Szerző: Urban Bolta
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Padova / Gran Teatro Geox / Olaszország
A koncert dátuma: 2014. 06. 28.
Látogatók száma: 1500
Jegyár: 62€
Az amerikaiak mi, európaiak ellenében mindig kicsit másként viszonyultak a (rock)zenéhez, így sok rocknagyság sikere azon múlt, honnan származik. Európai gyökerű zenekarok egész sora soha nem tudott igazán megvetni a lábát Észak-Amerikában, de a fordítottja is igaz: Amerikában kifejezetten erős volt a rádióbarát rock mozgalma, ami Európában soha nem érte el az óceán túlpartján megszokott erejét. Az olyan bandák, mint a Boston, a Journey, a Reo Speedwagon vagy a Chicago, óriási sikerük ellenére a mai napig szinte kizárólag hazájukban ápolják a karrierjüket. Ritkán adódik, hogy ezek közül a zenei óriások közül valamelyik európai színpadokon köt ki, és ha mégis megtörténik, az ilyen alkalmat semmiképp sem szabad kihagyni!
A Chicago persze jóval több egyszerű AOR-zenekarnál. Jazz/fusion kollektívaként már 1967-ben megkezdte a pályafutását, a hetvenes években pedig kivételes sikereket ért el. A kiadói nyomás, a még nagyobb kereskedelmi siker hajszolása részben a popzene felé terelte őket, a számos műfaji határ sajátos átlépését pedig multiplatinalemezek sorával jutalmazták, amelyekből mára hihetetlen, százmillió eladott példány gyűlt össze. Az évek során a személyi változások szele alaposan átfútta a zenekart, mégis a mai napig rendszeresen koncerteznek és új albumokat adnak ki. A legutóbbit, a „Chicago XXXVI: Now” című lemezt a jelenlegi európai turné közepén jelentették meg; ez a turné számunkra legközelebb június végén, az olaszországi Padovában állt meg.
A Chicago az eredeti tagok közül kettővel érkezett az európai turnéra: Robert Lamm énekel és billentyűzik, Lee Loughnane pedig trombitál. A klasszikus fúvósszekció másik két tagja otthon maradt, így nekik kellett helyettesítőt találni. A színpadon összesen kilencfős kollektíva állt, amely hangszerekben gazdag, a hangzás gazdagságát kiaknázó kollázst szállított.
A másfél hónappal korábbi, ugyanitt, a Gran Teatro Geoxban tartott Yes-koncerttel ellentétben (a beszámolót itt találod) a terem nem telt meg az utolsó sarokig. A nézőtér hátsó részét függöny takarta el, így a teli nézőtér érzete, a megélt koncertélmény egyik előfeltétele, mégsem maradt el. A Chicago az Introduction és a Questions 67 & 68 című számokkal nyitott a kultikus „Chicago Transit Authority” (1969) debütalbumról. Az a félelem tehát, hogy a koncerten a nyolcvanas évek pop-rock korszaka nyomja majd el a zenekar klasszikus, korai anyagát, csírájában elfojtódott!
Az előadás dinamikájával levett a lábunkról. A Chicago az évei és a klasszikus zenei stílushoz való hűsége ellenére sem felejti el a showmanséget, ami az amerikai zenei üzlet felfogására oly jellemző. Főleg Robert Lamm, aki az első nagyobb slágert, az If You leave Me Now című számot elénekelte, végig tapsra buzdította a közönséget, a fúvósszekció színpadi jelenléte is látványos volt. A trió mozdulatai összehangoltak voltak, és gyakran kisétáltak egészen a színpad széléig, ahol gyorsan kapcsolatot találtak az egyre felszabadultabb, többnyire már megőszült hajú közönséggel. A változatos színpadi dinamikát tovább fokozta, hogy a főszereplők felváltva adták egymásnak a stafétabotot: a reflektorfény a játszott számokhoz igazodva mindig a pillanat más-más központi alakját kereste. Az énekes feladatokon is többen osztozkodtak. A koncert középső részébe vezető akusztikus csokrot a Chicago három részre bontotta: a Will You Still Love Me? című számot Jason Scheff basszusgitáros énekelte, az Another Rainy Day in New York City-t Robert Lamm, a vezető énekes, a Look Away-t pedig ezen az estén énekben is nagyon aktív trombitás, Loughnane.
