Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Gent (Belgium) – Celje (Szlovénia) / e-mail
Az interjú dátuma: 2013. február 9.
A Herfs† ötfős melodikus death/black metal banda a belgiumi Gentből. A formáció a death metal brutalitását és hangzásvilágát ötvözi a black metal sötét báját. A „romlottan gonoszkodó” zenei keverék, amelyet gazdag harmóniák, gitárvarázslatok fűszereznek, és amely a melankóliával, a pusztulás látomásaival teli lélek sötét zugaiba kémlel, adja a zenekar felismerhető karizmáját. A saját maguk alkotta death/black metal világukat „Nekromantic metal”-nak keresztelték el.
A zenekar tavaly májusban adott ki egy „The Deathcult (Chapter One: An Oath in Darkness)” című EP-t, amelyen ambiciózusan kitágította a 2009-es stúdiódebütje, a „Necrotica” zenei karakterének kereteit. A RockLine megragadta az alkalmat, hogy kibogozza a Herfs† történetét…
RockLine: Az elmúlt két évben csak látogatók voltatok a Metal Campen, ott nyaraltatok, idén viszont rögtön két fesztiválon is játszotok: a Metal Daysen és a Burning Sean. Milyen érzés?
Matthieu: Valójában a Herfst már 2007-ben játszott az MC-n, a következő évben is kellett volna, de betegség miatt lemondtuk a fellépést, így nekem ez lesz az első szereplésem ezen a fesztiválon, és azt kell mondanom, hogy mindannyian nagyon örülünk a szlovén és horvát vidéknek! Ahogy korábban említetted, már jó néhány éve hűséges látogatói vagyunk a fesztiválnak, mert imádjuk a remek hangulatot és a helyszínt. Természetesen megtiszteltetés számunkra, hogy idén mi is a fellépők között lehetünk. Már nagyon várjuk, és megígérjük, hogy „ördögi” show-t kaptok!
RockLine: Tekerjünk vissza az elejére. Mikor és hogyan álltatok össze Herfstként?
Bram: Az egész valamikor 1999-ben kezdődött. A név a középiskolás éveim alatt jutott eszembe, amikor még a saját bandám alapjait raktam le, és akkoriban magányosságot éreztem magamban. Hollandul ősz a jelentése, az évszaké, amely azt a hangulatot tükrözi, amelyet a zenémben ki akartam hangsúlyozni. Na, a viccet félretéve: ez a név egyszerre áldás és átok. Gyakran célpontja ostoba poénoknak (a „miért játszotok nyáron, ha egyszer ősznek hívnak titeket” stílusában), külföldön pedig nehezen ejtik ki. De mindezek ellenére még mindig elégedettek vagyunk a névvel, nagyon a szívünkhöz nőtt.
Egyébként doom/black metal bandaként indultunk, de akkor még mindannyian a hangszereinket tanultuk. A saját stílusunkat az évek alatt alakítottuk ki. Írtunk néhány saját dalt, eljátszottuk őket pár koncerten, és elkezdtük felfedezni a metalzenészek titokzatos világát. Az első demónkat 2003-ban adtuk ki, két évvel később pedig egy EP-t. Ez idő alatt rengeteg koncertünk volt Belgiumban. Jó néhány felállásváltozás után 2009-ben vettük fel a Necrotica című lemezt, a legújabb kiadványunk (az új énekessel) pedig a 2012-ben megjelent „Deathcult” EP.
RockLine: A zenei stílust, amelyet játszotok, „necromantic metal”-nak neveztétek el. Halottakat idéztek, hogy ráijesszenek a tisztességes világra, amely az éjszakákon csak erényes álmot szeretne.
Bram/Cristophe: Így döntöttünk. Részben a „Nekromantik” (1987) című német film előtt tisztelgés miatt, de ez a kifejezés a játszott stílusok kombinációja miatt is rendkívül találónak tűnt. Ez néha összetett fortyogó keveréke mindazoknak a metalstílusoknak, amelyeket szeretünk. Nem vagyunk tipikus, kiszámítható német thrash metal banda, hogy egy példát mondjak. A nyers és a melodikus keveréke a mi felismerhető, jellegzetes hangzásunk. Biztosan olyasmi, ami természetesen jön belőlünk, különben nem akarnánk játszani azt, amit csinálunk. Ugyanakkor kötődik a zenénkben és a szövegeinkben megjelenő „romantikus” elvhez is, és ezt úgy akarjuk kiemelni, hogy látszódjon a „romantikusan horrorisztikus” irodalmi művek hatása: Fin-de-Siècle, viktoriánus London, Edgar Allan Poe… A szépség, a múlt, a költészet romantikus érzésének keresése. Amikor tudod, hogy ezt sosem fogod elérni. Ezt akarjuk átadni a zenei kifejezésmódunkban. Közben pedig nem szabad elfelejtenem, hogy a halál szépsége is lenyűgöz és megihlet minket.
