Előadó: Downcast Art
Kiadó: Saját kiadás
Megjelenés: 2011
Játékidő: 50:42
Értékelés: 4/5
A Downcast Art karlovaci horvát heavy metal banda, amely tavaly a „Forbidden Memories” című debütáló albumával lépett a metalszíntérre, és kijelenthetjük, hogy a Kolpán túlról érkező szimfonikus gótikus power metal rég, ha egyáltalán valaha, szólt ennyire meggyőzően. Egyből eszembe jut a postojnai ShadowIcon, amely egy évvel ezelőtt szintén nagyon magasra tette a lécet a műfaj szlovéniai minőségi kritériumai terén.
Ez a lemez egy debütálónak szokatlanul sok finom és precíz csiszoláson és ráspolyozáson esett át. Látszik, hogy a zenekar tagjai perfekcionisták, a szakmában már alaposan megedződtek, és pontosan tudják, mit akarnak. Tényleg minden apróságra gondoltak: a zene vérbő megaranzsálásától egészen a booklet kialakításáig (a dalok szövegei és zenéi mind olyan rajzokat kaptak, amelyek értelemszerűen kapcsolódnak a dalok mondanivalójához).
A „Forbidden Memories” tíz, értelmesen lekerekített tartalomból (dalból) álló sor, amelyek dinamikus szövetet alkotnak egymással, és az album sokféle hangulatát élénk áramlásban tartják. Díszei a szellemes gitárfrázisok, amelyek a Donwcast Ar zenéjének hajtómotorjai. Sőt, az album kiválóan van megprodukálva, mégpedig elsősorban a kivételesen erőteljes, élénk, éles és betonmasszív hangfal miatt, amelyet az egész lemezen végigvonuló gitárriffelés épít fel. A hangkép elemeinek egyenletes elosztásában a másik oldalon a dobok produkciója ad kiváló kiegyensúlyozást: a játék a megfelelő helyeken emeli ki a duplalábgép lökésszerű bekapcsolódását, és a motívumváltások, ritmusváltások között művészi átvezetésekkel hatékonyan tölti ki a rendelkezésre álló teret. A gitárriffeket a billentyűk kiemelt kísérete gazdagítja, amely szimfonikus elemet, extra pompát és drámai bombasztot visz a hangulatba, gyakran pedig a gitár és a billentyűk harmonikus dialógusát élvezhetjük egy-egy motívum fölött. A bőr alatt is ragadós dallamok, amelyek a refrének közepén érik el hangulati csúcsukat, pompázatosságukban szerencsésen megterheltek a gótikusan gyászos hangulattal, amely a „Forbidden Dreams” arculatának fontos építőeleme.
Maga az album is fenséges hangulatfokozással nyit, amely úgy bontakozik ki, hogy a vezérmotívum – a kelta-gótikus pasztorál alapeleme – rétegzett harmonizációval, az egyes hangszerek bekapcsolódásával, ismétléseken át jut el a záró crescendóig, amely szinte észrevétlenül megy át a Bloodred Inkbe, és ez lendíti magasabb energiaszintre a lemezt. Ez a dal összefoglalja a zenekar művészi kifejezésének fenti bekezdésben kifejtett jellemzőit: gótikusan hűvös előjátékvázlat, csúcspontja a bombasztikus refréndallam. Ez az alapforma, amelyet az album a végéig tart. A Miris prošlosti (Múlt illata) remekül működik horvát nyelven, az album legérdekesebb pillanatai közé pedig a címadó Forbidden Dreams tartozik, a „Type O Negative-os” férfivokál és az operett-szoprán párbeszédével a versszakban, miközben a sötéten gyászos hangulat hatékonyan fordul át a szimfo power metal bombasztba a rákövetkező Face Without A Name-ben, amely az egyik legjobban kidolgozott dallamot hordozza a refrénben. A Downlight az utolsó másfél percben elnyújtott, teátrális kifutásával az album végén újabb atmoszférikus csúcsra viszi a lemezt – a Downcast gondolt erre a részletre is, és sikeresen kamatoztatta! Ezt akár egy-két perccel is nyugodtan meg lehetett volna toldani! Progresszív módon is, amire a gitárriff alatti változatos dobszerkezetek utalnak!
A Downcast Art egyáltalán nem cukros banda. Zenéje végig érezhetően átitatott a drámaszínház érzésvilágával, amely nem ültet virágokat, és nem ismeri a patetikus önsajnálatot, noha az album hangsúlyosan hordozza a sötét, gyászos hangulat komponensét. A tisztán, operettesen éneklő női mezzoszoprán nem keres szándékos párhuzamokat a műfaj bejáratott zenekarainak vokáljaival, mint amilyen a Nightwish (Tarja idején) vagy az Epica, bár alapvetéseiben közel áll hozzájuk, hanem saját vokális értelmezési gravírozást fejleszt ki, amely a Downcast Art zenéjének védjegyévé válik. A zenekar egyébként a vezető énekdallamokat kórusbetétekkel is ellátta – bevált recept a hangulat megmozgatására.
Jelena általában kiváló és nagyon szép éneke a produkció egyetlen pontja, amelyen még lehetne javítani. Az előadásból egyáltalán nem hiányzik semmi, olykor ez az operetti repdesés még középkori madrigálok dallamát is megidézi (Home Of Silence, a Downlight végéhez közeli nyugodt rész,..). Csak az egydimenziós, a bevált operai képlethez ragaszkodó megközelítés hat olykor kissé merevnek, esetlennek, hiszen egy kis több „kísérletezéssel” a Downcast Art zenéjéből még nagyobb mondanivalóbeli és művészi hatókör hozható ki. Így még inkább beágyazódna a kíséret keretébe és a riffek masszív falába. Mindenesetre ez apróság, amelyet a jövőben, a zenekar további érésével biztosan fejleszteni fognak.
A Downcast Art a stúdiódebütálásban megtestesülő magas minőségi színvonallal nem titkolja nagy alkotói ambícióit. A „Forbidden Dreams” végleges kiemelkedés, és nem csak a zenekar, hanem a horvát heavy metal színtér számára is, a Downcast Art pedig vele nyugodt lélekkel pályázhat egy jól álló, nemzetközileg elismert kiadóhoz, például a Nuclear Blast Recordshoz, és így nyithat kaput a külföldi áttöréshez. A mostanáig tanúsított igyekezet után ez biztosan kijár nekik!
Felállás
Jelena Mužar – ének
Kristijan Radeka – gitár, ének
Zdravko Smenderovac – billentyűk
Davor Grdić – basszusgitár
Saša Fajković – dobok
Produkció
Downcast Art
Dallista
1. Everlasting
2. Bloodred Ink
3. Miris Prošlosti
4. Home Of Silence
5. Forbidden Dreams
6. Face Without A Name
7. Whisper Of A Dying Rose
8. innocence Never Dies With Desire
9. Chants From The Deep
10. Downlight
11. Home of Silence (piano version)*
*…. bónuszdal
