nagyon szerencsés kereszteződése a szimfonikus prognak és az arénarocknak, amely epikus hangulatával és hatalmas gitáros-billentyűs harmóniáival biztosan a kultikus Magnum rajongóinak is tetszeni fog. A „Distance To Your Heart” ugyancsak rendkívül kedves szerzemény, amely a szerelmes szöveg ellenére nem cukros ballada, hanem hangulatilag nagyon intenzív kompozíció pompás többszólamúsággal és mozgalmas zenekari hangszereléssel.
A „Red Rag To a Bull” nosztalgikusan csengő minimoogos futamokkal indul, majd gyorsan átvált egy rendkívül eklektikus szimfonikus progrock-standardbe. A „One By One” című ballada az első pillanat az albumon, ahol a dolgok kissé „megsavanyodnak”, és egyben az egyetlen ballada a lemezen, amelyet kissé émelygősnek és vontatottnak nevezhetünk. Az összbenyomáson a záró rész sem segít, ami úgy szól, mintha a Mikulás búcsúzna a gyerekektől, miután sikeresen kiosztotta az összes ajándékot.
Az „A Writer’s Tale” című epikus remekmű ezzel szemben az „Out of This World” egyik csúcspontja, és valójában jobban mutatna zárószámként, mert a következő két szerzemény semmiképp sem ér fel ugyanehhez a színvonalhoz. Itt a Kayak megint „mindent belead”, és hangulatában és hangszerelésében rendkívül eklektikus kompozíciót alkot, amellyel megerősíti az „Out of This World” összességében nagyon jó összbenyomását. A két záró darab, a túlzottan vidám, „ringaraj” hangulattal fűszerezett „Cary”, valamint a melankolikus, de kissé unalmas „Ship of Theseus” sehogy sem illik a lemez többi részéhez, és jobban mutatna bónuszdalként az album egy különleges kiadásán.
Csak azt fogja meglepni, hogy az „Out of This World” a holland progrock-bajnokok legjobb teljesítményeinek szintjén áll, akinek a Kayak teljesen ismeretlen. Annak ellenére, hogy az utolsó két dal és a felesleges ballada kissé rontja az egyébként rendkívül lelkesítő összképet, az „Out of This World” mindenképp az egyik fő várományosa az év 2021-es progrocklemez címének. Nagy nehézségek árán lehetne egy kezünk ujjain megszámolni azokat a progresszív rock aranykorából (a múlt század hetvenes évei) származó zenekarokat, amelyek ma is olyan minőségi albumokat készítenek, mint a Kayak jelenlegi felállásának tagjai.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Dallista:
1. Out Of This World
2. Waiting
3. Under A Scar
4. Kaja
5. Mystery
6. Critical Mass
7. As The Crow Flies
8. The Way She Said Goodbye
9. Traitor’s Gate
10. Distance To Your Heart
11. Red Rag To A Bull
12. One By One
13. A Writer’s Tale
14. Cary
15. Ship Of Theseus
Felállás:
Bart Schwertmann – ének, vokál
Ton Scherpenzeel – billentyűk, ének, vokál
Marcel Singor – gitár, ének, vokál
Kristoffer Gildenlöw – basszusgitár, ének, vokál
Hans Eijkenaar – dob
Közreműködő zenészek:
Maria-Paula Majoor – hegedű
Daniel Torrico Menacho – hegedű
Francesco Vulcano – hegedű
