Önkiadás
Megjelenés dátuma: 2019. május 17.
Produkció: Eki Alilovski & Sandi Trojner
Az album hossza: kb. 53 perc
Műfaj: Hard Rock
Ez az album egyenesen kimondva az idei szlovén zenei kiadványok egyik csúcsa. Nem, nem a „rock” jelzőre szűkítettem, hanem a zenére általában. A Mary Rose tehát 13 év után végre visszatér egy új lemezzel, a »Resničen svet«-tel, amely ezzel szerencsésen követi elődjét, a „Feniks”-et (2006). A Mary Rose nagyon aktív volt. De ez réges-rég volt, több mint tíz évvel ezelőtt. Akkoriban sokat játszottak, kísérőzenekarnak pedig maga a fenséges John Lawton (Uriah Heep, Lucifer’s Friend, ZAR, szóló) választotta őket, aki 1977-ben a világhírű Uriah Heeppel járt a Hala Tivoliban, amikor a zenekar az akkor friss »Firefly« albumot népszerűsítő turnéján volt, és a hallgatóság állítólag szétszedte a nézőtéri székeket a koncert alatt.
Na, nehogy túl messzire kalandozzak. A fenti bekezdést olvasva tehát ti magatok is arra jutottatok, hogy a Mary Rose – „először” – a szlovéniai hard rock legendák sorába tartozik, hogy – „másodszor” – nagyon jó, sőt kifejezetten kiváló zenészekből álló csapat, és hogy – „harmadszor” – az a karrierjük során, amely még a nyolcvanas évek végéig nyúlik vissza, valószínűleg nagyon kevés albumot adtak ki. Igen, az utóbbi is igaz. A »Resničen svet« mindössze a harmadik lemezük. Ha egészen pontosak akarunk lenni, valójában a negyedik. Az albumok megjelenései közti időközökben a rekordjukat legfeljebb valami Lene kosti döntheti meg, de az inkább a „lustaságnak” köszönhető, amire a név is utal, mint bármi másnak.
A zenekar a »Feniks« és a »Resničen svet« között átvészelt viharokat, megjárta a poklot, az igazi poklot, amikor nem egyszer az volt a tét, hogy feloszlanak. Nagy próbatétel volt ez az album. Amikor maga az ördög kísért. Mennyi férfi van benned. Mennyire vagy kemény, szívós. Személyiségpróba. Nagy próba! És igen. Ez a zenekar rettenetesen szívós. Az új album megjelenési dátuma csúszott. Itt nem pár hónapos csúszásról van szó, hanem több évesről. Szóval. A Mary Rose túlélte, és erősebben került ki ebből a csatából, mint valaha. A »Resničen svet« tehát hiteles lenyomata az elmúlt 13 év megtett útjának.
És? Valóban kiváló album. Minden szempontból. Minden megvan rajta. Mindaz, amire egy igazi szlovén hardrockeres lélek vágyik. Áthatoló, pecsétet ütő, invazív riffek, aprólékosan kicsiszolt hangszerelések, valamint harapós, dinamikus, koncertélő produkció! Nehéz kiemelni a csúcspontjait, mert ezzel igazságtalanok vagyunk a dalokkal és az albummal szemben, annyira egyenletesen kiváló minőségűek rajta a kompozíciók. Žak fantasztikus éneke. A férfi, akit mindenki szívesen látna a saját zenekara énekeseként, mindig a legjobbat hozza, amit Žaktól már megszoktunk és el is várunk. Megint megállíthatatlan! Eki és Žak nélkül a Mary Rose elképzelhetetlen. Itt van Eki. Eki gitárja ördögien felhúzott, a »Resničen svet« egyértelműen a zenekar pályafutásának legkeményebb albuma. Őrjöngve szólózik, transzban szólózik, úgy szólózik, mintha az apokalipszis előtti utolsó nap lenne. A szólók valóságos csemegetárát kínálnak ennek a ragyogó, hihetetlenül tapasztalt, a velejéig megedzett gitárosnak az ötleteiből. Sandi Trojner kiválóan veszi a nehéz feladatot, hiszen a remek Hammond-játékos, elődje, Davor Kastelec cipőjébe lépett – de képzeljétek el, amikor a Deep Purple Lordot váltotta. Ki követhetné őt? Trojner nem Airey, ahogy Kastelec sem Lord, de Sandi még több változatosságot visz a hangszerelésekbe a billentyűs hangszíneinek használatával (ebben rugalmasabb és alkalmazkodóbb), és az is teljesen világos számára, ki volt Keith Emerson, ami azt jelenti, hogy Kastelec távozásával a zenekar semmit sem veszített. Az albumon magatok is megtaláljátok Sandi „vígjátékait”, amelyek azt bizonyítják, hogy a csapat Sandival legfeljebb nyert (Planet, Nagon, Sam II). Mitja Kobal baszszusvonala mérgesen felhúzott, és végig lüktet az albumon. Határozott jelenléttel és erővel. Semmiképp sem szabad említés nélkül hagyni David Debevec dobjátékát és viharos robbanékonyságát az átvezető tomokon, valamint a pergő óriási, ágyúszerű csapásait, amelyekkel a termetes dobos kifejezetten kontrasztos mélységet teremt az albumon. A hard rock album hangzásvilága tehát optimálisan ki van használva.
