Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Jack Russell's Great White
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 40:30
Értékelés: 2/5
Zűrzavar a láthatáron. Ezúttal nincs köze a terrier kutyafajtához, inkább ahhoz, hogy egyes zenészek nehezen élnek meg felesleges viszályok nélkül. Olyanok nélkül is, amelyek később bírósági tárgyalásokban végződnek. A viszálykodás mindig is elkísérte az amerikai Great White rockereit, és bárhogy nézed, Jack Russell nyilvánvalóan nem az a fickó, akivel könnyű kijönni.
Ezt legalábbis a mai Great White tagjai soha nem felejtik el. Jack Russell már 2011-ben, miután megszabadult egészségügyi gondjaitól, lerakta egy új zenekar alapjait. A tagok beleegyezése nélkül kisajátította a Great White nevet, majd egy bírósági eljárásban később kiharcolta a Jack Russell’s Great White név használatának jogát (e néven Russell 2002 és 2005 között lépett fel, akkor még Kendallal a felállásban).
Mindegy. Russell új csapatához csatlakozott a Great White még egy egykori tagja, Tony Montana, ezúttal gitárosként és billentyűsként. A „He Saw It Comin’” című bemutatkozó lemez tulajdonképpen Jack Russell zenei víziójának folytatása, vele együtt a Great White-örökség egy részével – azzal a résszel, amelyet Russell természetesen az anyazenekarból átvitt az újba.
A „He Saw It Comin’” zenei arculata árnyalatokban Russell utolsó, a Great White-tal készített lemezéhez, a „Back to the Rhythm”-hez köthető. Az viszont még 2007-ben volt. Az album néhány száma, főleg az első három (Sign of Times, She Moves Me és Crazy) szerzeményi szempontból hitelesen kapcsolódik az említett, egyébként kiváló Great White-albumhoz. Aztán a „He Saw it Comin’” gyorsan lejtőnek indul.
Ami markáns és egyedi marad, az Russell hangja. Minden tekintetben érdekes, és újra emlékeztet rá, miért volt mindig ilyen magabiztos, nemcsak a Great White-karrier csúcsán, hanem a Led Zeppelin-számok feldolgozásában is. Karizma az új zenekar első lemezén sem hiányzik belőle. A dalok zöme viszont kevesebb izgalmat hoz, mint reméltük. Szerzeményi szempontból, főleg a vezérmotívumok dallamválasztását tekintve a számok időnként határozottan túl cukrosak, ha finoman akarok fogalmazni, akkor is gyerekesen naivak. A nyugodt Anything For You, a Love Don’t Live Here, a Don’t Let Me Go, a címadó szám vagy a záró Godspeed dallamai úgy hatnak, mintha óvodásoknak írták volna őket.
A Jack Russell’s Great White és a „He Saw It Comin’” könnyed rockot kínál, többnyire akusztikus vagy félakusztikus hangzással, példásan elhelyezett mély (basszus) hangokkal, ami azt jelenti, hogy a produkció szolidan kidolgozott. Itt van Jack mindig kifejező hangjának bélyege, de maguk a dallamok olyan lazán vannak megírva, mintha a zenészek a stúdióban Jack Daniels-szel fürödtek volna, és folyton a „fehér porban” hemperegtek volna. Ennél lustább – mondjuk inkább: lezserebb – rocklemez rég nem tűnt fel a láthatáron. A kompozíciók kibontakozását és a dallamok könnyedségét nézve triviális, mondhatni körjátékszintű, könnyedén megoldható zenei ötletekkel van dolgunk.
Hogy a három nyitó szám után hogyan kellene szólnia a lemeznek, arra csak a vége felé, a Blame It On The Night ad némi utalást. Az albumot a teljesen értelmetlen Godspeed zárja, amely újabb három percnyi kidobott játékidőt tesz hozzá.
Szóval. Russell társasága teljesen korrekt munkát végez, sőt az album legnagyobb felfedezése Tony Montana, aki rendkívül szép szólókat és szolid gitármegoldásokat tesz a lemezre, ezzel is bizonyítva, milyen kiforrott zenész.
Egyelőre az eredeti Great White jön ki győztesként a két Great White-zenekar történetéből. Főleg, ha idén kiadnak egy kiváló minőségű új stúdióalbumot (ezt hevesen beharangozzák). A legutóbbi „Elation” (2012) azt igazolja, hogy Kendall és társai még mindig tele vannak vonzó ötletekkel, amelyek minőségi hardrock-lemezt garantálnak, a Great White név nagyságához méltót. Russellnek ezzel szemben a társaságával még sokat kell majd szenvednie ebben a tekintetben. Az első lemez sajnos nem az, aminek lennie kellene. Csupán egy megtaposott egójú zenész vergődésének tükre, aki a Great White név világszerte ismert „brandjét” kamatoztatja, cserébe viszont csak kevés kézzelfogható zenei tartalmat szállít. Egy album, amelyből hiányzik az elszántabb ütés, a rúgás, a hardrockos áthatóság. Egy album, amelyen a „nagy fehér Jack Russell” szerzeményi szempontból (nem énekben) fogatlanná és megöregedetté vált.
Jack Russell’s Great White – Sign of the Times (hivatalos videó):
https://www.youtube.com/watch?v=uaWTKVqam1k
Felállás
Jack Russell – ének
Tony Montana – gitár, billentyűk
Robby Lochner – gitár
Dan McNay – basszusgitár
Dicki Fliszar – dob
Számlista
1. Sign Of The Times
2. She Moves Me
3. Crazy
4. Love Don’t Live Here
5. My Addiction
6. Anything For You
7. He Saw It Comin’
8. Don’t Let Me Go
9. Spy Vs Spy
10. Blame It On The Night
11. Godspeed