RockLine: Matthieu, te 2010-ben csatlakoztál a zenekarhoz. Milyen érzés volt egy olyan banda tagjává válni, amelynek már jó sok tapasztalat volt a háta mögött? Gyorsan beilleszkedtél, vagy voltak/vannak még nehézségeid?
Matthieu: Amikor először láttam a Herfstet (2006-ban) egy koncerten, amelyet magam szerveztem, azonnal a rajongójuk lettem. Tényleg lenyűgöztek azon az estén, a születésnapomra pedig megajándékoztak az albumukkal. Mindig követtem őket, jó néhány koncertjüket láttam. Nem tudom elmondani, micsoda megtiszteltetés ért, amikor 2010-ben felajánlották nekem a helyet a zenekarban. Elég nehéz feladatom volt, mert az összes korábbi énekes nagyon jó volt, ráadásul éppen az új EP felvételére készültünk. Az elejétől fogva remekül kijöttem a többiekkel. Olyan idegességet viszont azóta sem éreztem, mint az első koncertemen, amely egy nagy rendezvényhelyszínen volt. Együtt léptünk fel a bálványaimmal, a Rotting Christtel. A lámpaláz ellenére semmi gondom nem volt a fellépéssel, és a fogadtatás is pozitív volt. Azóta azon dolgozom, hogy fejlesszem a színpadi jelenlétemet, és javítsam az énekes megközelítésem különféle elemeit. Szerintem nagyon fontos, hogy milyen ember vagy. A színpadon mindig igyekszem szenvedélyes fellépést adni a közönségnek, és eggyé válni a dalok hangulatával, érzéseivel és üzeneteivel.
RockLine: 2009-ben kiadtátok az első nagylemezeteket, a „Necrotica”-t. Hogyhogy 10 évre volt szükségetek a megjelentetéséhez?
Christophe: A „Necrotica” megjelenése a zenekar hosszú növekedési időszakát és persze a tagcseréket követte. A bandát 1999-ben Bram és Peter alapította, akik akkor még zöldfülűek voltak. Az első demó 2003-ban látta meg a napvilágot, aztán jöttek az első fellépések és egy érettebb kiadvány 2005-ben. Utána kezdődtek a gondok. A tagok jöttek-mentek, miközben a CD megírása és felvétele szörnyen elhúzódott. Amikor ezeknek a bajoknak vége lett, és az album elkészült, hosszú, eredménytelen kiadókeresés következett, amelynél kiadhattuk volna a CD-t. A végén úgy döntöttünk, hogy a „Necrotica”-t saját kiadásban jelentetjük meg.
RockLine: Mi a zenétek és a szövegeitek fő témája?
Matthieu: Nagy rajongói vagyunk az okkultizmusnak, a groteszknek, a barokknak, a romantikának és a „Lovecraft”-hangulatnak. A horrorfilmek és -történetek, a történelem és az ősi okkult rituálék nagyon vonzanak minket, ezért ezeket igyekszünk beleszőni a zenénkbe és a fellépéseinkbe is. Természetesen a dalszövegeink is ilyen hangulatban élnek. A legújabb kiadványunk, a „Deathcult” EP koncepcióra épül, egy olyan történetre, amely még nincs befejezve. Szűk párizsi sikátorokban játszódik a Fin-de-Siècle korszakában, ahol a főszerepeket általában a sötét mágiával foglalkozó különcök viszik (A kifejezés a 19. és 20. század fordulójának alkotói mozgalmára használt francia elnevezésből származik. Ennek a korszaknak ismert műalkotása a „Sikoly” („Scream”), az ehhez az alkotói áramlathoz tartozó ismert alkotók közül pedig Nietzsche és Wilde nevezhető meg… a szerk. megj.).
RockLine: Ki csinálja közületek a zenét, és ki írja a szövegeket?
