Saját kiadás
Megjelenés dátuma: 2020. július 10.
Produkció: Kiko Loureiro
Az album hossza: 52.57 perc
Műfaj: Progressive Metal / Instrumental
Értékelés: 9.0/10
Ha gitáros vagy, és saját gitáralbumokat készítesz, vagyis instrumentális lemezeket, akkor a felálláshoz már csak egy basszusgitáros és egy dobos kell, és kész egy komoly lemez alapja. Na jó, a basszust akár magad is felvehetted, a dobot pedig végső soron akár „összeklikkelheted” a gitárok mellé. Miért ez a bevezető? A pandémia okozta kaosz miatt, amelyen keresztül Kiko Loureiro, a nagy gitárvirtuóz új stúdióalbuma is megérkezett a világra. A férfi, aki egy-két gitárklinikán Ljubljanát is meglátogatta egykor, leginkább azzal híres, hogy megszabadította a Megadeth-rajongókat az átoktól, miszerint Mustaine a karrierje végéig nem fog már jó stúdióalbumot kihozni magából. A „Dystopia”, az első Megadeth-lemez Loureiro csatlakozása után, ohó, jó három és fél éve jelent meg, és bizony lenyűgöző darab. A Megadeth-nek egyébként már az újabb is a tarsolyában van, de az egy másik történet.
Loureiro az új albuma, az „Open Source” („nyílt forrás”) címével kapcsolatban elmondta, hogy a név a „szoftverre” utal, amelynek a forráskódját folyamatosan lehet módosítani, terjeszteni, és mindenki számára elérhető. Ezt a koncepciót Kiko az új album készítésekor átültette a zenébe, és így minden rajongóját meghívta, hogy vegyen részt a létrehozásában. Kiko először megírta a számokat, de ezzel az album még nem lett kész. Mindenkinek a rendelkezésére állt, aki érdeklődött, hozzáférést kapott ezekhez a kompozíciókhoz, és ötletileg át is alakíthatta őket. Saját kreatív ihlete szerint. A hangzásbeli remixtől kezdve a saját ötletek hozzáadásán át az aranzsmanok átalakításáig. Hogy a végén mi történt, nem tudjuk, az album viszont tetőtől talpig megint az egyetlen, egyedüli Kikótól átitatott. Meg persze a gitárjáték egyedi karizmájától.
Loureiro a brazil progresszívmetal-veterán Angra alapító tagjaként ismert. Nem csoda, hogy a tavalyi európai klubturnén a színpadon Felipe Andreoli basszusgitáros és Bruno Valverde dobos segítette, akik az Angra jelenlegi felállásának is tagjai. Mindkettejüket megtartotta az „Open Source” felvételeihez is, Andreoli pedig már az elődön, a nyolc évvel ezelőtt megjelent „Sounds Of Innocence”-en is közreműködött.
Az „Open Source” egyszerűen és egyenesen szólva mindaz, amit Kiko Loureirótól csak kívánhatsz. Progresszív metal keverék, amelybe belevésődött ennek a kiváló gitárosnak a jellegzetes szerzői karizmája, amelyet a neoklasszicista zenei képiség, a tüskés „shredding” frazeálás kilengései és a sokszor tappinggel átszőtt arpeggio-sortüzek mérgesen kiélezett keveréke határoz meg, és nem hiányoznak az ugyanazon frázison belüli staccato–legato váltások, sem az extrém gyors és megfontoltabban elhelyezett harmóniák közötti hirtelen ugrások szinte közmondásos fejlődése. Röviden: üdv a gitáros bravúrok szédítő paradicsomában. Ehhez mindenképp hozzá kell tenni a következőket. Minden, amit ezen az albumon hallunk, a latin temperamentum ortodox szenvedélyével van átitatva, és nem kevés olyan asszociáció is van, amelyek a komponálási megoldásokban folyton Kiko frázainak nagy összhangját idézik az Angra arculatával és munkásságával. Ezt az érzést az egész album alatt tovább mélyíti a progresszív irányultságú, kísérletező és dinamikus ritmusszekció, amely így vagy úgy az Angra felállásának szerves része, és Kiko zenei filozófiájával briliánsan cimborál és illeszkedik. A trió kémiája végig lenyűgöző és tömör. A számot, amely az album egész ötletbeli élét egyetlen helyen sűríti össze, bizonyosan a Sertão jelenti. Az album egyik csúcspontját hozza. Nem minden a „nyomásról” szól. A Dreamlike-ban Kiko betekintést ad az instrumentális gitáros minisorozatok komponálásának érzékenyebb és finomabb oldalába is. Aztán ott van az albumon egy olyan eszelős nyomat is, mint a Black Ice. Képzeld el, hogy Vivaldi brazil lenne, és gitáron próbálná eljátszani „A dongó repülése” részleteit.
Az Imminent Threat című számban különleges vendégként Marty Friedman ugrott be. Vagyis olyan helyzetünk van, amikor ugyanabban a számban játszik a Megadeth jelenlegi és egykori tagja, így a Megadeth-rajongók most egy szuszra összehasonlíthatják, melyikük a jobb. Kiko Friedman vendégszereplését az Imminent Threat című számban a következő megjegyzéssel kísérte: „Mindig is nagy rajongója voltam a Cacophony projektjének, a szólóalbumainak és azoknak a lemezeknek, amelyeket a Megadeth-tel vett fel!” A kontrasztos párbeszéd csak úgy dőlt a tökélettől és a ragyogástól, és azt sejteti, hogy Friedman és Loureiro együtt is felvehetne egy új albumot, ami sok mindenben felszáríthatná a könnyeket mindazoknak a Cacophony-rajongóknak az arcán, akik jól tudják, hogy harmadik Cacophony-album sosem lesz.
Az album tele van pezsgő frissességgel és sokféle ötlettel, amelyek az idők során gyűltek össze, hiszen nyolc év elég szép időbeli szakadék Kiko új és előző albuma között. Progresszív metal instrumentális darabok színes kompozícióiba szőtt ötletek, amelyeket a neoklasszicizmus tanulságainak lenyűgöző érzékelése járt át, mindez pedig vehemensen lovagolja meg a latin temperamentum és ösztönök éles figyelmének és érzékiségének szárnyait. A lenyűgöző gitáros csínytevések rajongója egyszerűen nem kér többet. Mindez rendkívül intenzíven süt át Kiko új albumának összes zenei sajátosságán. Végül is ez csendben várható is volt. Egy kiváló új album tehát, amely a bolygó „geek” gitáros vakmerőség-rajongóit még jó ideig lelkesíteni (és inspirálni) fogja!
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Overflow
2. EDM (e-Dependent Mind)
3. Imminent Threat
4. Liquid Times
5. Sertão
6. Vital Signs
7. Dreamlike
8. Black Ice
9. In Motion
10. Running With the Bulls
11. Du Monde
Felállás:
Kiko Loureiro – gitár, billentyűs hangszerek, programozás
Felipe Andreoli – basszusgitár
Bruno Valverde – dobok
Vendégzenész:
Marty Friedman – gitár a 3. számon