A hangsúlyos nyitó ütőerő és a tüzes kezdés után, amikor egymás után jön a Preteklost, a Vizija, az Ob letu osorej, és amikor a »Resničen svet« hirtelen sugárhajtóművet kap, a Nagon az album egyik legerősebb kompozíciójának számít. Mindent hoz. Pecsétes előrefrén, amely tökéletesen köti össze a versszakot a refrénnel, a zenekar pedig ebben a dalban különösen meggyőzően fokozza a hangulatot a refrén crescendójáig, ahol Žak kirobban teljes énekesi ragyogásában. A másik ilyen fokozott briliáns a vége előtt található. Ez a Ples. A nyitó Preteklost valószínűleg a zenekar eddigi legsötétebb dala, amit a Mary Rose valaha felvett. Kár, hogy hard rock albumokról nem maradhatnak le a balladák, de a Kje si zdaj, bár példás szerzői megoldásokkal, az album felejthető pillanata. Egyszerűen. Az album többi pillanata messze érdekesebb és áthatóbb, és árnyékban hagyja az idézett balladát.
A »Resničen svet« velejéig vérbeli hard rock album, szlovén földrajzi gyökerekkel. Ahogy ezt elmondhatod minden Šank Rock-albumról, és elmondhatnád a Requiemről is, ha még „lélegeznének”. Egyúttal a »Resničen svet« teljesen hiteles csatlakozása a szlovén hard rocknak – teljes történelmi örökségével – a világligához. A kompozíciókban érződik a klasszikus rockos úttörők, például a Deep Purple és a Rainbow hatása, amit már a »Feniks« albumon is felfedeztünk, továbbá rokon szellem fedezhető fel a nyolcvanas évek hard rockjával, élen a Whitesnake-kel, az Europe-pal, a Gotthard-dal és a Bon Jovival, a Mary Rose pedig zeneileg is nagyon ragadós tud lenni, amikor még az AOR-os békülékenységgel is kacérkodik, ami a Ko tako objame című dalban jelenik meg, amely elsőre, a kézenfekvő megoldást választva, egyszerűen ragyog az atmoszférikus harapósságban. De tipikusan szlovén. Szó se róla, hogy a Mary Rose a hard rock globális képviseletének ebben a rettenetesen zsúfolt spektrumában, amelyben bolygónk trilliónyi különböző zenekara jelen van (ennek oka a hard rock fogalom szűk kifejezésbeli, műfaji mozgástere), teljesen önálló, saját, kidolgozott és felismerhető hard rock karakterű csapat, amelynek nincs párja. Csak közeli és távoli rokonokat találhatsz. A »Feniks«-szel való evolúciós kapocs mindenhol jelen van, a »Resničen svet« pedig e történet diadalmas folytatása.
Ez egy hihetetlenül nosztalgikus album. Átmelegít minden szlovéniai hardrockeres lelket, aki nemrég megnézte a »Železne stopinje« című filmet, és különösen azokat, akik a tinédzserkorukat a nyolcvanas években élték, és ma valahol a negyvenes éveik közepén járnak, vagy már belecsöppentek az ötvenbe. Minden szempontból zseniális album. Részletgazdag, a hangszerelésében kiegyensúlyozott. Sehol semmi sok, semmi kevés. Optimalizált. A dalok valóban rendkívül hosszú önfejlődési folyamaton mentek át, és mielőtt felkerültek az albumra, több közbülső változtatáson (továbbfejlesztésen) is átestek. A zenekar elvett, hozzátett, mérlegelt, kipróbált. Amíg teljesen elégedett nem lett. Az eredmény tehát a nagy tökéletesség albuma.
Egy album, amelyet a Mary Rose-nak egyszerűen ki kellett adnia. Tartoztak vele nekünk. De vajon ha mindannyian tudnánk, milyen kálváriát és áldozatokat állt ki érte a zenekar? Verítékkel és vérrel szignált album. És ez érződik. Annyi szívet, amennyit ezeknek a lángoló fiúknak, mára hard rock uraknak a zabolátlan érzelmei és kiapadhatatlan szenvedélyei lőnek ki, nem találsz csak úgy. A szívek égnek! A »Resničen svet«-ben a Mary Rose-zal. Potencia és lendület. Mintha egy ötös, megzabolázatlan, 20 éves csődörökből álló kvintett állna előttünk, alig megalakulva, és 1985-öt írnánk. A »Resničen svet« az idők során nagy valószínűséggel a szlovén hard rock klasszikusává válik. Egy album, amely energiájában és vibrálásában elveszett időben és térben, és lenyűgözően kapcsolódik mindahhoz, amit a lényege megtestesít: a boldogult nyolcvanas évekhez, amikor a hard rock uralta a világ zenei listáit.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.5 / 10
Dallista:
1. Preteklost
2. Vizija
3. Ob letu osorej
4. Resničen svet
5. Stampedo
6. Planet
7. Nagon
8. Paranoja
9. Kje si zdaj
10. Ko tako objame
11. Ples
12. Sam II
Felállás:
Žanil Tataj „Žak” – ének
Eki Alilovski – gitár
Sandi Trojner – billentyűk
Mitja Kobal – basszusgitár
David Debevec – dob
