Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Battleaxe
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 47:07
Értékelés: 4.5/5
A Battleaxe is a visszatérők közé tartozik a tiszteletreméltó metaluniverzum végtelen horizontú színterén. Ezek a „bibliai” korú fickók 1979-ben alakultak az angliai Newcastle-ben, a Tyne folyó mellett. Habitusukkal, munkásságukkal és színtéri jelenlétükkel a „New Wave of British Heavy Metal” mozgalomhoz tartoznak, amely a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján tombolta végig a bolygót. Az utóbbi pár évben azt látjuk, hogy az újabb zenei generációk lelkesen túrják a metal úttörőinek gyökereit, ez pedig remek revivalbandák és stúdiólemezek sorát eredményezte, így hosszú álmukból azok a dinoszauruszok is felébrednek, akik a nyolcvanas években a működésükkel az eredendő bűnt követték el. Rengeteg zenekar elhallgatott a nyolcvanas évek során, és befejezte a pályafutását. Úgy tűnt, a csend örökre megmarad. Aztán az új évezredben újra összeültek, és újraindultak. Egyszerűen. Megint nőtt irántuk az érdeklődés.
A Battleaxe rövid története nagyjából így néz ki. A banda 1983-ban és 1984-ben két stúdióalbumot adott ki: az áttörést hozó bemutatkozót, a „Burn This Town”-t, amelyre néhányan talán emlékeztek a metalkorszak egyik legbizarrabb borítója miatt, egy évvel később pedig megjelent az utóda, a „Power from the Universe”. Csúcspontjukon a Battleaxe a nyolcvanas évek közepén a Saxon előzenekaraként nyitotta a koncerteket, aztán 1988-ban csendben abbahagyták. 1987-ben a zenekar új albumot vett fel, de az sosem jelent meg, mert a Battleaxe akkor kiadói szerződés nélkül maradt, így nem volt, aki kiadja a lemezt. Ezt a meg nem született albumot „Mean Machine” névre keresztelték.
2005-ben, még a zenekar szünetében megjelent egy EP, rajta 4 dallal, amelyeknek az 1987-es albumon lett volna a helyük. Ezek ismét bizonyították, hogy a zenekar bemutatkozó lemeze jóval erősebb volt mindennél, amit a Battleaxe később a nyolcvanas években még létre tudott hozni.
A banda 2010-ben állt újra össze, és az eredeti tagok közül ma már csak Dave King énekes és Brian Smith basszusgitáros van a csapatban. Mivel a rockban és a metalban a gitárosokon általában „áll vagy bukik minden”, a „Heavy Metal Sanctuary” és a megújult Battleaxe kulcsfigurája az új gitáros, Mick Percy. Kiválóan végezte a dolgát, a Battleaxe pedig megmentette vele a bőrét! Vagyis az új albummal megőrizték a hitelességüket, hiszen értelmesen építettek hidat, amely az újjászületett zenekart egyenesen a nyolcvanas évek diszkográfiai örökségének ölébe vezeti. Dave King az érett korára is megtartotta remek énekhangját. Rekedtes, torkos és metszően éles orgánuma hol kicsit Nicky Moore-ra (Samson), hol az Accept pályafutásának mindhárom énekesére emlékeztet, ezek mellett persze az AC/DC-re is fogadók örömére. Amikor King elengedi a torkos hangszínt, Byff Byford (Saxon) irányába tud elmenni. Ilyen például a Hail to the King vagy a nagy drámai pillanattal, pompával megfűszerezett Kingdom Come, amely az új album egyik legjobb dalának számít, de ilyen az „accepto s” The Legions Unite versszaka is. Ha már a pompánál tartunk, ki kell emelni, hogy a Battleaxe nem feltétlenül erőlteti. Azokon az album-pontokon, ahol hangulatot akarnak építeni, színpadias bevezetőkhöz nyúlnak, mint a Give it Mine gonoszkodó előjátéka, amely aztán újra az ó-iskolás Accept-riffelés jegyeivel kereskedik. Ilyen pompás pillanatot épít a zenekar már az album nyitányán (a címadó dalon), valamint a közepén az A Prelude to Battle-lel, amely átfolyik a már említett The Legions Unite-ba.
A produkció logikusan korszerűsített. A „Heavy Metal Sanctuary” sűrű, tömör történet, amelyet egy legendás felállás alkotott nagy erénnyel! Rusztikus, nagy tapasztalatból és kompozíciós mesterségbeli tudásból építkező „kiforgatott” hangzás. A gitárfrázisok egyszerűek, ugyanakkor hatásosan fogják meg a velős, kinyilatkoztató karizmát. A „middle eight” részek tipikus menete: terces gitárharmóniák díszítésein át a szólóki törésig (crescendo), majd átmeneti visszatérés a versszakhoz. Klasszikus szerkesztés tehát. De nagy határozottsággal, amely hatásosan fokozza a dalok drámai atmoszféráját! A „Heavy Metal Sanctuary” sikeresen manőverezik a gonosz varázslatok, a sötét okkultizmus hangulatának megteremtésében, bevált módon él a metalköltészet tipikus fordulataival (a metalszív hősiességéről), a banda pedig társadalomkritikával sem fukarkodik. Lázadó attitűdből is akad bőven.
A Battleaxe tehát az új album riffjeinek kovácsolásakor hatékony hidat épített a nyolcvanas évek öröksége és a mai idők között. Megőrizték klasszikus zenei víziójuk alapkarakterét a múltból, és hatásosan korszerűsítették. Az album a megszokott szerkesztési forma mellett változatos motívumkészlettel rendelkezik, ezért remekül áramlik, dinamikus. Atmoszférikus komorságból és az utolsó, halálba vezető menetelés apokaliptikus kilátásaiból sincs hiány! A Romeo a hozzáadott rock ‘n’ roll elemmel az album egyetlen stíluskisiklása. Ezért került a legvégére. Okos szövege van, amely jól megfér a rockos hangzású hangszereléssel! A dal vitatható, de a banda úgy érezte, hogy ennek az albumnak a részének kell lennie, ezért tette rá. Egyébként a „Heavy Metal Sanctuary” a Kingdom Come-mal zárulna, amely igazi mini epikus szvit, és biztosan a zenekar rendkívül minőségi visszatérő albumának egyik művészi csúcspontja! Ez az album a rusztikus heavy metal gúnyosság klasszikus iskolájának minden megesküdött hívére van szabva, amely a NWOBHM-korszak védjegye! Az új lemez riffkonfigurációja ráadásul értelmes stíluspárhuzamokat sorakoztat fel a régi német metaliskola bandáival, mint az Accept, a Victory, vagy akár a legkorábbi Grave Digger (a Hail to the King fő gitárfrázisa hihetetlenül a Grave Digger Heavy Metal Breakdown című dalára hajaz). Persze rokonságok vannak a brit Saxonnal is, valamint a Samsonnal a zenekar utolsó korszakából, amikor Nicky Moore volt az énekes. Elég is lesz. Megyek, pörgetek még egy „spin”-t a „Heavy Metal Sanctuary” albumból.
Felállás
Dave King – ének
Mick Percy – gitár
Brian Smith – basszusgitár
Paul Atkinson – dob
Produkció
Fred Purser & Brian Smith
Dallista
01. Heavy Metal Sanctuary
02. Shock and Awe
03. Hail to the King
04. Rebel With a Cause
05. Give it More
06. Too Hot For Hell
07. Revolution
08. A Prelude to Battle
09. The Legions Unite
10. Spirits of the Fallen
11. Devil Calls
12. Kingdom Come
13. Romeo
