Előadó: Grad
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2005
Értékelés: 3/5
A Grad egy rijekai (Horvátország) zenekar, amely már 20 éve létezik. A „Glad” a pályafutásuk ötödik albuma, ami elég szerényen hangzik. Az új lemez jó öt évig készült az elődje, a „Nebo” (2001) megjelenése óta. A zenekar az új albumhoz új basszusgitárossal, Saša Đanićcsal bővült, aki korábban a Les Brambles és a Stuff soraiban játszott, és tovább erősödött azzal, hogy visszatért a régi billentyűs, Danijel Benčik, aki a Grad egyik legkorábbi felállásában is játszott a nyolcvanas évek végén, és akinek a gyökerei a Laufer eredeti felállásáig nyúlnak vissza.
A zenekar nagy durranása már réges-rég elmúlt. De amikor 1991-ben megtörtént az „Ljudi” című debütalbummal, az elég volt ahhoz, hogy azóta is hűséges rajongótábor áll mögöttük, és ma is támogatja őket. Előttünk tehát egy újabb rijekai formáció új lemeze, amely alter rock arculatot épít, a hangsúlyt a pop rockra téve.
A „Glad” kereskedelmi szempontból megcélzott album. Az összes pluszát és mínuszát latolgatni ezúttal borzasztóan nehéz volt. Édesen egyszerű lemez. Alapvető hangzást hoz: egyszerű pengetést, vonyító, kanyargó énekhangokat, amelyek a dallamok zömét adják, egyetlen húr néhány hangján való egyszerű sétálgatást, a rockhangzás előírt mértékű redukálását néhány akkordra – mindezt azonban modern produkcióval, amely igyekszik lépést tartani a nagyobb külföldi, népszerű zenekarok újkeletű trendjeivel, és egyszerre kínál tiszta, átlátható, mégis kielégítően természetes hangzást. A produkció ügyesen elkapta a zenekar sötét lelki pulzusát, a rockelvek közvetlenségét pedig kereskedelmi hozzáférhetőségbe öltöztette, ami a zenefogyasztó számára egyszerűen és csábítóan hat. Már a nyitásnál világos, mire megy ki a játék a Gradnál, hiszen a Kreni szó szerint a rádióhullámok műsorára kopogtat. Hogy a „Glad” a szélesebb tömegek felé nyit, azt már az albumot megelőzően kiadott kislemez, az Eni is jelezte, ami tulajdonképpen a riffektől megfosztott Kreni.
A négy év alatt bőven volt idő arra, hogy a zenekar a legapróbb részletekig csiszolja a számokat, így mindegyik kidolgozott motívumokat és magas fokú egymástól való változatosságot kínál, ami az album egészében is kompakt egységként hat, szép adag dinamikus hullámzással.
Olyan album ez, amelyet a fiatalabb hallgatók elfogadnak, a igényesebbeket viszont főleg a rendkívül együgyűen patetikus szövegek és a szándékosan kimért kereskedelmi minimalizmus zavarja majd, amely közelebb áll az alter rock pompa jelenlegi MTV-s erőltetéséhez, de hiányzik belőle a rockos „žmoht”, ami naivitást és fejlődésbeli elmaradottságot tükröz – ezt egy 20 éves múltú zenekarnak nem kellene megengednie magának. Az album csúcspontja a Dim, ahol a srácok funkos punkos kitöréssel mutatják meg, milyen kiváló zenei képességek lakoznak bennük, de ezek legtöbbször szándékosan háttérbe szorulnak. Az ilyen rockos közvetlenség és kurtaság nagyon hiányzik a „Glad” albumról. Egy kis punkos vágtát a Sretno dijete hoz vissza a lemezre. Azt, hogy a Grad rendkívül ügyes zenészekből áll, az album zárása is bizonyítja, a kiváló, komor, sötét hangulatú, mindent átható drámai atmoszférájú Do sumraka /2005/, ahol a refrén riffrobbanása és az előrefrén egyszerű elektronikus mintája között remek, adagolt kontrasztot találunk, amelybe a csalódottsággal teli, mégis vágyakozó ének nem is illeszkedhetne szebben. Ennyi az egész. A Rodeo igazi émelyítő nyáladzás, amely nélkül mindenki simán megélne, kivéve talán a kislányokat, akik álmodozva küzdik át magukat a serdülőkoron.
Minden szép és jó. A hang és az ötletek kereskedelmi irányba vitele is lehet rendben. De emiatt az érett lüktetés feláldozása került terítékre, és pont ez hiányzik ebből az albumból. A zenekar tehát eladott valamit az intellektusából, és spórolt a rejtett adukkal, amelyek csak helyenként mutatnak lázadó hitelességet, amikor az új kiadáshoz nyúlt. Mindent az album kereskedelmileg édes hangzásának rendelt alá. Egyáltalán nem nagy csalódásról van szó – vagy mégis, hiszen a „Glad” egy alter rock albumhoz képest kicsit túl szép. A „Glad” hallgatása közben az érzés se hideg, se meleg, hanem középutas, vagyis langyos.
Felállás
Dean Škaljac – ének
Orijen Modrušan – gitár
Igor Stevanović – gitár, vokál
Danijel Bečik – billentyűs hangszerek
Saša Đanić – basszusgitár, vokál
Slobodan Grujičić – dob, vokál
Produkció
Grad & Mario Juničić
Számlista
1. Kreni
2. Glad
3. Savršen dan
4. Putna
5. Samo da te imam
6. Eni
7. Dim
8. Rodeo
9. Sretno dijete
10. Tek sad sanjam
11. Do sumraka /2005./
Az album játékideje:
