Előadó: Aritmija
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2007
Pontszám: 3.8/5
2002-ben első osztályú újdonság bukkant fel Szlovéniában: két gitáros duójaként indult, és kvintettként teljesedett ki, egy egész zenekarnyi változatos hangszerrel, amelyek az egyedi zenei világ megteremtéséhez kellettek. Így született meg az Aritmija, ez a jazz-rockos balkáni kalandozás, amely a gyökereinkre tekint vissza, úgyhogy nyugodtan mondhatjuk: szláv múltunk etnozenéje ez. Külföldön az ilyen zenekarok megszokottak, nálunk (sajnos) nem. Az Aritmija így a jazz-, rock-, folk- és etnoelemeket vidáman vegyítő, nálunk legismertebb zenekar, a Terrafolk mellé áll fel. A 2007-ben megjelent debütalbumukkal bebizonyították, hogy vérükben van a zene.
A „Gonilna sila” vagyis „Motive Force” kísérlet arra, hogy a délkelet-európai dallamvilágot összeházasítsák a legjellegzetesebb jazzstandardekkel, amit az időnkénti rockos kitörések csak még jobban megtámogatnak. A macedón, török és bolgár hatású dalok gyűjteményét lényegesen más, egységesebb hangzás gazdagítja, mint azokét a zenésztársaikét, akik a történelmünk zenei hullámain hajóznak. Az album nyitódala, a „Ne si go prodavaj Koljo čiflikot” a macedón folklórból származik. Rendkívül jellegzetes balkáni dallamvilág ez, amely a macedón eredetit is nagyon szépen díszíti. Az Aritmija megtartja a szerkezetet, de rengeteg más műfaj elemét hozzáadja, amelyek igazán felddúsítják a dalt – így kiemelik a tisztán balkáni környezetből, és olyan egyedi módon tálalják, hogy az átlagos és az igényesebb hallgatóhoz is sikeresen közelebb hozzák. A következő szám, a „Balcanis” megtartja az Aritmija lefektetett alapjait. Ismét egyesíti a balkáni dallamot azzal a fajta nyugalommal, amit csak a jazz tud nyújtani. A „Balcanis” átfolyik a „Nizamski rastanak”-ba, egy feldolgozott szerb hagyományos dalba. Az Aritmija értelmezése rendkívül érdekes, és ismét inkább az én ízlésemnek felel meg, mint az eredeti. A hihetetlenül ugrálós etno-jazz feldolgozás szinte hívja a táncoló lábakat a parkettre. Jön a „Beli grad”, amely valószínűleg az album legrockosabb száma, hiszen remek elektromosgitár-futamok jellemzik, sőt, egy hihetetlen gitárszólót is megkapunk. A pengetős hangszert persze elég más hangszer kíséri, főleg hegedű, hogy a szám megőrizze az etnozene minden legjobb vonását. A műfaji fúzió ismét a csúcson van, ez is az Aritmija egyik kiváló alkotása, ha nem egyenesen a legjobb a lemezen. A „Beli grad” utódjában, a „Katjusha’s boots”-ban az Aritmija ismét életben tartja a szláv népdalokat, amelyeket nem szabad elfelejteni. Egyértelműen a „Katyusa” sajátos értelmezéséről van szó, arról a legendás orosz dalról, amely egy vágyakozó lányról szól, aki a háború alatt a kedvesére vár. Az eredmény megint kiváló – az Aritmija remek feldolgozást alkot, amely külföldön is hírnevet szerzett. A „Frustracia” újabb ugrálósat hoz, de nem csupán azt – jóval többet nyújt egy átlagos ugrálós számnál. Már a bevezető is hihetetlenül kidolgozott, remek basszusvonalakkal, amelyekhez fokozatosan csatlakoznak a többi hangszerek, először a dob, aztán a gitár, és így tovább. A végére a zenészek egy újabb etnós csemegét alkotnak, ezúttal egy jókora adag – el sem hiszitek – countryzenei vonással. Az elegy megint hihetetlenül gördülékeny, hallgatható, ugyanakkor elég összetett ahhoz, hogy a teljes élményhez ezt a zenét ne csak hallgatni, hanem meg is kelljen hallani. A következő számban a zenészek a szláv hagyományos múltban keresik a gyökereket, ennek eredménye a „Čekerjankino oro”. A hangulatos etno-jazz kompozíció ugyan nem kiemelkedő, legalábbis az előző dalokhoz képest nem, de azért nem szabad elmenni mellette. A macedón folklórfeldolgozások sorába újabb tag lép, a „Jovano, Jovanke”, amely megint kissé más kompozíció. Ennek ellenére így is több mint érdekes, igazi Aritmija-stílusú feldolgozás. Ezúttal a zenekar ismét valamivel nagyobb adag rockot tálal, igaz, csak az elején és amolyan alternatív módon; az eredeti dal alapjai továbbra is megmaradnak. A macedón folklór úgy tűnik, az Aritmija egyik fő ihletforrása, hiszen a „Gonilna sila” utolsó előtti száma, a „Kalajdjijsko oro” is macedón gyökerekből építkezik. A legismertebb feldolgozást Vlatko Stefanovski macedón gitárvirtuóz készítette, de az Aritmija értelmezése gond nélkül felveszi vele a versenyt. A „Gonilna sila” záró száma, névadója a „Beli grad”-dal együtt az album csúcspontja. Az album „legkeményebb” dala megmutatja az Aritmija zenei fantáziájának igazi arcát, amiből, úgy tűnik, tényleg nincs hiány. Pont ez a bombasztikus etno-rockos őrület lehetne hosszabb, vagy lehetne több testvére, hiszen a zenekar ezzel a számmal pontosan fején találta a szöget. Mindenképp az én személyes albumkedvencem.
Az Aritmija debütalbuma így égetően szükséges frissességet hozott a hazai színtérre, ugyanakkor egyenesen meglep, hogy maga a zenekar nem igazán ismert kereskedelmileg. Kár érte – hiszen a szláv népi hagyomány hihetetlen értelmezéséről van szó, egyedi zenei nézőponttal, amit könnyű meghallgatni. Ha mást nem, friss szellőt hoznak a mi vidékünkre, mert az ugyancsak etno-jazz-rockos vizeken evező zenésztársaikkal ellentétben valóban hatalmas tehetségük, tudásuk és újítókedvük van, amit a hagyományosság manapság szinte kiált.
A zenészek szorgalmasan folytatják az útjukat, hiszen a „Gonilna sila” után egy „live” album következik, amelytől valószínűleg nagyobb improvizációt remélhetünk, vagyis a feldolgozásokba még több ötletet visznek majd bele maguk a zenészek. Úgyhogy alig várjuk Tilen Stepišnik és Šemsudin Džopa további pengetését, Janez Moder „groove”-olását, Žiga Šercer dobolását és Vasilij Centrih „csikorgatását”!
Felállás
Tilen Stepišnik – klasszikus, elektromos, akusztikus gitár
Šemsudin Džopa – akusztikus, elektromos gitár
Janez Moder – elektromos és fretless basszusgitár
Žiga Šercer – ütőhangszerek
Vasilij Centrih – hegedű
Produkció
Aritmija
Számlista
1. Ne si go prodavaj Koljo čiflikot
2. Balcanis
3. Nizamski rastanak
4. Beli grad
5. Kajusha’s boots
6. Frustracia
7. Čekerjankino oro
8. Jovano, Jovanke
9. Kalajdjijsko oro
10. Gonilna sila
