Előadó: Guns N' Roses
Kiadó: Geffen Records
Megjelenés: 1988
Játékidő: 33:31
Értékelés: 3/5
A Guns N’ Roses-szaga második fejezete a G N’ R Lies, vagy egyszerűen csak Lies. A sikertörténet folytatása, amelyet a zenekar az Appetite For Destruction című debütálásával kezdett írni, 1988-ban jelent meg. A lemez nyolc dalból áll, amelyek a zenekar működésének különböző korszakaiban születtek.
Az első négy dalt az a nyers, ösztönös erő jellemzi, amellyel a banda a kezdetek idején lerohanta a koncertszínpadokat. A felvételeket először már 1986-ban felhasználták, amikor a zenekar kiadott egy újabb „középlemezt” Live ?!*@ Like a Suicide címmel, ez pedig biztosította számukra a fent említett debütalbum felvételét.
Az első részt alkotó négy dal közül csak kettő saját szerzemény, hiszen a „Mama Kin” az Aerosmith, a „Nice Boys” pedig az ausztrál Rose Tattoo szerzeménye.
Az „élő” első rész vadságát egy gyengéd ballada, a „Patience” szakítja meg, amely teljes egészében Izzy Stradlin gitáros műve. Izzy ezzel azt üzeni nekünk, hogy az életben némi türelemre is szükség van, különben nem megy. A banda akusztikus fellépését a tréfás „Used To Love Her” fokozza. A dalról sokan azt gondolják, hogy a zenekar egyik egykori barátnőjével való viszonyról szól, valójában afféle búcsú Axl kutyájától. A lemez felé vezető úton a „You’re Crazy” is szembejön velünk, ezúttal akusztikus verzióban, és ez jelenti a búcsút a bulizós témáktól, amelyek a debütáló albumot formálták. Az akusztikus lemezfél csúcspontja minden bizonnyal a „One In A Million”, amely hosszával az összes elődjét felülmúlja. A hat percnél kicsit hosszabb csúcspontot megjelenésekor Axl rasszista kirohanásaként kezelték, amelyben számos sértéssel illeti az amerikai társadalom peremén élő szinte valamennyi embert, akik a vad nyolcvanas évek betondzsungelét is formálták. Bár a szövegből világosan kiderül, hogy a rasszisták és a radikálisok hagyják őt békén, mert ő csak a saját életét akarja élni, a dalt mégis félreértelmezték, és megjelenésével sok port kavart. A felháborodást és a vádakat Axl többször is visszautasította, mert a dal azokból a tapasztalatokból született, amelyekkel a múltban szembesült. A szövegben Axl csupán azt írja le, hogyan figyelte a Los Angeles-i Greyhound buszpályaudvaron az utcai csalókat (sok bevándorlót), akik átveréssel zsarolták ki a mit sem sejtő városiakat.
Bár a lemez nagy része korábban már megjelent és addig fel nem használt dalokból áll, fontos helyet foglal el a zenekar katalógusában. Az új anyaggal a banda ugyanis bebizonyította, hogy nem csupán egy a sok közül, akik a Los Angeles-i Sunset Stripen lófráltak. Maga a lemez nagyon jó, de az Appetite For Destructiondel, a Use Your Illusion Igyel és a Use Your Illusion IIvel sajnos nem mérhető össze. A zenekar minden rajongójának ajánlanám, mert van rajta néhány igazi kincs, de ha csak most hallottál először a Guns N’ Rosesról, inkább kezdd a fent említett hármas valamelyikével.
Felállás
- W. Axl Rose − ének, zongora a „One in a Million” című dalban
- Slash − szólógitár, akusztikus szólógitár az 5–8. dalokon
- Izzy Stradlin − ritmusgitár, akusztikus ritmusgitár az 5–8. dalokon, vokál
- Duff McKagan − basszusgitár, akusztikus ritmusgitár a „Patience” és a „One in a Million” című dalban, vokál
- Steven Adler − dobok, vokál a „Patience” című dalban
Közreműködő zenészek
- West Arkeen, Howard Teman, Rik Richards & Ray Grden
Produkció
Guns N’ Roses, Mike Clink
Dallista
- „Reckless Life” (Hollywood Rose feldolgozás) 3:20
- „Nice Boys” (Rose Tattoo feldolgozás) 3:03
- „Move to the City” 3:42
- „Mama Kin” (Aerosmith feldolgozás) 3:57
- „Patience” 5:56
- „Used to Love Her” 3:13
- „You’re Crazy” 4:10
- „One in a Million” 6:10
