Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Ljubljana / Gala Hala / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. 12. 20.
Látogatók száma: 350
Jegyár: 10,00€ (elővételben) / 13,00€ (a koncert napján)
Világvége nem volt. Hát persze. Azért szívesen látnám azoknak a fanatikusoknak az arcát, akiknek most tizenöt évre elegendő konzervkészlet gyűlik a pincéjükben. Ha! A maja naptár (szándékos) félreértelmezéséről kiderült, hogy újabb világvége-baromság volt, az Iron Median tribute koncertje pedig ismét megmutatta, hogy a mieink valószínűleg világszinten is az egyik legjobb Iron Maiden tribute zenekar. Az eredeti banda épp most hódítja meg újra a világot a rendkívül sikeres Maiden England turnéval, mi, rajongók pedig már alig várjuk, hogy visszatérjenek európai földre. Olyannyira alig, hogy az Iron Median pont jókor jött ragtapaszként a sebre, és igazi segítség volt az elvonási tünetekre a Szüzekkel való következő találkozásig.
Ezúttal az előzenekar szerepét is egy tribute banda töltötte be, mégpedig az AC/DC-nek, a hard rock dinoszauruszainak tisztelgő postojnai csapat, amelynek tagjai olyan zenekarok edzett öreg motorosai, mint a (Forgotten) Eden, a Requiem és a Divine Illusion. A fellépést látók szerint nagyon húsbavágóan és meggyőzően nyomták, de ezt még egyszer élőben ellenőrizni kell. Majd egyszer, amikor például Ljubljanában nem lesz tizenöt koncert ugyanazon az estén. Az ő koncertjük alatt ugyanis mi még az Orto barban hajtottunk fejet és idéztük az Ördögöt a „Return of Darkness and Evil” esten a Teleport, a Hellsword és a Vigilance közreműködésével.
Az Iron Median az első, 2007 májusában a Channel Zeróban lejátszott fellépése óta most tért vissza először Metelkovára. Közben lepasszolták az Orto bart, megjárták Belgrádot és még sok mást, idén pedig, közvetlenül a világvége előtt, háromnegyed tizenkettő helyett, 2 perccel éjfél előtt álltak színpadra a Gala Halában. Az Iron Median összeállítása megbízható nevekből áll: Alen Steržaj (Big Foot Mama) a basszusgitáron, Tine Horvat (Ivje, Bananas) a dobok mögött, a tűzoltósziréna Sergej Škofljanec (M.I.L.F., ex-Requiem), valamint a gitárkettős, Matjaž Tozon és Helmut Frangeš – Maco (Sausages); egy ideje pedig csatlakozott hozzájuk a hatodik tag is, nem más, mint természetesen Eddie. Ő az Iron Mediannél az első album és a Killers korszakának eredeti, „punkos” kinézetében jelenik meg. Valamivel tizenegy után, egy baljós intró nyomán az Iron Median az első hangokkal bebizonyította, hogy az Iron Maiden még mindig az ereikben folyik. A hangszeres teljesítmény ismét csúcsszintű volt; a gitárkettős hibátlanul lenyomta az összes szólót, még ha időnként talán kicsit Gers-módra „lazán” is, hiszen Smith csak egy van. A basszus dübörgése ismét rázta az alapokat, Alen látványosan és hallhatóan nagy tisztelettel nyúl a basszushoz a főnök, ‘Arry előtt, ugyanakkor a rengeteg koncertkilométernek köszönhetően messze ő a legaktívabb és legmeggyőzőbb a színpadon. Már csak a pirotechnika hiányzott. A műsoron át ismét látványosan vitte a hátán az előadást a fantasztikus Škofljanec, akinek még az Aces High sem okozott gondot, sőt, most valószínűleg még Dickinsonnál is jobban énekli. Az olyan favoritok, mint a The Number of the Beast, a The Trooper és a Flight of Icarus még jobban felhergelték az átforrósodott közönséget, és a zenekart is láthatóan lenyűgözte a valóban aktív és hangos publikum robbanásszerű reakciója. Ebben Sergej szimpatikus és karizmatikus vezetésének, no meg hihetetlen énekesi formájának is biztosan nagy érdeme van. A Hallowed Be Thy Name volt az egyetlen pillanat, amely némi gondot okozott Sergejnek, de az edzett öreg motoros jól kihúzta, bár tényleg legfőbb ideje lenne rendesen megtanulnia a szöveget. Sajnos viszont az Iron Mediant is gyötri az a legnagyobb hiba, amelyet a zenei szüleikre lehet fogni. A dalválasztás egy-két kivételtől eltekintve teljesen kiszámítható volt, és a biztosra ment. Érdemes lenne alaposan átszellőztetni a setlistet, és beletenni még egy-két olyan ritkaságot, amelyet az Iron Maidentől úgysem fogunk soha hallani. Ennek ellenére az Iron Mediannek sikerült csillapítania az éhséget a tavaszi és nyári hónapokig, amikor a Maiden England a közelünkben fog tarolni. A közönség pedig láthatóan éhes volt a Maiden-dalokra, és kiváló kivitelben meg is kapta őket. A végén azonban még valamit le kell írnom. Mivel az Iron Median célja kristálytiszta, ez inkább felhívás a közönséghez. Mindössze néhány száz méterre a Gala Halától, feleannyi jegyárért zajlott három hazai metalbanda koncertje, legalább az egyikük erősen merít a Maiden örökségéből, mindhárman pedig kizárólag jó, saját anyagot játszanak. Az Ortóban mégis kevesebb mint száz ember volt. Emberek, támogassátok a hazai bandákat, amelyek saját zenét írnak!
Képgaléria