Christophe: A dalok alapötleteit mindig először Bram és én mutatjuk be, vagyis a két gitáros. Az ötletek kidolgozottsága változó. Előfordul, hogy csak egy „király riffet” hozunk, máskor viszont szinte kész vázzal állunk elő egy dalhoz. Innentől kezdve az következik, hogy kipróbáljuk, hogyan működik a dolog a zenekarban. Jön tehát a „jam”, és ezen a ponton a többiek is hozzáteszik a saját javaslataikat és ötleteiket. A szövegeket Bram írja, ő a mi „félelmetes és rosszkedvű” mesemondónk. Mindig kitalál valami jó koncepciót.
RockLine: Belgiumban az ismertebb zenekarok közé tartoztok. Több mint 100 koncertet adtatok a metalvilág ismert neveivel, például a Dark Funeral, a Vital Remains, a Belphegor és a Tankard társaságában… Milyen a metalszíntér Belgiumban, nehéz fellépési lehetőséghez jutni? Milyen fellépéseket kedveltek jobban? A önálló koncerteket, vagy azokat, ahol több zenekar játszik, például a fesztiválokon?
Christophe: Az mi kicsi és jelentéktelen országunkban tényleg nagyon sok banda van. Néhányan valóban nagyon jók, és nagyon küzdenek a sikerért. Az ilyen igyekezet sajnos gyakran észrevétlen marad, és az ilyen bandák nem kapják meg a lehetőséget, amelyet amúgy megérdemelnének. A szervezők persze a külföldi, bevált zenekaroknak kedveznek, amelyek megtömik a zsebüket nyereséggel, ahelyett hogy esélyt adnának a hazai zenekaroknak. Szerencsére azonban vannak kisebb szervezetek és egyéni lelkesek, akik azért szerveznek rendezvényeket és fesztiválokat, hogy megakadályozzák a fent leírtakat. Ezek az emberek tényleg nagyszerű munkát végeznek.
RockLine: Hogyan alakítottátok ki a „The Deathcult” EP hangzásvilágát?
Matthieu: Az EP-t a tavaly februári kemény fagyban vettük fel, a belgiumi Stabroekben lévő Red Left Hand stúdióban. A stúdió tulajdonosa Sven Janssens, az Aborted és az Epica egykori basszusgitárosa. Kiválóan végezte a munkáját. Annak ellenére, hogy a felvétel alatt adódtak kisebb gondok, például áramkimaradás, vagy hogy a szólógitáros éppen azon a napon betegedett meg, amelyen a szólóit kellett volna felvennie. Összességében viszont minden a tervek szerint haladt. A felvétel után az anyagot a hangzás véglegesítésére, vagyis keverésre és masterelésre Dan Swanönak küldtük el, a svédországi híres Unisound stúdió ismert varázslójának. A Dannel való munka is a legnagyobb rendben zajlott. Dan ráadásul rendkívül kellemes ember, akivel igazán szórakoztató volt együtt dolgozni. Így a végén mindannyian nagyon elégedettek voltunk az eredménnyel.
Az EP borítóját ezúttal is a mi művészünk és gitárosunk, Bram tervezte, így sem a remekül megformált borító, sem maga a CD-füzet belseje nem maradt el!
RockLine: Mely zenekarok inspiráltak benneteket, hogy ma azt a zenét játsszátok, amit játszotok?
Matthieu: A zenénk az évek során fejlődött, a minket inspiráló bandák viszont többé-kevésbé végig ugyanazok maradtak: Dissection, Carcass, a göteborgi (Svédország) „old school” bandák, például az At The Gates, a görög mesterek, a Septic Flesh, és a Dimmu Borgir meg a Behemoth is. Persze a zenekarunk minden tagjának megvannak a maga személyes kedvencei, de az általam felsorolt bandák afféle közös nevezőt jelentenek a tagok zenei ízlésében.
RockLine: Mit várhatunk a Herfst show-jától a 2013-as Metal Days fesztiválon?
Matthieu: Azt, ami mindig jellemző a koncertjeinkre! Szenvedélyt és sok energiát. Mindig mindent beleadunk, csak a legjobbat nyújtjuk, hogy a lelkünk és a zenénk megérintse a hallgatókat, és magunkkal vigye őket az utazásra a „lovecrafti” világon, a szellemeken és a rituálékon át. Gyertek, és éljétek át velünk a „nekromantikus románcot”!
Rockline: A jövőre sok szerencsét kívánok, köszönöm az interjút, és találkozunk, ha addig nem, a 2013-as Metal Days fesztiválon!
Herfst: Örülünk a találkozásnak a Metal Daysen! Köszönjük neked, gyere el a bulira, a koncert után pedig igyunk együtt egy sört a tolmini parton!
az interjút készítette: Blažka Lovšin
a szöveget szerkesztette: Aleš Podbrežnik
