Kiadó: Samozaložba
Megjelenés: 2019. 06. 07.
Producer: Aleksander Arsov
Játékidő: 45.03 perc
Stílus: electronica / ambient / chillout / psychadelic
Aleksander Arsov rendkívül tapasztalt, sokat látott zenész. Sőt, ennél több: sokoldalú muzsikus, egyszersmind igen kifinomult és ügyes zeneszerző, producer, az utóbbi időszakban pedig mindenekelőtt hangkísérletező. Zenei pályafutása egészen a nyolcvanas évekig nyúlik vissza, amikor is első jelentősebb munkáját a kultikus Gastrbajtrs tagjaként találjuk, akikkel debütáló albumot is kiadott, és akikből később a szlovén alternatív rock underground jól ismert és elismert királyai, a Demolition Group nőttek ki.
Később Aleksander tovább tágította művészi „tudatát”, fejlesztette érzékenységét, ösztöneit, és folyamatosan érett művésszé. Írt zenét reklámbetétekhez, gyerekeknek, könnyedén ugrált a műfajok fúziói között, számos izgalmas zenei projektben vett részt, mindenekelőtt azonban megszerette a hangterek lazítását és tágítását, amikor intenzívebben kezdett kísérletezni az elemi gitárhangok elcsavarásával, amelyeket a feldolgozott effektezésen keresztül tömör, expresszív szövevénnyé, az elektronikus hangpasztellek rétegzett és összehangolt sugárzásának abszolút hangi ezoterikájává alakított át.
A „Contribution To the Common Mandess” című, összesen negyedik szólóalbumához Arsov az Unhappy alteregóba bújt. Ahogy a cím is sejteti, jócskán akadt benne személyes küzdelem a belső és a múltbeli démonokkal. Erre utal maga a borító is, amely a skizofrén mentális káosz és a zen állapota közötti szakadékot ábrázolja. Közvetve társadalomkritikai műként is értelmezhetjük az albumot. Az „általános őrület” (Common Madness) és a művész „keserű csalódásból fakadó hozzájárulása” minden, csak nem egy olyan valaki munkája, aki az anyagi ellátottság közönyös bőségében és a szellemi-érzelmi „kiteljesedettségben” dőzsölne.
Az album egyébként lebegően könnyed pasztellekkel teli, amelyek az elektronikus manipulációk és szintetizált hangfüggönyök bájos szövevényében – ami teljes egészében 100%-os gitárpurizmus (igaz, olyan effekteken átvezetve, amilyeneket a gitárosok a megszokott színpadi cuccaikban nem használnak) – igen cerebrális, tulajdonképpen hipnotikus és bódító, ha nem egyenesen transzcendentális hatást fejtenek ki. Ehhez hozzájárul a vezérmotívumok sokszori ismétlése is, amelyekre Arsov fokozatosan rakja rá a kiválasztott hangpasztelleket.
A dalok alatt gyakran programozott ritmusok futnak, amelyek táncra hívnak. Zeneileg rendkívül vonzó darabról van szó, amely azonnal a bőröd alá mászik, hiszen a felépített hangtáj nagy fantázia és szabadságszerető ötletgazdagság terméke, amely a részletekig filigránul összefésülő, kifinomult esztétika irányítása alatt szokatlan zenei történetet mesél el. Ebben kezet fog az avantgárd kalandvágy és az ambient elektronika, felbukkannak az NDW újhullámos erejével, sőt a krautrockkal is rokonítható pillanatok. Röviden: olyan zene ez, amely mindenkit érdekelhet, akit az elektronikus hangmanipulátorok széles palettája foglalkoztat a legendás Tangerine Dreamtől a Schillerig és mindenen át. Az Unhappy mindenesetre megtartott valamennyit a klasszikus gitárhangzásból a számokban, ami tovább gazdagítja a hangképet, a Connection Overflow-ban pedig bájos női vokált is bevetett, és némi trip-hop hangulatot is megidézett.
Felbukkannak a világzene pillanatai és a neoklasszika is (Falling Apart), a gitárhangok időnként nagyon „egzotikusan, ázsiaiasan” csengenek (az Obsessive Habits (Out Of The Woods) egyes részei), máskor meg az az érzésed, hogy hegedűt hallasz, pedig csak feldolgozott gitárhangról van szó. Az album tehát mindenben sokszor meg fog lepni, és többszöri végighallgatást igényel, miközben lassan feltárod és kibontod. Fátyol a fátyol után. A „Contribution To the Common Madness” bizonyos fokig „Miha Kralj Andromedája 2019-re”. Elektronikus jellege ellenére rendkívül meleg produkciót kapunk, a középső harmóniák pasztelljeinek gazdag hangi összefonódásával, amellyel Arsov nagyon erős atmoszférikus kulisszát teremt. Magával ragadó hangulatokból nincs hiány.
Az album a hanghurkok kifinomult rétegezéséből szövődik, amelyek visszhangozva, mint hangfátyolok, egymásra rétegződnek, és festői, jellegzetes harmóniák magját alkotják, amelyek a transzcendenshez szólnak. Ám ahogy fentebb mondtuk, az Unhappy alteregó mégsem annyira ártatlan, és jó néhány pillanat érezhetően sötét (Asynchronous Mind, Screaming Thoughts).
Nehéz párhuzamot találni az Unhappy megközelítéséhez. Arsov valójában abban, amit csinál, és amit a „Contribution To the Common Madness” kínál, egyedülálló. Bár az album elkötelezett hangszerelés finommechanikájának műve, amely perfekcionizmust követel, mégis a spontaneitás és a váratlan fordulatok fényében bontakozik ki. Ez ugyanis a végső benyomás, amelyet hallgatás közben hagy maga után. És igen: megérinti a hallgatót, és felébreszti. A jég és vihar, a komor kilátások ellenére van rajta jócskán édes mámor is, amely határtalanul vezeti a fogyasztót egy különleges zenei kalandra, ahol különösen megtérül, ha hallgatás közben ki tudod kapcsolni az észt. Ilyenkor az album különösen erősen és intenzíven megfog. A gondolatok kikapcsolása teret ad arra, hogy úgy fogjuk fel a zenét, ahogy rég elfelejtettük. Egy olyan album, mint a „Contribution To Common Madness”, hatásos, tripszerű rövidítést kínálhat a lényetek azon „vevőkészülékeinek” „öntudatlan” felébresztéséhez, amelyeket az évszázadok során teljesen elhanyagoltunk, és amelyekkel már nem kommunikálunk.
Ha két éve a Bowrain új albumának örülhettünk, a „Contribution To the Common Madness” a szlovén elektronikus zene újabb kiváló gyöngyszeme 2019-re, és minden bizonnyal az egyik legbátrabb, legmerészebben kutató kaland a határtalan zenei térségek feltáratlan dimenzióinak terepén.
szerző: Aleš Podbrežnik
pontszám: 10 / 10
Számlista:
01 Awakening
02 Screaming Thoughts
03 Desolation Mind
04 Asynchronous Mind
05 Connection Overflow
06 Falling Apart
07 Predator (In Shorts and A Tie)
08 Structural Misbehaving
09 Seaside (Memories From My Future Life)
10 Modeled Truth
11 Obsessive Habits (Out Of The Woods)
Zenészek:
Arsov aka Unhappy: zene, hangszerelés, előadás és szövegek
Kaya Tokuhisa – ének, vokális szólamok
