Előadó: B 52s, The
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2008
Pontszám: 3/5
Aki még emlékszik A Flintstone család főcímdalára, annak valószínűleg elég nagy az agyi kapacitása ahhoz is, hogy a padlásán megőrizze a The B-52’s nevét (és nem csak a híres amerikai bombázó miatt). A The B-52’s négyese 16 év után újra jelentkezett, nyolcadik igazi stúdióalbumával, melynek címe „Funplex”. Teljesen új anyagról van szó, nem számítva azt a két új dalt, amely a „Time Capsule: Songs for a Future Generation” válogatásra került fel.
És a zene? A The B-52s (az együttes nevéből újabban kihúzták az aposztrófot) későn lépett be az új évezredbe, de megfontolt, megfontolt léptekkel. Olyan albumot dobtak piacra, amely kiválóan ötvözi a múltbeli dolgaik szellemét, modern hangzásvilágba csomagolva. Állítólag a zenekar hangzásának fő megalkotója, Keith Strickland a New Order Get Ready albumának elektronikus programozásától lelkesedett fel, így Steve Osborne producerként való megnyerése a „Funplex”-hez logikus következménye volt Strickland „nagy felfedezésének”.
A produkció kristálytiszta, organikus kollázsokat ötvöz uralkodóan mesterséges, táncos ritmusokkal, amelyeket hangsúlyos lábdob támaszt alá, és ez a természetesen szóló gitárral együtt adja meg az együttes jellegzetes rockos ízét. A szintetizátorok elektronikus mintái függőséget okozó tompaságérzetet kölcsönöznek a hangzásnak, amely elszakítja a hallgatót a valóságtól, és egy kis kikapcsolással a fejed meg a ringatózó tested villámgyorsan a felhők közt stoppol. A mag azonban továbbra is a sértetlen, jellegzetes vokális duettek kombinációja, amelyet a megunhatatlan Kate Pierson és Cindy Wilson énekel. Ők ketten viszik a The B-52s zenéjébe azt a félreismerhetetlen, csábító bájt, amelyet Fred Schneider nélkülözhetetlen, punkosan idegesítő és tolakodó idézetugatása tör meg, és amely az új lemezen is hozzáadja a The B-52s-hez a provokáció, a cinizmus, a ugratás vagy a kísértésnek való hedonista átadás dimenzióját. Mindenkinek jut valami. Kétségtelenül rendkívül gazdag íz.
Egy újabb „Love Shack” persze nincs az albumon, de minden ponton megállja a helyét, ami a kidolgozott, vezető dallamok felépítését illeti. A dalok hordozzák a The B-52s jellegzetes báját, ugyanakkor sokféle, különbözőképpen beleszőtt, ravaszul gördülékenyen összeillesztett zenei ötletet vonultatnak fel, amelyektől a „Funplex” izgalmas, dinamikus kalanddá válik. Ebből a szempontból a 16 év szünet több mint üdvözlendő volt. Reméljük, hogy a The B-52s a jövőben gyakrabban lép be a stúdiók ajtaján. A „Funplex” kiváló visszatérés a színpadra, amely kiállta az érettségi nagy próbáját, és büszkén áll például a „Cosmic Thing” (1989) mellett.
Felállás
Fred Schneider – ének
Kate Pierson – ének
Cindy Wilson – ének
Keith Strickland – gitár, basszusgitár, programozás, billentyűk
VENDÉGEK:
Steve Osborne – orgona
Pete Davis – programozás
Dan Austin – programozás
Tracy Wormworth – basszusgitár
Sterling Campbell – dob
Produkció
Steve Osborne
Számlista
1. Pump (4:53)
2. Hot Corner (3:24)
3. Ultraviolet (4:25)
4. Juliet Of The Spirits (4:22)
5. Funplex (4:07)
6. Eyes Wide Open (5:35)
7. Love In The Year 3000 (4:14)
8. Deviant Ingredient (4:50)
9. Too Much To Think About (3:47)
10. Dancing Now (4:09)
11. Keep This Party Going (4:31)
Az album hossza: 48:16
