Szerző: Rok Klemše
Előadó: 3 Inches Of Blood
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2009
Játékidő: 51:28
Értékelés: 4.5/5
A 3 Inches of Blood kiváló heavy/power metal csapat egy olyan országból, amely első ránézésre talán nem a zenei gazdagságáról híres – de a látszat csal, hiszen Kanadából érkeztek olyan zenei óriások, mint a Rush, az Exciter, az Annihilator, a Quo Vadis, az Anvil, Devin Townsend az összes projektjével, és még sorolhatnánk. Ezek között fontos helyet foglal el a 3 Inches of Blood is, amelynek tízéves, színes története van, és amelyben jelentős fordulatot hozott az előző lemez, a Fire Up the Blades (2007) megjelenése. Az albumot népszerűsítő turnén már nem vett részt a durva vokálokért felelős énekes, Jamie Hooper, akinek hardcore-os morgása többször is vita tárgya volt, nem sokkal később pedig Jaime csendben, minden felhajtás nélkül távozott a zenekarból. A másik gond, amely valószínűleg még jobban gátolta a csapatot a teljes kibontakozásban, az előző kiadójuk, a Roadrunner volt, amely nem fordított túl sok figyelmet a 3 Inches of Bloodra: még annyit sem tettek, hogy megfelelő produkciót biztosítsanak a srácoknak, és úgy tűnik, éppen a Roadrunner akadályozta meg őket abban, hogy elérjék a csúcsot. Nos, a változás szele a 3 Inches of Bloodot is elérte – Jaime helyettesét a saját soraikban találták meg, mivel a szerepét Justin Hagberg gitáros vette át, új otthonra pedig a Century Mediánál leltek, ahol láthatóan szabad kezet adtak nekik az új album elkészítésében. Az eredmény a kiváló Here Waits Thy Doom!
Már az első szám, a Motörhead-klasszikus Overkill ütős stílusában íródott romboló metalhimnusz akkorát rúg a heréidbe, hogy elakad a lélegzeted, miközben Cam Pipes a metalosok összetartozásáról üvölt háborús kontextusban. A szám üzenete ugyan közhelyes, de a 3 Inches of Blood messze áll a Manowar olajozott szőrmeviselőinek patetikusságától, ebben nagyban segítenek az igazán erős riffek és a remekül, dinamikusan megírt dalok – ezt már az első szám bizonyítja a záró hangszeres kivezetéssel, amelyet Pipes a kiáltott „Ataaaaaack!”-kal vezet fel. Ha Cam sikoltozása helyenként már az egyhangúság felé közelít, ezt kiválóan ellensúlyozza Justin agresszívabb morgása, amely ugyan nem játszik akkora szerepet, mint annak idején Hooperé, de talán még jobb is: kiegészíti Pipest, és ott, ahol kell, agresszív, nyers visszhangként szól a sikolyai mellé. A Rock in Hell című számmal a 3 Inches of Blood megmutatja a másik oldalát is, amely erősen gyökerezik a hetvenes–nyolcvanas évek hard rockjában, hiszen a dal úgy szól, mintha a Deep Purple írta volna, ha klasszikus heavy metalt játszana. A Here Waits Thy Doom igazán különleges értékei a hatalmas riffek, amelyeket rendkívül átgondoltan írtak meg, az egyes számok erőteljes alapjaiként működnek, és az is az erényük, hogy mindegyik dalban egyediek, az egész lemezen pedig egyetlen olyan riff sincs, amelyről azt mondhatnánk, hogy már hallottuk. A Silent Killer a csendes gyilkosok sötét világába visz minket, és ennek hangulatát a 3 Inches of Blood remekül átülteti a dalba, hiszen csak arra vársz, mikor lopózik oda mögéd a néma ölő, hogy a hátadba döfjön egy újabb, pengeélesen éles riffet. Az album egyik legjobb pillanatában, a Fierce Defender című számban a 3 Inches of Blood egy újabb hatását idézi fel, és a New Wave of British Heavy Metal hatására épülő vágtában egy zombihordákat visszaverő túlélő bőrébe helyez minket. Az őrült énekdallamok, a kiváló gitárdallamok és a rendkívül változatos, epikus szólóval megspékelt dal könnyedén átültet egy elpusztult világba, amelyet élőhalottak uralnak, és akiket bármivel le kell rázni magunkról, ami éppen a kezünk ügyébe kerül. Metal és zombik – lehet ennél még menőbb valami!? A Preacher’s Daughter valószínűleg a legnagyobb eltérés a klasszikus 3 Inches of Blood hangzástól, mert áthatja a Rainbow mély ambientje, különösen Richie Blackmore gitárjátéka. A szinte bluesos és boogie rockos gitárfutamok egy kegyes déli kisvárosba visznek, ahol a