Előadó: Grinderman
Kiadó: Mute Records
Megjelenés: 2007
Egy név, amely tökéletesen megidézi a zenekar hangzását is! A Grinderman szó szerint darál, igaz, a csapat a The Bad Seeds magjából áll, akik jobban ismertek Nick Cave & The Bad Seeds néven. Nick Cave & The Bad Seeds pedig mindig is tudott darálni, csak az utóbbi években adott elsőbbséget néhány más, kissé visszafogottabb zenei kifejezésmódnak. De csak bizonyos mértékig: a Nocturamán ott volt a „Dead Man In My Bed” és a „Babe, I’m On Fire”, a The Abattoir Blues/The Lyre Of Orpheus dupla albumon pedig a „Get Ready For Love” és a „Hiding All Away”, vagyis bebizonyították, hogy korántsem felejtették el, milyen hírnév tapadt rájuk, és tapad ma is. A Grinderman album viszont még régebbi érzéseket, pontosabban ez esetben inkább idegfeszültséget ébreszt fel: a The Birthday Party energiája tér vissza benne, amit Nick Cave-től nem éppen lehetett várni, de mindenképpen nagyon üdvözlendő. Sokan akár azt is mondhatnák: „na végre!”.
És valóban, ez nem irodában született zene, ahogy mostanában Nick Cave minden zenéje. Nem, ez a négy zenész közötti közvetlen, interaktív kapcsolatból jött létre, akik saját bevallásuk szerint túl sok időt töltöttek együtt (a próbákon). Túl kevés alvással! Köztudott, hogy az alváshiány furcsa dolgokat tud kihozni az emberből… És az egyik ilyen furcsaság valószínűleg az is, hogy Cave már nem zongorázik, hanem gitározik, ami teljesen új dimenziókat nyitott a zenekar előtt, és az önkifejezés élét is újraélesítette. A Grinderman album lényegében szinte végig valóban kemény és könyörtelen. Az előtérben folyamatosan jelen van valamiféle férfiasságérzet, olyan, amely hosszabb, női társaság nélküli időszak után tör a felszínre. A „Go Tell The Women” című számból megtudjuk, hogy a férfiak teljesen önszántukból döntöttek úgy, hogy elhagyják a nőiket, hiszen „all we wanted was a little consensual rape in the afternoon and a bit more in the evening”. Aztán ott a „No Pussy Blues” – mi lehetne ennél egyenesebb? Klasszikus blueskeserű vallomás és örök rajongás afölött, hogy „megkapod”, vagy ez esetben hogy „nem kapod meg”. Egyidős a világgal. Holmi modernebb, trendibb témákkal Cave így vagy úgy általában nem is nagyon terheli magát. Itt tehát bőven akad olyan „örök” téma, amely újra meg újra felbukkan Cave szövegeiben, csak Isten húzódott kicsit háttérbe. Ami érthető, hiszen itt többnyire olyan dolgokról van szó, amelyek általában kizárják Istent, vagy későbbi vezeklést követelnek – ennek viszont nyoma sincs.
Már a nyitó számban, a „Get It On”-ban a Grinderman leszámol néhány dologgal, talán félelmekkel és kényelmetlen érzésekkel, amelyek a múltat formálták, a jelent viszont már biztosan nem. „I got to get on up, to get down and start all over again. Head on down to the basement and shout. Kick those white mice and black dogs out. Kick those white mice and baboons out. Kick those baboons and other motherfuckers out. And get it on!”. Később a „Depth Charge Ethel” című dalban Cave egy egykori ismerősét, Ethelt idézi fel, aki drogfüggő és prostituált volt, mégis az egyik legboldogabb ember. A legnyugodtabb számban, a „Man In The Moon”-ban pedig (Cave-hez képest) hétköznapibb dolgokkal szembesülünk, mint az elhagyatottság és a veszteség. Az elveszett űrhajós metaforája itt több mint kiváló. A válogatás talán legkülönlegesebb dala az „Electric Alice”, amely a nemrég elhunyt, rendkívül kreatív és egyedi zenész, Alice Coltrane előtti főhajtásnak készült. Cave szerint a dal afféle „hallucináció vagy álom”, amely ismétlődő zenei mintázatával és hihetetlen elektromos feszültségével akár örökké tarthatna.
Az a félelem, hogy elveszett a hagyományosan epikus szövegvilág, amelyet Cave mesterien alkot, ugyan felmerülhet, de teljesen felesleges, mert itt az előtérbe mindenképp egy olyan koncepció lép, amely a Grinderman esetében leplezetlenül más, mint amit a Nick Cave & The Bad Seeds képvisel. A hatalmas mennyiségű, nyers, ösztönös energia kitörése itt felülkerekedett az erkölcsi mondanivalón, a finom érzékenységen és azon a fájdalmon, amelyhez egyébként hozzászoktunk. Kétségtelen, hogy a Grinderman és a Nick Cave & The Bad Seeds ugyanaz a fotó, csak a Grinderman a negatívja.
Felállás
Nick Cave – Ének, elektromos gitár, elektromos orgona, zongora
Warren Ellis – Elektromos bouzouki, Fendocastor, brácsa, hegedű, akusztikus gitár, Hohner guitaret, háttérének
Martyn Casey – Basszusgitár, akusztikus gitár, háttérének
Jim Sclavunos – Dob, ütőhangszerek, háttérének
Produkció
Nick Launay és Grinderman
Számok listája
01. Get It On
02. No Pussy Blues
03. Electric Alice
04. Grinderman
05. Depth Charge Ethel
06. Go Tell The Women
07. (I Don’t Need You To) Set Me Free
08. Honey Bee (Let’s Fly To Mars)
09. Man In The Moon
10. When My Love Comes Down
11. Love Bomb
Az album hossza: 40:03