A Chicago végig az egyensúlyt kereste a slágerek és a hangszeres játék között, utóbbiakban rendszerint a fúvósszekció ment frontálisan támadásba. A hosszú, kísérletező Ballet For A Girl In Buchannon kielégítette a színes jazzes futamok minden rajongóját, és megmutatta, milyen művészi formában mozgott (egykor) a Chicago. Ezután az America című kislemez bemutatója következett, amely az új album egyik a két előadott száma közül. A refrént bájos vokális harmóniával töltötték meg, a túlságosan patetikus, hazafias szöveg miatt azonban sokan a teremben forgatták a szemüket ez alatt a négy perc alatt. Hazaszeretet igen, de nem mindenáron – mi, akik még önállóan működő agyvelővel rendelkezünk, nehezen értjük, kinek a dicsőségére íródtak a „America is free, America is you and me” sorok. Miután Lamm újra átvette az énekes feladatokat, és teljes fényében a nyolcvanas évek érzékenyebb számaiban csillogott, mint amilyen a Hard Habit to Break volt, amelyben a billentyűk finom hangfüggönyt szőnek, a Chicago belevetette magát az I’m A Man újabb, maratoni jammelésébe. A The Spencer Davis Group feldolgozásának ebben a kísérletező változatában a hab a tortán a két ütőhangszeres, Tris Imboden és főként Walfredo Reyes, a Santana kubai gyökerű, hosszú ideje mellette játszó segédje felváltva előadott dobszólója volt, így a latin dallamvilággal való kacérkodás sem maradt el.
Aztán váratlan pogrom következett! Mindössze egy szikra kellett a legbátrabb látogatók egy kisebb csoportja képében, hogy a közönség egy része felkeljen a székéből, és egészen a színpadig özönöljön, így az előadás záró részében a zenekar közvetlenül a színpad előtti térből meríthetett energiát. Az emlékezetes Hard To Say I’m Sorry / Get Away című balladát követően a koncertnek még mindig nem akart vége szakadni: az amerikaiak mesterien olvasztották egymásba a játszott számokat, a közel két és fél órás előadást pedig a drámai, jó 45 éves 25 or 6 to 4-ral zárták.
A zenekar közelről és távolról érkezett rajongói ezen az estén teljes kárpótlást kaptak, és meg is kapták! A Chicago a közel fél évszázados pályafutás után is hiteles letéteményese gazdag örökségének, ezért a varázslatos színpadi show és a maratoni időtartam láttán azt írhatom, hogy nyugati szomszédaink egy újabb felejthetetlen koncertestének lehettek részesei, amelyekre évek múlva is vágyakozva emlékezünk majd.
Setlista
1. Introduction
2. Questions 67 & 68
3. Dialogue (Part I & II)
4. Now
5. If You Leave Me Now
6. Alive Again
7. Call on Me
8. (I’ve Been) Searchin’ So Long
9. Will You Still Love Me?
10. Another Rainy Day in New York City
11. Look Away
12. Ballet For A Girl In Buchannon
13. America
14. Old Days
15. Does Anybody Really Know What Time It Is?
16. Hard Habit to Break
17. You’re the Inspiration
18. Beginnings
19. I’m a Man (The Spencer Davis Group cover)
20. Street Player
21. Just You ‘n’ Me
22. Saturday in the Park
23. Hard to Say I’m Sorry / Get Away
24. Feelin’ Stronger Every Day
——-
25. Free
26. 25 or 6 to 4
Képgaléria
