Kiadó: Napalm Records
Megjelenés: 2019. 08. 16.
Produkció: James Michael, Oscar Dronjak & Pontus Norgren
Az album hossza: 50.30 perc
Műfaj: Power Metal
Értékelés: 7.5 / 10
A HammerFall mára gyakorlatilag a power metal legendák sorába emelkedett. A gothenburgi, megingathatatlan skandinávok 1993 óta működnek, 1996-ban megjelent bemutatkozó albumuk, a „Glory To The Brave” pedig akkoriban fontos ellensúlyt jelentett az extrém metalirányzatok burjánzó rohamával szemben. A melodikus elemekhez való régi iskolás hozzáállás újraélesztésével némiképp segített helyreállítani az egyensúlyt: miután a HammerFall bátorsága tetszésre talált a kiadóknál, rengeteg új, de régebbi (kultikus) metalbanda is követte a példájukat, azok, amelyek a kilencvenes években többnyire csak tengődtek.
Mindenesetre a HammerFall rendkívül minőségi zenekarnak bizonyult, különben nem jutottak volna el – ni csak – a tizenegyedik stúdióalbumukig, amelynek a „Dominion” nevet adták. Kiváló zeneszerzők, és mindig is tudták, hogyan kell egy jó riffet beletenni egy dalba, és belelehelni azt a legfontosabbat: az epikus bombasztot és a ragadozó lendületet, amely zeneileg elsőre betalál.
Őszintén szólva a HammerFall már nem lep meg minket. Hosszú ideje nem. Szilárdan ülnek a nyeregben azon a zenei terepen és irányvonalon, amelyet tökéletesen uralnak, hűek hozzá, és ezzel a hallgatóikhoz is. Hihetetlen szerencséjük, hogy Joacim Cans hangja olyan „átkozottul” azonnal felismerhető és egyedi. Elég, hogy kinyissa a száját, és már tudod: itt a HammerFall. Új vagy régi. Cans hangja továbbra is átütő és domináns, nagyon karakteres. Milyen mulatságos, hogy a zenekar időről időre megpróbálja újrateremteni a bemutatkozó lemez címadó dalának felépítését, amely ma kultikus klasszikusnak számít. Ezúttal ez a dal az új albumon a Second To None. Újra itt vannak a fertőző riffek a gyorsabb, vágtázó ritmus fölött, amelyek már az első lemezen is lángra kaptak, mint például a Scars Of Generation, amely a Metal Age-et idézi, míg a záró Chain Of Command az album egyik legérdekesebb riffjét hozza, és a refrén indítása olyan, hogy abból akár a Hearts On Fire refrénjét is le lehetne vezetni. A „Dominion” mindenben 100%-os HammerFall-album. Mindenképp az, hiszen a múltban megütött hangokat idézi, de a HammerFall nem esik túlzásba, és az új ötleteket ismét úgy sikerült újracsomagolniuk, hogy elég frissességet és ötletes trükköt lehelnek az új anyagba. A „Dominion”-t így semmiképp sem nevezhetjük átlagos másolatnak, sokkal inkább nagyon jó albumnak, amely büszkén áll a zenekar diszkográfiájában idősebb testvérei mellett, és az új időkben is biztosítja a rajongók nagy támogatását. Semmivel sem rosszabb elődjénél, a „Built To Last”-nál. Az általános receptről eltérő érdekes dalok, illetve pillanatok közé tartozik a (We Make) Sweden Rock, amely nem teljesen jellemző a HammerFall szerzői stílusára, de itt a zenekar egy különleges „himnuszt” keresett, és az hihetetlenül jól sikerült, ami a hangszerelést illeti. A dal kiindulási szándékában betalál! Tisztelgés ugyanis azok a zenekarok előtt, amelyek megihlették a HammerFallt, hogy azzá váljanak, akik lettek. A Dead By Down a nyolcvanas évek régi jó Acceptjének hatását mutatja, és az album egyik legelemibb riffjét tolja elénk.
A zenekar új albuma kétségkívül kielégíti majd a rajongókat, bár az ötletek kimerülésének jelei látszanak rajta. Nem minden dal tartja ugyanazt a minőségi szintet az album egésze alatt. Vannak hullámzások, de ez nem veszi el az albumtól azokat a lényeges erősségeket, amelyek alapján sikertelennek lehetne bélyegezni. A HammerFall nem okozott csalódást. Kitartanak a bevált formulájuk mellett, csak éppen hol meggyőzőbb, hol egy kicsit kevésbé. Az album soha nem lesz klasszikus, nem is ez a célja, hitelesen folytatja viszont a zenekar útját, amely nem áll meg, és tovább dacol. Jó, hogy ott van a kiváló Pontus Norgren a remek szólóival. A „Dominion” egyébként mindenben igazi HammerFall-album. Tetőtől talpig. Nem lő annyira, amennyire tudna, és vannak tartalékok, de ahogy mondtam. A zenekar hívei mindenesetre két kézzel kapnak majd rajta.
Dallista:
01. Never Forgive, Never Forget
02. Dominion
03. Testify
04. One Against The World
05. (We Make) Sweden Rock
06. Second To One
07. Scars Of A Generation
08. Dead By Dawn
09. Battleworn
10. Bloodline
11. Chain Of Command
12. And Yet I Smile
Felállás:
Joacim Cans – ének
Oscar Dronjak – gitár
Pontus Norgren – gitár
Fredrik Larsson – basszusgitár
David Wallin – dob
