Kiadó: RN Records
Megjelenés dátuma: 2020. 5. 15.
Produkció: Thomas “Plec” Johansson
Az album hossza: 53.04 perc
Stílus: Melodic Rock
Értékelés: 8.0/10
Gathering Of Kings! A fene egye meg, ez tényleg túlzásnak hangzik. Ahogy „túlzásnak” hangzott minden, amit a nyolcvanas években az akkori zenekritikusok bezsúfoltak az Adult Oriented Rock nevű új műfaji címke alá. Vagyis az a rock, amelyik barátságos akart lenni a rádiók frekvenciáival. És ez sikerült is neki. A műfaj alaposan felkavarta az akkori slágerlisták csúcsát, rengeteg nagy nevet és kultikus, felejthetetlen albumot hozott, ma pedig újabb és újabb zenekarok születésén keresztül „él tovább”, akik művészetükben a nyolcvanas évek AOR-„jelenségéből” merítenek ihletet.
A Gathering Of Kings, a királyok újabb pompázatos és tisztán svéd találkozója az Electric Light Orchestra ismerőit is ugratja, hiszen második albumuknak ugyanazt a címet választották, mint amit az ELO kultikus, 1979-es lemeze visel. Szerencsére a stílusbeli különbség óriási. A csapat ugyanakkor mindenkit ugrat, aki jól ismeri Roger Dean festményeit, vagyis az ilyen hallgatók ismerik többek között az Uriah Heep, a Gun, az Asia és a Yes lemezeit is. Ha már a Yesnél tartunk: a „Discovery” borítója, amelyet Markus Vesper német művész készített, stílusában a Dean által festett, mindkét (koncert) „Keys to Ascension” album borítóját idézi.
Az előző bekezdésben írt megfigyelések nem szükségszerű részei a recenziónak, hiszen a Gathering Of Kings zeneileg a melodikus rock-revitalizmus képviselője. A Gathering Of Kings eredetileg projektnek indult, amely két évvel ezelőtt debütált a „First Mission” albummal. Több mint szolid első lemez volt, a kritikusok és a közönség is nagyon jól fogadta. Szóval miért is a királyok találkozója? Alapvetően egy zenekarról van szó. Klasszikus kvintett, de több közreműködő frontemberrel. Az új albumon ráadásul egy sor különleges vendég is feltűnik. A Gathering Of Kings emellett folyamatosan nyitott a különböző hangszeresek bevonására is, akik hozzátehetik a magukét a lemezeikhez. Úgy tűnik, az egyetlen feltétel, hogy svéd állampolgár légy. A közreműködő nevek nem okoznak földrengést abból a szempontból, mennyire emelkednek ki, de olyan srácokról van szó, akik egyébként a power metal és a hard rock közötti sávban játszanak a saját zenekaraikban, ezért az anyag hangszerelésében érezhetők a kisebb-nagyobb kilengések hol az egyik, hol a másik műfaj felé.
A Gathering Of Kings nem akar „zenei Einsteint” játszani. Érdekes zenei ötvözet, amely „eurovíziósan” is megszólít, de kihegyezett gitárriffekkel és a szintetizátorrétegek pompázatos zúgásával megtámogatva. A refrének azonnal megragadnak, a dalok pedig az atmoszferikus pompa fokozásában ezeken a pontokon hangulati crescendóig jutnak.
A gondosan megkomponált album a kibontakozó bombasztság szárnyán repül magasan, ahogy a nyitó szakasz fertőző, pörgős számai sorjáznak egymás után. Ezek azonban többnyire nagyon kiszámítható refréneket szállítanak, amelyeket zeneileg és a rocktörténet során már számtalanszor hallottunk és kipróbáltak. Sőt. Az első négy szám közül legalább két refrén remekül működne olyan power metal indulókban is, mint amilyeneket a Mob Rules vagy a Freedom Call játszik. Csakhogy itt egészen más a hangzás előállításának természete, és a billentyűk integrálása nagyon fontos szerepet játszik. Miközben jó néhány szám közhelyes színezetű és általánosan szól (a December és a Fall From Grace refrénje), a The One That Got Away lágyabb hangzást hoz, amely balladisztikusságával és Tobias Jansson énekének jellegzetességeivel futólag sanzonos árnyalatú, és hálás kitérőt jelent. Egyébként is az album második fele valamivel ügyesebb szlalomozást hoz a nyolcvanas évek jól ismert zenei alapanyagának újrahasznosításában, a Highway To Paradise, a Moonlight, a Lorelei, a Kiss From Above és a From a Whisper to a Scream refrénjei pedig jól dacolnak a közhelyekkel. És mellesleg. Ez az album is túl hosszú (legalább) két számmal.
A több énekes kívánatos és szükséges változatosságot hoz az egyes dalok hangulatának megteremtésébe, amire az ilyen zene kiszámítható komponálási receptje elkerülhetetlenül rászorul. A közreműködő énekesek mindenki számára, aki ismeri a mai power metalt, hard rockot és a melodikus rock előadóit, nagyon megbecsültek. A zenekar két fő víziósának, Victor Olsson énekesnek és Alexander Frisborg multiinstrumentalistának a nagy zenei tehetsége mellett – utóbbi a dobok kivételével maga játszotta fel a gitárokat, a billentyűket és a basszusvonalak oroszlánrészét – az énekesek központi szerepéből fakadó ultrafertőző muzikalitás lép az előtérbe. Mondanunk sem kell, hogy a vezető énekhangokat ügyes kiegészítő énekharmóniák is támogatják, ami elmélyíti a kibontakozó drámai színház, vagyis a termék pompázatosságának ragadósságát.
A Gathering Of Kings érdekes lehet a skandináv hangzás és a melodikus rock-revitalizmus megközelítésének kedvelőinek, ahogy az megfigyelhető többek között az ottani H.E.A.T és Eclipse zenekaroknál, illetve olyan örökségekben, amelyek az Abbától örökölt zenei elemeket egyesítik a west coast AOR elvével (Survivor). Az albumon emellett mindenütt jelen van a kompozíciók alátámasztása határozottan kihegyezett gitárfrázisokkal, amelyek nem spórolnak a kiváló szólódíszítéssel a mid-eight részekben. Ezért a „Discovery” az európai power metal rajongóinak is vonzó lehet.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
01. Starsleeper
02. Riders Of The Light
03. Heaven On The Run
04. December
05. Highway To Paradise
06. The One That Got Away
07. Lorelei
08. Moonlight
09. Revelation
10. Kiss From Above
11. From A Whisper To A Scream
12. Final Hour
Felállás:
Rick Altzi – ének (3,12), vokál
Jonny Lindkvist – ének (4,8)
Apollo Papathanasio – ének (2,9), vokál
Tobias Jansson – ének (6,7,11), vokál
Alexander Frisborg – ének (5,10), vokál
Victor Olsson – gitár, basszusgitár, billentyűk, vokál
Efraim Larsson – dob (2-8)
Jonas Källsbäck – dob (9-12)
Vendégzenészek:
Nalle Påhlsson – basszusgitár (3,8)
Joel Selsfors – billentyűszóló (12)
Erik Gafvelin Wiss – billentyűszóló (7)
Henrik Sethsson – vokál (10)
Theresia Svensson – vokál (6,7,10)
Ron Dahlgren – vokál (10)
Mathias Kihlberg – fuvola (9)
