Fellépők: Jernej Zoran & Ministrstvo Resnice / Fed Horses
Helyszín: Ljubljana / Ljubljanski grad / Szlovénia
Dátum: 2019. május 29., szerda
Eltelik egy év, és máris itt az újabb GodiBodi. Immár második éve a ljubljanai várban. Az első nap még rockosabbra sikerült, mint amire az ember a Celinka zenei szövetkezet irányvonala alapján gondolni merne. Igaz, a Celinka nagyra becsült főnöke, Janez Dovč a bevezetőjében pop- és folkhangulatú estét ígért, ám a felcsavart Telecaster belépője – egy második ritmusgitárral megtámogatva, Jernej Zoran és a Ministrstvo Resnice előadásában, élén Nina Radkovič énekesnővel – határozott rockos bélyeget nyomott a fesztiválra. Jernej a csapatával a frissen megjelent „Stik” albumot mutatta be, amellyel a meggyőző dalszerzés terén továbbra is elképesztő átütőerőről tesz tanúbizonyságot, és tartja kiváló stúdiólemezeinek egyenletes színvonalát. Ennek az embernek nem fogynak el az ötletei. Lenyűgöző felismerés, hogy Jernej olyan dalt tud a rádióba juttatni, amely formailag a nyolcvanas évek klasszikus rock- és popesztétikáját követi, mégis annyi muzikalitással van adagolva, hogy a rádióban kiválóan megfog. Mindig. És a dolenjskai zenész és művész magas fokú kreatív ihletettsége soha nem hagy cserben.
Jernej Zoran a csapatával amolyan „best of” forgatókönyvet állított össze, két instrumentális számot is hozott, sőt néhány művészileg újragondolt pillanatot is abból az időszakból, amikor a Društvo mrtvih pesnikov tagja volt. Nina Radkovič vokális eleganciájával és azzal nyűgözött le, ahogy szervesen belesimult a dalok hangszerelésébe – azokba is, amelyeket Zoran albumain az elődei énekelnek, és persze az újakba, vagyis a „Stik” album dalaiba is. Zoran mindig is értett hozzá, hogy kiváló énekesnőkkel dolgozzon, és Ninával is telibe talált. A zenekaron érződött némi bizonytalanság, főleg amikor Marko Verbičnek elszakadt egy húrja, és később is, amikor ugyan már orvosolta a helyzetet, de a Telecastere sehogy sem akart elfogadható szinten hangolva maradni. A „rendszerösszeomlás” és a dal elölről kezdése arról árulkodik, hogy a banda az elmúlt fél évben nem sokat játszott, hiszen Zoran az új stúdióanyag felvételére koncentrált, amely minőségében továbbra is hozza Zoran ötletgazdag átütőerejét, éleslátását és művészi integritását. Jernej viszont épp a koncert végén „odacsapott” a záró Poljubi me hosszúra nyújtott kivezető szólójával, és ezzel ismét bebizonyította, hogy ő a hathúros elmélet bibliájának és tételeinek egyik legkiválóbb szlovén őrzője, aki a klasszikus rockos (értsd: „blues meets David Gilmour”) iskolán edződött.
A Fed Horses az a zenekar, amely mostanában tényleg rengeteget koncertezik. Nagyon keresettek. Mindenhol. Egyre népszerűbbek, amit az is igazol, hogy a zenéjük gyakran forog a vezető szlovén rádióadókon. Hogy sokat játszanak, azt a GodiBodi, a kortárs szerzői és etnozene fesztiválja idei első napján adott koncertjük is megmutatta. A fellépést végig elképesztő összeszokottság, valamint a hangzás építőköveit szorosan összefűző, folyamatos, markáns és mindent átható kémia jellemezte, élén Urša Mihevc karakteres, érzéki és átélt énekével. A hangkép is kiválóan be volt állítva, a zenekar pedig a „Sinner” EP öt dala mellett új számokat is játszott, például a nyitó Spremembát és persze a Ti ne poznaš konjevet, amellyel az EMA-n indultak, és az Eurovíziós szereplésért szálltak versenybe. Igazi produkció, amelybe semmiben sem lehet belekötni. Amit megtapasztalhattunk, az a csapat rendkívüli művészi érése: a tavaly megjelent EP-jét önfejlődése során művészileg már kinőtte, és az is nyilvánvaló, hogy egyre inkább a szlovén nyelvű saját dalok felé mozdul. A szextett végig összeszedett, tömör és fókuszált. A bal oldalon effektekkel körülvett Jure, a bájos gitárminimalizmus, ám átütő „zajok”, díszítések, effektezés és a hangfal vastagításának mestere, végig rendkívüli kifinomultságról tett tanúbizonyságot. Akkor is, amikor akusztikus gitárt vett a nyakába, sőt pedal steelt is (Ti ne poznaš konjev). Minden stimmel. Az összefonódások Daniel Bogataj hegedűjével (ő a második ritmusgitárt is kezelte), aztán a billentyűs Mitja Kavčič elektromos zongorájának és Hammondjának hangjai. Rok Škrlj mindenütt jelen lévő, átütő basszusa: bár szinte láthatatlanul, a színpad hátsó részén állt, a basszusgitárja hihetetlen jelenléttel és jellegzetes kontraszttal szólalt meg, amellyel a dalok karakterét színezte, és tökéletesen illeszkedett a ritmikai alaphoz, amelyről a dobos újonc, Jure Maček gondoskodott. Utóbbi a játékával bebizonyította, hogy pillanatok alatt teljesen beilleszkedett a zenekar zenei víziójába. Az i-re a pontot a Voda feldolgozása tette fel, amely eredetileg a Dan D dala. A zenekar a maga módján gondolta újra (az ünnepélyes felvezetésről Jure gondoskodott a dobos „üstjével”), közben pedig újra meg újra a lenyűgöző Urša Mihevc rendkívüli éneke vonta magára a figyelmet: kidolgozott, érzékiséggel, rugalmassággal és szenvedéllyel (no meg üde, sóvárgó bájjal) teli hangjával többször is elvarázsolta a közönséget.
Az idei GodiBodi első napja így hamar véget ért. Még három következik. Mindegyik külön sztori! Mindegyik arról mesél, milyen éleslátóan átütők és ötletgazdagok tudunk lenni mi, szlovénok, amikor saját szerzői zenét alkotunk.
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
