HeaveniX a Bežigradfesten (2013)
Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Cvetličarna / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. 06. 19.
Látogatók száma: 100
Jegyár: 0.00€ (ingyenes belépés)
A HeaveniX négy edzett zenei vén motoros, akiknek mindössze az a szerencsétlenségük, hogy túl keveset törődnek az önpromócióval. Boštjan Andrejc »Booshee« (gitár, ének), Rok Golob (billentyűk, gitár), David Morgan (dob) és Patrik Vlačič (basszusgitár) neve ugyanis igen magasan jegyzett, ha a szlovén zenészek színes, a pop, a rock és a metal számos változatát felölelő műfaji családjába állítod őket. A HeaveniX ugyanis annyira jó, hogy bármit eljátszik, amihez épp kedve szottyan. Természetesen teljes adag hitelességgel!
A felállás nem tegnap alakult. Csak éppen ljubljanai környéken ritkábban lépnek fel. Általában a tengerparton találkozhatsz velük. Rok Golob kivételével ugyanis a másik három tag primorjei. A zenekar mostanáig összegyűjtött néhány saját dalt, amelyeket az art-brillancia sajátos érzékenysége jellemez. Ez a fülbemászó, elsőre betalálós hallgathatóságot ötvözi az energikus rockjáték jellegzetességeivel, ami a tökéletes dallamérzék mellett gyakorlatot és tudást is megkövetel. A saját szerzemények: Luna na licu, 1 Problem, H20, Adreanlin, DNK. Nov nor čas, amelyeket a zenekar a Cvetličarnában is újra bemutatott.
A fiúk este tíz után nem sokkal léptek a Cvetličarna nyári színpadának előterébe. Mintegy 100 ember előtt, akik többnyire óvatosan támaszkodtak a pultnak, és mindenki a saját korsó sörét őrizte. A HeaveniX az előadást hasonlóan kezdte, mint idén április közepén az Orto barban: Bill Withers Use Me című számával, amely még 1972-ben jelent meg kislemezen. A funk közös vérükben csörgedezik, és ennek az elemnek a nagyobb részét a fiúk néhány saját dal hangszerelésébe is átemelték, amelyeket a koncerten eljátszottak (lásd az előző bekezdést).
A zenekar egyszerűen teljesen lenyűgözött. Se több, se kevesebb. A fiúknak túl sok kilométer és tapasztalat van a hátuk mögött ahhoz, hogy bármi mást nyújtsanak, vagy, isten ments, véletlenül csalódást okozzanak. A koncertet két részre osztották, azzal a céllal, hogy minél tovább a Cvetličarnában tartsák a közönséget. Ingyenes koncert, és szinte üres színtér. Maga a bűn! Az első részben a fiúk egy sor igényes, örökzöld, fülbemászó dalt játszottak el olyan előadóktól, mint többek között a The Police, a Van Halen (Ice Cream Man – Eddie-nek ezt látnia kellett volna!!!), a Jamiroquai (Booshee hangja ideális a funkzenéhez – a magas fekvésekben sajátosan »orrhangúvá« válik, de végig kivételes karizmát őriz). A zenekar meglepett például a Zucchero-feldolgozással (Baila Morena), ami nem könnyű feladat. Természetesen a rockerekről is gondoskodtak. Jöttek a The Doors, a Led Zeppelin (remekül lejátszott Black Dog, hibátlanul), az AC/DC, a Nirvana, a ZZ Top… a fiatalabb látogatókra is gondoltak, amikor a Kings Of Leon és a One Republic slágereihez nyúltak.
Mindenki megkapta a magáét. Azok is, akik a legtöbbet követelik a fülüknek, és a kevésbé igényes látogatók is, akik az »agykikapcsolást« keresték. A kvartett olyan, mint a jól megolajozott gépezet. Hangzásban és kivitelezésben is nagy perfekcionisták, amit a kiváló színpadi felszerelés is bizonyított, hiszen egy ilyen művészet ezt követeli meg!
A fiúk a közönséghez intézett karizmatikus megszólalásokkal is gondoskodtak az élénk hangulatról, amelyekben java részt saját magukon csúfolódtak. A színpadon új HeaveniX pólókban álltak, amelyek a zenekar 15 éves fennállását ünnepelték! Élmény nézni a HeaveniX-et a színpadon. Mindent, még a repertoár nehezebb pontjait is, tollpihe könnyedséggel hoznak le.
A koncert megerősítette az Orto bar-beli élményt. Ennek a kvartettnek a színpadi brillanciáját. Már csak egy hajszál hiányzik az elsőlemezükhöz. Mind a hat saját dal sokat ígér. Ez a megtestesült legjobb, amit az igényes hallgató az art rockban keres. Önállóság, és ideális egyensúly a hallgathatóság meg a kivitelezésbeli „bonyolítás” között. Középút! Elég hallgatható ahhoz, hogy a rádiók szeressék, és még mindig úgy fűszerezett, hogy magánál tartsa mindazokat, akik a hangszerelések intelligens változatosságát keresik. Reméljük hát, hogy a fiúk időt szánnak rá, és még négy saját dalt kidolgoznak, aztán bezárkóznak a stúdióba, és végre elkészítik és kiadják önálló stúdió-első albumukat. Ezzel az szívességgel tartoznak magukinak. Saját zenéjük egyszerűen túl jó! Ez természetesen igaz a kvartett tagjainak kivételes zenei tehetségére is, akiket teljes adagban fűz össze a fertőző munkakémia!
Képgaléria



























