Előadó: Radiohead
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2009
Értékelés: 3.8/5
A Hail to the Thief az angol Radiohead hatodik stúdióalbuma. Az kiváló Amnesiac után sokan talán még több kísérletezésre, még több vendégre és egyszerűen még több mindenre számítottak, de a Radiohead szereti meglepni a közönségét. A Hail to the Thief-fel visszatértek az alapokhoz, és hosszú idő után egy olyan albummal álltak elő, amely nem tele van zenei kísérletezéssel, hanem egy inkább hétköznapi indie rock lemez.
A Hail to the Thiefet nagyrészt Los Angelesben vették fel, mindössze két hét alatt, mert a tagoknak sietős volt haza, a családi tűzhely mellé. Az album címe ezúttal közvetett támadás az akkori amerikai elnök (George W. Bush) ellen, akit tolvajként ábrázol, nem államfőként. A lemez képi világa is a kapitalista amerikai társadalomnak van szentelve. Stanley Donwood és Thom Yorke (a borító és a képek alkotói) ismét pozitivista módon ábrázolták a társadalmat, kapitalista szlogenek kiútnélküli labirintusaként.
Az album megjelenésekor azonnal óriási eladási sikert aratott, a régi rajongók és a kritikusok viszont nem voltak annyira elragadtatva. A Hail to the Thief még ma is a Radiohead egyik leggyengébb lemezének számít, ami talán mégis kicsit túl szigorú ítélet, hiszen rengeteg ütőkártya és szép pillanat van rajta.
Ha a bevezetőben azt mondtam, hogy ez egy egyszerű indie rock lemez, az korántsem a teljes igazság, hiszen a Radiohead minden, csak nem átlagos. Tény viszont, hogy ez az album alapvetően egyszerűbben van felépítve. Több benne a dallam, a tiszta játék, kevesebb az ambient rész. Van, aki szerint őszintébb is a lemez, mert semmit sem rejt el különféle kísérletek és furcsa hangok mögé, hanem a srácok egy tipikusabb rockos utazásra visznek minket. Nehogy valaki azt higgye, hogy a srácok megfeledkeztek minden kevésbé direkt dologról: továbbra is hallhatunk jócskán elektronikus és ambient részeket, de ezekből lényegesen kevesebb van, mint néhány korábbi lemezen. Néhány másik „mainstream” formációhoz képest a Radiohead itt is elérhetetlen újító, de a saját múltjukhoz mérve a hangzásukat bizony jócskán leegyszerűsítették. Ennek oka talán az is, hogy az albumot a lehető legrövidebb idő alatt akarták felvenni, így a hangzás egyszerűbb és alapvetőbb lett. Ezt sajnálta az énekes, Thom Yorke is, aki később úgy vélte, hibát követtek el, amikor nem szenteltek több időt a projektnek. Mindenesetre nekem eléggé bejön a Radiohead-hangzás nyersebb arca, annak ellenére, hogy valamennyire visszarepít a The Bends korszakába (csak itt több az elektronikus rész). Ez a Radiohead is nagyon szerethető, hiszen olyan sok dallam van rajta, mint rég nem. Több a gitár is (akusztikus és elektromos egyaránt), kevesebb az elektronika, és sok a zongora. Thom Yorke sem szól annyira álmosan, hanem összeszedettebben és hallgathatóbban. Akár azt is mondhatnánk, hogy az album organikusabb és rockosabb, ezért talán azoknak az ínyenceknek is tetszhet, akik nem estek be a korábbi albumok minden Radiohead-hangtámadásának.
Az újrakiadás ezúttal legalább még egy extra CD-t rejt. Ezen hallhatunk néhány számot, amelyek kislemezeken jelentek meg (There There, Go to Sleep, Com Lag és 2 + 2 = 5), valamint néhány további (élő) felvételt. Látszik, miért nem kerültek fel ezek az albumra, mert némelyik túl kidolgozatlannak tűnik. Mondtam, hogy bejön ez az alapvetőbb hangulat az albumon, de itt néhány dolog túlságosan félkészre sikerült. Néhány dalban mindenesetre hallatszik a potenciál, de ez a második korong nem mérhető az elsőhöz.
