Kiadó: Nuclear Blast Records
Megjelenés dátuma: 2024. 8. 9.
Producer: Fredrik Nördstrom
Az album hossza: 46.57 perc
Stílus: Power Metal
Értékelés: 8.5/10
A HammerFallt nem kell bemutatni. A göteborgi powermetal-veteránoknak nem kell bizonyítaniuk. Már nem. Régóta nem. Itt a láthatáron a zenekar 13. stúdióalbuma, az „Avenge The Fallen”. Hogyan is zárjuk le ezt a bevezetőt, amikor eleve tudni lehet, merre fog haladni a folytatás? Nehéz feladat. Az „Avenge the Fallen” egy nagyon szolid új HammerFall-lemez, amely mindent hoz, amit az elődei, és bár a power metal legendáihoz fűződő izgalmak nagyjából a „Crimson Thunder” (2002) albumig lecsengtek – a szigorúbb metalrajongóknak már az első kettővel –, a HammerFall a tizenharmadik stúdióalbumán is megtartja teljes szerzői hitelességét és magabiztosságát. Az „Infected” (2011) megmutatta nekik, hogy a kísérletezés nem kívánatos, utódja, az „(r)Evolution” (2014) pedig visszaterelte őket a régi kerékvágásba. A komfortzónába, amelyet – ha őszinték vagyunk – a rajongók nemcsak szívesen látnak, hanem egyenesen megkövetelnek. A HammerFall nagyon jól ismeri a saját zenei receptjét, ezért a tizenharmadik stúdióalbumnál is lenyűgöző felismerni, milyen ügyesen hasznosítja újra a régi trükkjeit, amelyek bevált módon, újra és újra ülnek.
Egy olyan korban, amikor az emberi világ már jócskán túlrohant az önpusztítás határán, tíz himnikus dallam, harcias üzenetű szövegekkel megspékelve még inkább a helyén van. Szavak: „hős”, „király”, „bosszú”, „gonosz”, „szabadság”,… Már csak a „sárkány” és a „kalapács” hiányzik, és tökéletes lenne az új dalcímek szókincse. A „kalapács” egyébként legutóbb például az előző HammerFall-album címében szerepelt.
A Hope Springs Eternal a Glory To The Brave című ballada ravasz újrahasznosítása, olyan elemekkel, amelyeket az Accept valamikor egészen más időkben írt himnuszainak életművéből kölcsönöztek. De ül. Az album fertőző és vonzóan hallgatható az elejétől a végéig. A frázisok tipikusan „HammerFall-osak”. A trükkök újracsomagolva, a „mindig újra becsempészés” kivételes mesterségével. Ravasz. A pompát a férfias kórusok felkiáltásai emelik, amelyek kitöltik a teret Joacim Cans refrénjei között; Cans hangja a 13. stúdióalbumon is a zenekar karakterének megszokottan felismerhető, szerves eleme. A Freedom e tekintetben az album egyik legérdekesebb szerzeménye. A banda ismét meggyőzően „eladta” a régi, jól bevált trükkjét. Az új HammerFall semmiben sem lep meg. Viszont kivételesen jól hallgatható. Az albumon nincs „időrabló”, nevezzük így az album „büdösének”. A korábbi lemezeken, mint a „Dominion” (2019, RockLine recenzió) vagy a „Built To Last” (2016), nem volt nehéz ilyet találni. Az elődnek, a „Hammer Of Dawn”-nak (2022, RockLine recenzió) nincsenek ilyenjei. Az „Avenge The Fallen” pedig sikeresen követi. És ez jó, mert így egy olyan termék született, amely megint gyakrabban foroghat a lejátszóban. A elszántabb rajongóknál akár hónapokig is.
Az újabb sikeres újrahasznosítás kulcsa a frázisok alapvető elrendezése, illetve az akkordmenetek igen egyszerű építkezése a vezérmotívumokon belül. Ez hozza a jó hallgathatóságot, a azonnali megragadó erőt. Bár egyszer erre emlékeztet, egyszer arra – folyton valamire emlékeztet, amit a HammerFall már felvett, de nincs kedved átnézni a zenekar régi lemezeit, mert tökéletesen elégedett vagy azzal, hogy „arra a valamire” emlékeztet, hiszen „újra” emlékeztet, és ezzel (újra) egyszerre „nagyon jól” is hat. Nem tudom, követitek-e, de ez a körforgás lényege: hogyan adjuk elő a saját zenei formulánkat számtalanszor úgy, hogy minden power metal-rajongó, akinek meg kellene unnia, megdicsér, és eszébe sem jut az unalom.
Az „Avenge The Fallen” így egy nagyon kompakt HammerFall-album, amelyet a zenekar hívei már be is soroltak a lemezgyűjteményükbe. Megtartja az elődje, a „Hammer Of The Dawn” nagyon színvonalas szintjét. A fejlődés dinamikus, ami azt jelenti, hogy az album kellemesen változatos marad a (már többször kipróbált, de ügyesen újracsomagolt) vezető szerkesztési struktúrák (motívumok) tekintetében a dalok között. Ezért a közel 47 perces játékideje nagyon gyorsan elszalad. Művészi csoda nincs, nem is kívánatos. Sőt. Nem is lehet, és nem is szabad. A HammerFall és a rajongók ezt nagyon jól tudják, ezért a HammerFall az új albummal pontosan abban a szférában marad, ahol a legjobban érzi magát, mert azt a bal keze kisujjával is uralja.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Avenge The Fallen
2. The End Justifies
3. Freedom
4. Hail To The King
5. Hero To All
6. Hope Springs Eternal
7. Burn It Down
8. Capture The Dream
9. Rise Of Evil
10. Time Immemorial
Felállás:
Joacim Cans – ének
Oscar Dronjak – gitár
Pontus Norgren – gitár
Fredrik Larsson – basszusgitár
David Wallin – dob
