Hammered

0 22

Előadó: Motörhead
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2002

Lemmy és a másik két motorfej újabb lövést adott le a Föld nevű bolygóra. Lövést? Igen, de csak annak, aki először hallgatja a „Motörheadet”.

Lehet, hogy Lemmy a másfél évvel ezelőtti szívrohama után azt a tanácsot kapta az orvostól, hogy kezdjen nyugodtabb zenét írni. Amikor viszont egy újságíró azzal provokálta, hogy a „Hammered” cím félrevezeti a rajongókat, hiszen azt hinnék, hogy a Motörheadtől megszokott klasszikus száguldás vár rájuk, Lemmy azt felelte, hogy a „Hammered” azt az állapotot jelenti, amit drogokkal és alkohollal érsz el. Állítólag a lemez is így született. A srácok az album készítése közben „betépve” voltak. Meglep ez valakit véletlenül?

A „Walked A Crooked Mile” gyönyörű nyitódal, a Motörheadhez túl szép is, a refrén tiszta, megszelídült klasszikus, kikapcsolás a rock’n’rollból, Lemmy a refrénben még vékonyabb hangon is énekel, és egy pillanatra még a rekedt ordítást is elfelejti. A basszusvonal punkos ebben a számban, és a „Down The Line”-nál is a riff félhangos zárlatokba csúszik, de nagyon gördülékenyen. A lemez egészében az, amit a Motörheadtől várni lehet. Ha egy olyan megvadult számmal nyitna, mint a végére feltett „Red Raw”, valószínűleg nem érezném, hogy bármi lassú lenne a lemezen. Á, már lassan cáfolom is magam. Szóval újabb motorfej-klasszikus, ami megmutatja a vastrió elpusztíthatatlanságát és örökkévalóságát. A dalok gördülékenyek, és gyorsan a vérünkbe mennek. Az ütős „No Remorse” kifejezetten nyers szám, súlyos riffel és kevesebb dallammal. Pont ez áll neki jól, mert a szövegében a római katolikus paposkodás elleni felháborodás újabb földet érés szilárd talajon, ezért gyilkos riffel kell alátámasztani. Bravo!

A szövegekben ismét Lemmy kedvenc témáival találkozunk: a szex (semmi újdonság), az alkohol és persze a politika. Megint azt akarja velünk megértetni, hogy az isten szerelmére, mindenki kezdjen a saját fejével gondolkodni, és hagyjuk abba a csordákba verődést. A buja „Mine All Mine”-ban a billentyűket is nagyon ízlésesen használják.

A „Serial Killer” csak elbeszélés. Lemmyé, persze. De az a nyöszörgő, rekedt hang, az a zihálás, az igazságának átkozottul szilárd kinyilatkoztatása a versszakokban, a Motörhead védjegye, úgy csap le, mint a villám. Az „Orgasmatron”-ra emlékeztet. 

A dobok kiváló torpedózása, Lemmy Rickenbackerének zörgése és Phil gitárjának csikorgása a riffek, átvezetések és szólók között továbbra is a zenekar szeplőtelen, kultikus ismertetőjegye. A legendák újra menetelnek.

Felállás

Lemmy Kilmister – ének, basszusgitár
Phil Campbell – gitár
Mikkey Dee – dob

Produkció

Thom Panunzio & Motorhead

Számlista

1. Walk a Crooked Mile
2. Down the Line
3. Brave New World
4. Voices from the War
5. Mine All Mine
6. Shut Your Mouth
7. Kill the World
8. Dr. Love
9. No Remorse
10. Red Raw
11. Serial Killer

Az album hossza:45:41

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik