Gösta Berlings Saga: Konkret Musik
Kiadó: Insideout Music
Megjelenés dátuma: 2020. 7. 24.
Produkció: Daniel Fagerström & Anton Sundell
Az album hossza: 43.23 perc
Műfaj: Post-Rock/Progressive Metal
Értékelés: 9.5/10
A Gösta Berlings Saga svéd, kizárólag hangszeres zenekar, amely húsz éve működik, és az idén kiadta már a hatodik stúdióalbumát, a „Konkret Musik”-ot. Ez az „ET EX” után – amely két éve jelent meg, és amellyel a Gösta Berlings Saga fokozatosan eltávolodott a kísérletező zenélés underground, mégis progresszív attitűdjétől – összesen a második lemezük az Insideout Music gondozásában.
Az új album valóban konkrét elmozdulás mindattól, amit a Gösta Berlings Saga korábban csinált. A „Konkret Musik” lemezre egy halom szintetizált hangot hoztak be, amilyen korábban nem volt – legalábbis ilyen szembetűnő bőségben nem. Nem akármilyeneket, hanem retró hangzású elektronikus hangokat, amelyek a hetvenes és nyolcvanas években születtek. A hangkulissza számottevő gazdagodásáért, a hangszerelés újonnan felfedezett dimenzióiért, helyenként pedig a feltűnő különcségért nagyrészt producerüknek, Daniel Fagerströmnek köszönhetnek sokat, hiszen a stúdiójában egy rakás legkülönösebb kellék áll, amely egyenesen egy technikai múzeumba illene. Daniel Fagerström, aki a zenekar előző albumát, az „ET EX”-et is producerként jegyezte, minden bizonnyal fontos szerepet játszott a zenekar irányításában, a hangszerelési megoldások adagolásában. A Gösta Berlings Saga ezúttal jóval több figyelmet szentelt a programozásnak, hogy az albumon megteremtse a megfelelő atmoszférát. A hangszerelésben rengeteg hangminta, illetve hanghatás szerepel, amelyek úgy szólnak, mintha valami ódon vasműből érkeznének, ezzel a zenekar erősíti, mélyíti és tágítja a lemez hangulati esztétikáját. Az pedig helyenként egészen konkrétan zord. A zenekar „konkretizálta” a szerzeményeket. Ezek jóval rövidebbek, mint amire számítani lehetett. Néhány szám kifejezetten rövid, és amolyan közjátékként működik. A Basement Traps című számban az NDW és a krautrock hatása hallatszik, az elektronikus zene azon hangjai, amelyek a hetvenes évek végén slágernek számítottak, és emlékeztethetnek arra, amit David Bowie csinált a berlini trilógiában, vagy a Depeche Mode első három albumának hangzására.
A Gösta Berlings Saga ezzel az albummal pontosan azt érte el, amit akart. Elszakadtak a korábbi kiadványok tartalmától, a kísérletezésen át eljutottak saját művészetük egy új fejlődési pontjára, rengeteg új dimenziót nyitottak meg, ami a jövőbeli művészi továbbépítkezéshez is több kiindulópontot kínál nekik. Egyúttal rendkívül jól kiegyensúlyozott albumot hoztak össze, amely tele van retró-nosztalgikus hangokkal, ezeket pedig modern, saját nyelvre, ezoterikus hangzásesztétikára fordították le, amely nehezen összevethető a hasonló művészi vonalon mozgó mai zenekarokkal. Az album eklektikus. Műfajilag nehéz skatulyába zárni. Mindenképpen post-rockos, ugyanakkor hordozhat progresszív akkordmenetet, illetve hangkombinációkat (főleg a Vinsta Guldklocka, a To Never Return és a Förbifart Stockholm), egyszersmind érezhető benne a space rock és a pszichedelia visszhangja is, de tud kibernetikusan és punkosan fanyar is lenni (a sötét nyitány a Släpaddal, a felgyorsított The Pugulist vagy a Basement Traps), mindehhez pedig még a noise futó árnyalatait is hozzátesz, ami a progresszíven építkező Vinsta Guldklockába van beleszőve. Megint csak jó adag szórakoztató kacérkodás az igazán régi elektronikus hangokkal, ahogy az a rövidebb számokban, a Close to Home-ban (amely pasztellszínekkel érzékelteti a rokonságot Jean-Michel Jarre-ral, ráadásul még a mi Miha Kraljunk is megmoshathat tőle) és az A Fucking Good Manben hallható. Mindkettő a krautrocknak is hálával tartozik az ihletért, utóbbi pedig kifejezetten „mókás retró-nosztalgikus kirándulás”, amelyben nem nehéz elképzelni fekete-fehér felvételeket Leon Štukeljről a korláton. Ebben a számban a hangolás helyenként szándékosan, teátrálisan eltorzul, mintha egy régi kazetta megnyúlt szalagját hallgatnád, vagy egy napon meggörbült bakelitlemezt. Főleg az album utolsó harmada, a záró triász (A Fucking Good Man, Förbifart Stockholm, A Question of Currency) vezet végig az elektronika hetvenes évekbeli, régi hangzású kultúráján egy ünnepélyes, mégis titokzatos záró színjátékba. Az album előnye a szerzemények játékidejének konkretizálásában rejlik. A „Konkret Musik” nem ismeri az időpazarlást. A lemezt nem nyomasztja a hosszú, kígyózó szerzemények komponálását előíró progresszív „mantra”.
A „Konkret Musik” messze a Gösta Berlings Saga pályájának legizgalmasabb teljesítménye, és atmoszférájában kitűnő alapot kínál egy filmforgatókönyvhöz is, ami jól illik a zenekar nevéhez (az azonos című regényből és az 1924-ben készült svéd némafilmből ered, amelyben Greta Garbo első jelentősebb szerepét játszotta). Sötét, mégis ünnepélyes és csábító album, tele rejtélyekkel, és 2020-hoz képest tele hangzásbeli különcséggel és szokatlansággal. Egyszerre kifejezetten ragadós és jól hallgatható lemez, amely egy pillanatra sem fenyeget azzal, hogy a vezérmotívumok sokszoros ismétlése untatni kezdene. A banda egyúttal egy újabb ütőhangszeressel kvintetté bővült. Röviden: a „Konkret Musik” új fejezet a Gösta Berlings Saga számára. Egy album, amely minden lépésnél meg fog lepni, legyen szó a post-rock vagy a progresszív rock rajongóiról, de főleg mindazokról, akik a hangkísérletezés különc vállalkozásainak kiegyensúlyozott ötvözetét keresitek, és közben igazi katapultra vágytok az „ismeretlenbe való tudatkikapcsoláshoz”, amelyet végig ragadós zenei forma kísér, könnyed ritmika hajtásával.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
01. Släpad (05:07)
02. Vinsta Guldklocka (04:41)
03. Basement Traps (02:39)
04. Close to Home (03:02)
05. Konkret Musik (04:14)
06. Closing Borders (00:59)
07. To Never Return (06:15)
08. Instrument VI (01:57)
09. The Pugilist (04:44)
10. A Fucking Good Man (01:45)
11. Förbifart Stockholm (04:22)
12. A Question of Currency (03:33)
Felállás:
Alexander Skepp – dob, ütőhangszerek
David Lundberg – Fender Rhodes, Mellotron, szintetizátorok
Gabriel Tapper – basszusgitár, & Moog Taurus
Rasmus Booberg – gitár, szintetizátorok
Jesper Skarin – ütőhangszerek
