Előadó: Djabe
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2009
Értékelés: 4.2/5
A Djabe kiváló magyarországi jazz fusion formáció, amely kompozícióiba jazz-, rock- és világzenei hatásokat, cigány motívumokat és még egy csomó mindent belegyúr. Az utóbbi években még ismertebbé váltak, mióta a gitáróriás Steve Hackett (Genesis, GTR) érdeklődni kezdett irántuk: gyakran lép fel velük, néhány lemezükön pedig játszott is.
Július 17-én volt az a nap, amikor a Djabe fellépését hirdették Slovenj Gradecben, azon belül is a Rotenturn vár udvarán, egy igazán idilli helyszínen. Mi, szlovén rajongók így egyedülálló zenei kalandnak nézhettünk elébe a páratlan Djabével. De ez még nem minden. A színpadon hosszú évek óta barátjuk, Steve Hackett is csatlakozott hozzájuk, ami a szlovén zenebarátokat még boldogabbá tette. A koncertet egy másik dolog is különlegessé tette: hiányzott az együttes egyik kulcsembere, Tamas Barabas basszusgitáros, akinek épp egy héttel a fellépés előtt születtek meg az ikrei. Az összes basszusszólamot így három nap alatt kellett megtanulnia Gabor Vermesnek, akinek ez nem okozott gondot, és gond nélkül illeszkedett bele a csapat dalaiba.
A korong rögtön a legjobbal indul: Steve kivételes szólójával a Firth of Fifth című számból, amelyet Hackett újabban önálló koncertjein teljes egészében eljátszik. Steve szerzeményei közül hallhatjuk még a hipnotikus The Steppes-t és az In that Quiet Earth-öt (a Genesis Wind and Wuthering albumáról). Közben remek Djabe-számok is felcsendülnek, amelyek újszerűségben, kompozícióban és hangszerelésben bátran felveszik a versenyt Steve saját munkáival. Ha pedig olykor maga az egykori Genesis-gitáros is besegít a gitárjával, ezek a dalok még jobban szólnak.
A Djabét egyaránt jellemzik a mozgalmas jazzrockos részek és a lassabb, ambientes pillanatok. Mindig sok a világzenei hatás (world music), és persze a roma dallamok (ez főleg Ferenc Kovacs hegedűjére igaz). A Djabe tagjai igazán kiváló zeneszerzők és zenészek, a gyorsabb és a lassabb pillanatokkal is el tudnak varázsolni, de ha még Steve Hackett gitárvirtuóz is hozzátesz egy kis szimfonikus rockot és bluest, az még jobban sikerül. Hiába jó a Djabe, Steve minden alkalommal háttérbe szorítja őket, ahogy megragadja a gitárt, de a közös fellépések épp erről szólnak, hiszen a Djabe jól tudja, mennyivel híresebb az angol úriember. Számomra a lemez csúcspontjai egyértelműen a Hackett-számok, már csak azért is, mert azokat ismerem a legjobban, de a Djabe is egyre közelebb kerül a szívemhez. Elég sok olyan pillanat van, amikor végigfut a hátadon a hideg: az említett gitárrészek, a két trombitás egyszerre játszik, néhány hegedűszólam, a billentyűs és az akusztikus gitáros ambient részek és így tovább.
A CD-n nincs rajta az az egész anyag, amelyet Slovenj Gradecben hallhattunk. Időkorlát miatt a Djabe kihagyta a Sheafs are Dancing-et, az Erdo Erdo-t és az Angklung című érdekes darabot, amelyet az azonos nevű indonéz hangszeren játszottak. Mindenesetre kár, hogy nem élhetjük át újra a teljes koncertet (vagy ha nem voltál ott, nem hallhatod legalább a lemezen egészében), de a Djabe a legerősebb ütőkártyáit választotta.
Ez az élő album igazán megmutatja, milyen különleges a Djabe. A zenéjük tele van érzelmekkel, nagyon sokszínű, sokféle forrásból merít, és olyan, hogy nem unod meg egykönnyen. Már maga a Djabe-fellépés is elég lett volna, de ha ehhez még Steve Hackettet is hozzáteszed, az igazán kivételes. Ez a CD valóban felidézi a szép emlékeket a koncertről és az időutazásról Steve Hackett társaságában, aki saját szerzeményei közül csak a régebbieket választotta.
Felállás
Égerházi Attila – gitár
Kovács Ferenc – trombita, hegedű
Kovács Zoltán – billentyűs hangszerek
Banai Szilárd – dob
Gabor Vermes – basszusgitár
Steve Hackett – gitár
Aron Koos-Hutas – trombita
Produkció
Djabe
Számlista
1. Intro
2. Firth of Fifth
3. Underwater Sunlight
4. The Steppes
5. Afro Dance
6. Clouds Dance
7. Winter Forest
8. Blues in Slovenj Gradec
9. Distant Dance
10. In That Quiet Earth
11. Behind The Veil