prédikátor lánya mindent megtesz az ellen, amit az apja prédikál. A hetvenes évek hammondját idéző billentyűk kitűnően megidézik a Mississippi-delta déli hangulatát, a piszkos szóló pedig egyszerűen mesterien foglalja össze a prédikátor lányának mocskos természetét. A Call of the Hammer valószínűleg az album legromboldabb száma, egyszerű, ugyanakkor kemény dal. A dinamikus dobolás tökéletesen összefoglalja a Thorról szóló történetet, és könnyű elképzelni, ahogy kalapácsa lesújt a „pussy” isteneire. Cam és Justin kiválóan adja elő az agresszív és falsetto énekhangokat, Shane Clark pedig szépen leborul egyik legnagyobb hatása, a néhai Piggy (Voivod) előtt, hiszen a szólógitár-rész közvetlenül a Voivod-klasszikus, a Psychic Vacuum nyomán született. A fenomenális Snake Fighterben újabb szó szerinti értelemben vett eposz vár ránk, a szám fantasztikus hangulattal büszkélkedhet, amely főként a feszültség fokozására épül, a változatosságot és dinamikát pedig egymással összefüggő, mégis teljesen különböző részek adják, ezért ez az album legprogresszívebb pillanata. Ha már a hangszeres rész is pompás, epikus és dinamikus, mi lehetne még grandiózusabb és epikusabb Conannál, akinek a Set templomával és Thulsa Doommal vívott harcáról szól a dal. Hasonló stílusban folytatódik az At the Foot of the Great Glacier, amely valószínűleg az album leggyorsabb száma, és a fenyegető csapdákkal teli, nehezen megmászható gleccser megmászásának hangulatát nehéz, döngölő ritmusokkal és kaotikus szólórésszel adja vissza. Az All of Them Witches-szel az album egyik legepikusabb pillanatát éljük át, a baljós intro első pillanataitól a szám utolsó másodpercéig. A dal címe Polanski kultikus mesterműve, a Rosemary’s Baby című film egyik könyvéből származik, amelyet a sátánisták tartanak a kezükben. A fenomenális riffelés, a szám állandó dinamikus mozgása, amely hullámzik a változatosságban, valamint az emlékezetes refrén, amiből a Here Waits Thy Doom egyébként tele van, a számot a 3IoB-diszkográfia csúcspontjai közé emeli. Az elállítóan jó középrésszel és gitárpárbajokkal a dal az Iron Maiden legjobb eposzaival vethető össze, a rendkívül jó dupla gitár pedig már a 3IoB nélkülözhetetlen részévé vált! A 12:34-gyel a srácok valami olyat mutatnak be, amit a 3IoB-nél még nem hallottunk. Az akusztikus szám, illetve intro úgy hat, mint az Orchid a Black Sabbath Master of Reality albumán a Lord of This World előtt, itt pedig a vihar előtti csendként működik a Led Zeppelin módjára, és az album utolsó számába vezet. Az Execution Tank tökéletes lezárása az epikus Here Waits Thy Doomnak, amelyet a 3 Inches of Blood pályafutása leghosszabb számával zár fantasztikusan. Az Execution Tank főként az őrülten jó ritmusgitárokkal büszkélkedik, a szám brutalitását és sebességét pedig egyszerűen mesterien mutatja be az Execution Tank – egy meg nem nevezett hadsereg titkos, legyőzhetetlen fegyvere, amely halált hint a csatatéren. Éppen úgy, mint az album zárása!
A Here Waits Thy Doom bizonyosan a tavalyi év egyik legjobb terméke, a 3 Inches of Blood mindent egyesített rajta, ami egyedivé teszi őket, és a saját védjegyes hangzásukat tovább csiszolták. A sikoltozó vokálok, amelyeket a megfelelő pontokon agresszívabb félgrowlok segítenek, a romboló dobolás, a zseniális riffelés és szólózás, és mindenekelőtt a változatos, dinamikus dalok megírásához való kivételes érzék a Here Waits Thy Doomot a 3 Inches of Blood diszkográfiájának első helyére emelik. Az album az elejétől a végéig tele van anyaggal a féktelen hajtépéshez, a kíméletlen power/heavy metal vérbő hangulata pedig az utolsó pillanatig sem lankad!
Felállás
Cam Pipes – ének
Justin Hagberg – gitár, ének, basszusgitár, orgona, zongora
Shane Clark – gitár, basszusgitár
Ash Pearson – dob
Produkció
Jack Endino
Számlista
1. Battles and Brotherhood
2. Rock In Hell
3. Silent Killer
4. Fierce Defender
5. Preachers Daughter
6. Call of the Hammer
7. Snake Fighter
8. At the Foot of the Great Glacier
9. All of them Witches
10. 12:34
11. Execution Tank
