Egy este Bajagával és az Inštruktorjival (2012)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Helyszín: Hala Tivoli (kisterem) / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012.12.20.
Látogatók száma: 2.800
Jegyár: 22,00 €

Az új, „Daljina, dim i prašina” című album megjelenése alkalmából Bajaga hűséges Inštruktorjijaival rövid turnéra indult a volt Jugoszlávia területén. Ennek keretében csütörtökön a Hala Tivoli kistermébe is ellátogatott.

Ljubljana, amely Bajagának az egyik legkedvesebb állomása, egyébként már júliusban is megkapta a látogatását. Akkor az Orto barban lépett fel (a beszámoló ITT), és a műsort teljes egészében a legújabb album dalainak szentelte, amely éppen akkor került a boltok polcaira. Talán épp emiatt voltak magasak az elvárások a Hala Tivoli-beli fellépés előtt. A közönség ugyanis több régebbi slágerre számított.

Gušti a kísérőzenekarával nagyon jól bemelegítette a közönséget, amely persze elsősorban az est főszereplője, Bajaga miatt érkezett a Tivoliba. Bajaga az új album címadó dalával nyitott: „Daljina, dim i prašina”. Ezt néhány régebbi szám követte, köztük meglepetésként a „Red i mir”, amely a harmadik stúdióalbumán, a „Jahači magle” lemezen található. Bajaga zenei pályája hosszú és termékeny, ezért rengeteg minőségi dalt tudhat magáénak. Ez részben az Inštruktorji érdeme, akik ennyi éven át hűségesen mellette állnak. A felállás keveset változott, 1985 óta a mag még mindig ugyanaz: Bajaga, a gitáros-énekes Žika Milenković és a basszusgitáros Miroslav Cvetković. Az összehasonlítás Bruce Springsteennel kézenfekvő. Amit az E Street Band jelent Springsteennek, azt biztosan az Inštruktorji jelentik Bajagának.

Az Inštruktorji kiváló zenészek, és természetesen Žika viszi a prímet. Olykor egyenesen bohókás humorával, meg-megengedve magának egy kis mászkálást a színpadépítményen, és jó érzékkel szórakoztatja a közönséget mindenféle szellemes beszólással. Ezúttal nagyon igyekezett, és szlovénul próbált kommunikálni a közönséggel, ami minden dicséretet megérdemel. Žika valóságos házi mókamester, és ez a szerep nagyon jól áll neki. Bajaga ugyanis valamivel hallgatagabb és higgadtabb, a közönséggel a kapcsolatot többnyire csak a zenéjén keresztül tartja.

A csaknem háromórás fellépés felénél egy „különleges” vendég tűnt fel a színpadon: maga a ljubljanai seriff, Zoran Janković. Egy éve a Parni Valjak koncertjén bukkant fel az Arena Stožicében. Akkor a derék seriff ovációt kapott a közönségtől, amely nagyjából ugyanolyan összetételű volt, mint Bajaga koncertjén, csütörtökön viszont füttykoncert fogadta. Egy év alatt tehát elég sokat változott a nép hangulata.

Hagyjuk békén a politikát. Sajnos Bajaga is kissé ködbe tévedt az esti repertoár összeállításával. A koncert középső része túl sok melankolikus, a szélesebb közönség számára pedig főleg ismeretlen számot tartalmazott. Az, hogy a fiúk csaknem a teljes új albumot eljátszották, valamennyire dicséretes, de néhány régebbi dalt könnyedén kicserélhettek volna ismertebbekre. Főleg a „Sa druge strane jastuka” című sláger hiányzott, ami enyhén szólva érthetetlen húzás szerintem! Persze Žika ismét a maga útját járhatta: elénekelte a saját projektje, a Bebe „Ko me ter’o” című számát. Ez alatt Bajaga a színfalak mögött kicsit feltöltötte az akkumulátorait a koncert második felére, ami viszont abszolút túl melankolikus, olykor egyenesen unalmas volt. A setlistre pillantva az is kiderül, hogy ráadásnak a „Dobro jutri džezeri” volt tervben, aminek személy szerint nagyon örültem volna. Bajaga másképp döntött, és a „220”-ra cserélte. Dicséretes. Valószínűleg a koncert vége felé ráeszmélt, hogy legalább a ráadásban jó lenne az embereknek több energiát és gyorsabb tempókat nyújtani. Elég sokan a koncert második felében inkább kimentek a büfébe egy sörre. Talán jobb lett volna a „220”-at korábban eljátszani, akkor a „Džezeri” sem esett volna ki a setlistből. Úgy látom, a volt Jugoszlávia előadóinak az utóbbi időben nem igazán megy a setlist összeállítása. Hasonló összeállításokat játszik mostanában a Parni Valjak is, de ők Bajagával ellentétben a másik végletbe esnek: sajnos túl populisták. Az esti dallista nem volt eléggé populista, túl kevés volt a jól ismert régi szám, amelyekre az egész terem talpra ugrik, és amelyek révén energetikai kapcsolat jön létre a színpad és a nézőtér között. Olyankor bomba a koncert! Nagyon vékony a határvonal a két véglet között. Az igazi setlistet csak a legnagyobb mesterek tudják összeállítani. Sajnos Bajagának csütörtökön ez nem egészen sikerült. Ha a dalválasztásban kissé csalódtunk is, a koncert hosszát dicsérhetjük. Valójában dilemma. Néha kevesebb több lehet.

Mindenképp remélem, hogy Bajaga a következő egy-két évben újra jelentkezik Ljubljanában. A Tivoli helyett szívesebben látnám a Križankében. Persze finomabban megválogatott dalokkal. Legyen a csütörtöki koncert tanulság. Következő alkalomig…

Setlist

01.Daljina, dim i prašina
02.Red i mir
03.Godine prolaze
04.Još te volim
05.Ako treba da je kraj
06.Vjerujem-ne verujem
07.Gore-dole
08.Lepa Janja, ribareva kči
09.Suza
10.Iza nas…
11.Mala uska haljina
12.Ko me ter’o (a Bebe feldolgozása, ének: Žika Milenković)
13.Život je nekad siv, nekad žut
14.Vreme
15.Ovo je Balkan
16.Vesela pesma
17.Kap po kap
18.Bademi i so
19.Još jednom
20.Slovenačka reč
21.Ti se ljubiš (na tako dobar način)
22.Plavi safir
23.Dvadeseti vek