Előadó: Kleveland
Kiadó: SAOL Music
Megjelenés: 2011
Játékidő: 38:16
Értékelés: 4/5
A Kleveland ma talán Portland legpiszkosabb zenekara. 2000-ben alapította Stephanie Smith énekesnő és gitáros korábbi zenekara, a Spectors Pump romjain. A „Harder ” a Kleveland második stúdióalbuma a 2003-as, azonos című debütálás után. A „Harder” az Egyesült Államokban már 2009-ben megjelent az In Music We Trust gondozásában, de mivel a zenekart a közelmúltban a friss európai kiadó, a SAOL Records vette szárnyai alá, újra kiadta az albumot, így mostantól Európában is elérhető.
A Kleveland tagjai rock n’ roll perverzek. Ragaszkodnak a közvetlenséghez, a triviálishoz és a teljes stúdiómeztelenséghez. Semmi cicomázás, semmi piszmogás. Az egyszerű hozzáállás egyfelől glam rock, másfelől party time punk elemeket fog össze, így a Ramones vagy a New York Dolls említése egyáltalán nem annyira istenverte oda nem illő. Egyrészt tehát a rockos tüskésség fülbemászó ütőereje, másrészt a dallamos korrektség (ezt az összetevőt Stephanie énekstílusa hozza) – mindez jó arányban, egy enyhén elhangolt, merész rockos csengés-bongás dinamikáján belül (példák: You Are Not Sorry, Do It Big, Late Boomer, Golden Gloves) . Stephanie Smithről elmondhatjuk, hogy a mojója, vagy akár maga a megjelenése Courtney Love nyomdokain halad tovább, és szemtől szemben hívja ki a kortárs Juliette Lewist. Ez a célzás teljesen helytelen lenne, ha a „Harder” üres szerzői lufikat szórna. Így viszont egy rock n’ roll lelkületben gazdag, kézzelfoghatóan kifejező album áll előttünk.
Érdekes, hogy az alapvetően ilyen irányba mutató zenei koncepció egyfelől kacérkodik a stoner rockkal is, ahogy például a címadó Harder esetében, és ezt a vonzódást (ritmusban) a lustán fintorgó It’s Your Turn sem rejti el. Triviális, bizarrul minimalizált riff, mintha a Queens Of The Stone Age írta volna az Oliveri-korszakban. Persze ezt a fül első hallásra enyhén eltakarva érzékeli, mert a Kleveland élén Stephanie Smith énekel, ami az album sajátos kémiáját eredményezi. Másfelől az album végefelé néhány közvetlen kitérőt is találunk az akusztikus alapú, személyes vallomásos hangok felé. Ez nem is meglepő, hiszen Stephanie a Kleveland zenéjének vázlatait akusztikus gitáron pengetve alkotja meg. Így a Sloppy Seconds és a záró It’s Over tulajdonképpen az eredeti ötletek megtestesülése, amelyeken a későbbi csiszolás során semmi sem változott.
Az album produkciója kiváló, sikerült átmentenie az erényes gitáros kicsapongás, a vastagon megtolt, aktív basszusvonal és a teljesen „egydimenziós” pergődobcsapkodás közötti hiteles kémiai kötést. A „Harder” élőn fenyegető élű, és ebben Stephanie tekintélyt parancsoló éneke is teljes erővel érvényesül, ami messze áll a „tinis” disszonáns visításától – az énekesnőt kidolgozott, tiszta énekérzék ékesíti. Ez egy szuszra rendkívül hatásosan viszi be a dallamot a Kleveland zenéjébe, egyúttal a nélkülözhetetlen kicsapongás, pimaszság, arrogancia és csábítás-sejtetés érzetét is.
A „Harder” úgy szól, mintha a zenekar élőben, a stúdióban, egyetlen nekifutásra játszotta volna fel. Se több, se kevesebb. Ahelyett, hogy újabb gitárrészekkel díszítenék, a trió inkább recsegősen disszonáns zúgáshoz folyamodik, ezzel tölti ki a produkció rendelkezésre álló hangspektrumát. Érdemes kiemelni, hogy a Kleveland-nek sikerül felismerhető nyomvonalon haladnia, ami elég nehéz és sokszor megfoghatatlan dolog 2011-ben, amikor a piac telítve van hasonló, garázsszerűen élő rock n’ roll punk bolondozást játszó zenekarokkal, és amikor a The Stooges aranykorából, a rockos újítások úttörő idejéből már csak egy szép emlék maradt. Ha igazi, hiteles, merész rock n’ roll repeszre vágysz, amely teljes erővel csapódik a homlokodba, feltétlenül hallgasd meg a „Harder” című albumot.
A recenzió a RockLine és a Rock Hard Slovenija együttműködésében készült.
Felállás
Stephanie Smith – gitár, ének
Allen Hunter – basszusgitár
Thom Sullivan – dob
Producer
Kevin Hahn
Számlista
1.Do It Big
2.Crutch
3.Harder
4.You’re Not Sorry
5.Late Bloomer
6.Low
7.Sloppy Seconds
8.It’s Your Turn
9.Golden Gloves
10.It’s Over