Thom Yorke szövegei ezúttal is nagyon kritikus hangvételűek. Most úgy tűnik, hogy inkább az USA-ra fókuszál, ami valószínűleg a kaliforniai felvételek közvetlen hatása. Előtérben a politikai nagyságok és a kapitalista kizsákmányolók elleni támadás áll. A Radiohead a legelejétől kezdve kifejezi elégedetlenségét a rendszerrel szemben, de fel kell tennem a kérdést, hogy itt, amikor már jó pár millió fontot a zsebükben tudhattak, egyáltalán helyénvaló-e még ez a kritika, hiszen ők maguk is kapitalistákká váltak. A Radiohead az ilyen kétségeket már a következő albumával (In Rainbows) eloszlatta, amelyet ingyen kínált a hallgatóinak, mindenki annyit fizetett, amennyit jónak látott.
A Pablo Honey óta először vett fel a Radiohead olyan albumot, amely nem valami nagyon eredeti, hanem többnyire a bevált ütőkártyákra támaszkodik. De a Radiohead megteheti, hiszen az évek során, miközben új hangzásokkal és hatásokkal kísérletezett, egyúttal kialakított egy saját stílust is, amelyet nem lehet összetéveszteni mással. A Hail to the Thief tehát nem a legeredetibb albumuk, mégis megmutatja, hogy a Radiohead jól érzi magát a bőrében, és megtalálta a teljesen a sajátjának mondható hangzását. Ez a lemez megint kiváló, mert a Radiohead ezúttal inkább a dallamra koncentrál, nem annyira a kísérletezésre. Végül is azt mondhatnánk, hogy az ő szemszögükből ez egy másfajta album, legalábbis annyiban, hogy nem találják fel újra a spanyolviaszt, hanem a bevált receptekre építenek.
Felállás
Thom Yorke – ének, gitár, billentyűs hangszerek
Colin Greenwood – basszusgitár, szintetizátor
Jonny Greenwood – gitár, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek
Ed O’Brien – gitár, effektek, ének
Phil Selway – dob, ütőhangszerek
Produkció
Radiohead
Számlista
CD1:
1. 2 + 2 = 5 (The Lukewarm.) 3:19
2. Sit down. Stand up. (Snakes & Ladders.) 4:19
3. Sail to the Moon. (Brush the Cobwebs out of the Sky.) 4:18
4. Backdrifts. (Honeymoon is Over.) 5:22
5. Go to Sleep. (Little Man being Erased.) 3:21
6. Where I End and You Begin. (The Sky is Falling in.) 4:29
7. We suck Young Blood. (Your Time is up.) 4:56
8. The Gloaming. (Softly Open our Mouths in the Cold.) 3:32
9. There there. (The Boney King of Nowhere.) 5:23
10. I will. (No man’s Land.) 1:59
11. A Punchup at a Wedding. (No no no no no no no no.) 4:57
12. Myxomatosis. (Judge, Jury & Executioner.) 3:52
13. Scatterbrain. (As Dead as Leaves.) 3:21
14. A Wolf at the Door. (It Girl. Rag Doll.) 3:23
CD2:
1. Paperbag Writer
2. Where Bluebirds Fly
3. I Am Citizen Insane
4. Fog (Again) (Live)
5. Gagging Order
6. I Am A Wicked Child
7. Remyxomatosis (Cristian Vogel RMX)
8. There There (First Demo)
9. Skttrbrain (Four Tet RMX)
10. I Will (Los Angeles Version)
11. Sail to the Moon (Jo Whiley Show, 2003. május 28.)
12. 2 + 2 = 5 (COM LAG)
13. Go to Sleep (Zane Lowe, 2003. december 8.)
