Gonosz és sötétség az Orto barban! (2012)
Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Orto bar, Ljubljana
A koncert dátuma: 2012. 12. 20.
Szerintem azóta, hogy az Orto barban megnyílt a Kadilnica of Death, még nem volt olyan csütörtök, amelyen ne lett volna kísérőkoncert. A két alapító új helyszínt adott a hazai metalszínterének koncertekhez és társasági élethez, a remek látogatottság pedig semmi jelét nem mutatja annak, hogy ez egyhamar véget érne. Múlt csütörtökön az Orto emeletét a Teleport, a Hellsword és a Vigilance pokoli triója foglalta el, a Return of Evil and Darkness közös név alatt!
Elsőként a fiatal ljubljanai thrash metal zenekar, a Teleport lépett színpadra, amely egyre nagyobb tekintélyre tesz szert. A srácok nemrég még triként adták ki első demójukat, a Galactic Usurpert, nem sokkal később pedig egy újabb gitárossal erősítették meg a felállást. „Beam me up, Scotty”, és a négyes az Orto megfelelően feldíszített színpadán (gázmaszkok zölden világító szemekkel) just under an hour alatt, vagyis alig egy órán át tolta a technikás thrasht, sci-fi szövegekkel megfejelve. Ez szinte kiált a kanadai legenda, a Voivod emlegetéséért, és az összehasonlítás tényleg helyénvaló, hiszen a Teleport sem szól még távolról sem úgy, mint bármi, ami a Bay Area-ból érkezett. Sokkal közelebb állnak a német thrashhez, főleg a durva, recsegős ének miatt, a törtritmusok, a minimális black metal elemek és a pszichotikus, szokatlan, földönkívüli riffek viszont az említett kanadaiakhoz, valamint olyan zenekarokhoz viszik őket közel, mint a Vektor, a Coroner és a Nocturnus. A második gitár szépen beépült a zenekarba, már csak a ritmusszekciónak kellene egy kis csiszolás, egyébként a Teleport jelenleg az egyik legígéretesebb hazai formáció.
A technikás thrashtől és a sci-fi szövegektől aztán jóval délebbre utaztunk. Színpadra lépett ugyanis a ljubljanai Hellsword trió, amely a speed/black metal úttörői, a Bathory, a Celtic Frost, a Venom, a Sodom és a Destruction pokoli ösvényén jár. Ez nem feltétlenül a legeredetibb, viszont átkozottul jó, hogy van nálunk egy zenekar, amely nem bonyolít túl semmit, és minden fellépés előtt valószínűleg feláldoz egy-két szüzet. A Hellsword tisztára „old-school worship”, vagyis démoni black és speed metal keveréket nyomnak: „straight to point” cupa-cupa dobolást, perverz-blaszfémikus riffeket és szólókat, fémesen zörgő basszust (igazán színes, mozgalmas vonalakkal) és Mike Manslaughter ördögi hangját. Ezúttal a hellswordi ördögdicsőítés a technikai gondok miatt („Crko maršal”) elég erőtlenre sikerült, nyilván meg kell fenni az áldozati kést. A Blasefija így most nem volt annyira meggyőző, mint általában, de látszik és hallszik, hogy a zenekar szorgalmasan és kitartóan gyűjti a koncerttapasztalatot, és a bajok ellenére is megállja a helyét. Pont a megfelelő zene ehhez az áldott karácsonyi időszakhoz, sütemények, valamint A Halál angyala és a Rosemary gyermeke mellé.
Az estét a postojnai heavy/speed megszállottak, a Vigilance zárta, akiknek közelgő első nagylemezére már tényleg alig várjuk. A Steeds of Time EP-jük jól bejött a közönségnek, de még inkább a szorgos koncertezés, ami nagyon megtérült a zenekarnak. A Vigilance-t utoljára nem sokkal egy éve előtt láttam, és hihetetlen, mekkorát fejlődött a banda! Nemcsak hogy az újabb anyag jó pár fokkal jobban szól, mint a debütáló EP dalai, a négyes a színpadi jelenlétén is sokat javított, ami mostanra erős, meggyőző és magabiztos. Ugyanez igaz Jakob Rejec látványosan fejlődő énekére és a gyilkos gitárpárosra, Gilian Adamre és Rejecre. Utóbbi megbízhatóan ötletesen felépített riffeket szolgált fel, Gilian pedig magasan szárnyaló szólókat, amelyek tovább fejelik meg az amúgy is gazdag heavy metalt. A kompromisszumok nélküli speed metal támadás, amellyel a Vigilance hatékonyan keveri az ósuli heavy metalt, a csütörtök este abszolút csúcspontja volt, és ha beigazolódott volna a világvégéről szóló jóslat, remek aláfestés lett volna a világ elsüllyedéséhez.
Képgaléria
















