Előadó: Flyspoon
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2010
Játékidő: 37:50
Értékelés: 4/5
Az alternatív rock Szlovéniában új kihívásokkal néz szembe! A hazai színtér új hatalombitorlói és békebontói ezúttal a Flyspoon névre hallgatnak. Az ötös, amely eredetileg Szlovénia celjei vidékéről származik, a zaj és a fülbemászó „groove” ritmika érdekes, szokatlan kombinációját testesíti meg: ez a felhúzott feszültségű energia teljes hatásfokkal, fékezés és önkontroll nélkül áramlik. Alapmottójuk a romboló energia megteremtése, amely megbabonázza a hallgatót, és feltétel nélkül a kábulat állapotába ringatja.
A srácok a „grunge” hangzás hagyományán nnőttek fel, élvezték a Faith No More-hoz és/vagy a Living Colourhoz hasonló, „kilógó” zenekarok féktelen, megrázó zenei kihívásait, és sikerült olyan kifejezésmódot kicsiholniuk a szemléletükből és értelmezésükből, amely a szlovén közegben korántsem mindennapi. Az alap a szilárd ritmikus „groove”. A felcsavart basszusgitár, helyenként megfunkosítva, olyan vastagon „áthatoló” hangerővel, hogy betonon is átvágna, elmélyíti és kiszélesíti a dob szilárd ritmikai vázát. Ez minden Flyspoon-szám alapja. Hipnotikus ritmus, groove. A riffek a hangkép hátterét adó masszív fal megteremtésére irányulnak. Hangzásában a gitár rendkívül szűkmarkú, az akkordmenetekben is. Fő jellemzője a romboló tartás. A hangolás mélyebb, a riffek lejjebb engedettek, az akkordok sokszor „fade out” retorikában vesznek el a szándékosan „oszcilloid” csikorgásban, zúgásban, morajlásban, csörömpölésben… A torzítás és az általa teremtett hangzásbeli masszivitás ugyanakkor a maximumig van feltolva, áthatolhatatlan falat biztosítva. Két gitár van, és ebbe a beállított torzításba, a „fade out” módjára leengedett (üres húrokon csengő) akkordokon át szándékosan kihasználják az oszcillációk hangzási hatásait, amelyek elmélyítik a fekete hangulatot, és még nagyobb összhangot biztosítanak a zenekar dinamikus, rendkívül aktív ritmusvonalával.
Az egész azonban halálosan unalmas lenne megfelelő ének nélkül, kiszámíthatóvá és triviálissá válna. A Flyspoon ugyanis nem Red Sparowes, így az énekre feltétlenül szükség van. Az ének az alsó és középső fekvésekben szól. Ő alkotja a Flyspoon-dalok dallamainak zömét. Született tehetséggel emeli fel a Flyspoon-költészet soraiba szőtt érzéseket. Az ének az a része a Flyspoon energiájának, amely a legközvetlenebbül köti le a hallgató figyelmét. Fordul, mint a szél. Különböző irányokba. Teljesen kiszámíthatatlan a szándékaiban, vagy köznapian szólva az alapfigurák megválasztásában, amelyeken át közvetíti a mondanivalóját. A „Patton-izmusok” megközelítései mindeközben egyáltalán nem zárhatók ki. A harag, a deziluzió, a dacolás, a félelmek legyőzése és a kitartás iránti vágy kitörései meggyőzően vannak kihangsúlyozva, hitelesen hatnak, és ennek következtében magukra vonják a figyelmet. Ha megengedek magamnak egy csipetnyi szándékos bizarrságot: Premužič tehát egy igazi kis elszomorodott és csalódott Morrison az új korszakból. A kémia stimmel a Flyspoonnál, és a hangszeres kíséret meg az ének kombinációja egy olyan dalban, mint a Bad Monkey, különösen izgalmasan, a vonzó szokatlanságában pedig bizonyos mértékig már sokkolóan hat.
A produkcióban a jövőben jó lenne még kissé kiemelni az éneket, amely ezen a demón túl halknak hat. Így az ének fölénye nem tud kibontakozni a teljes hangképben. Egyébként a produkció, amelyről teljes egészében maga a zenekar gondoskodott, a többi elemében rendkívül szimpatikus. Nyers és élő, pontosan az, aminek a Flyspoonnak lényegét tekintve lennie kell.
A Flyspoon egyúttal nem titkolja nagy tehetségét, minden hiteles zenei és kifejezésbeli vonzerejét, amelyet a torzítatlan alkotói ihlet generál. Ennek az egészséges fejlődési irányú előfeltételnek pedig éppen a zenekar tagjai a garanciái, akik ugyanazon az alkotói frekvencián és hullámhosszon vannak. Ezért hatnak a számok ennyire hitelesen és meggyőzően. A Flyspoon atmoszferikus „groove”-os sötét lelkek, akik mély ritmikus álomba ringatnak benneteket, és morfiumot szórnak az ereitekbe. A „Flyspoon” demó nyolc kiváló szám manifesztuma, amelyek az egyéni, jól felismerhető szerzői attitűd egyértelmű hírnökei, egyszersmind a nagy energiájú áramlás és a dinamika záloga, amelyek az ötletes szellemességből, az alkotói korlátlanságból és a „szabadelvű” művészi elismerés iránti vágyból fakadnak! A láthatáron tehát egy új, hiteles, csiszolatlan gyémánt tűnik fel, amely teljesen önállóan és függetlenül fejlődik. Teljesen egyedül küzd és tengődik a szlovén színtéren, amit a zenekar első zenei dokumentumának önkiadásban megjelent kiadása is bizonyít. A hallottak alapján nagy türelmetlenséggel várhatjuk a stúdió-bemutatkozó lemez megjelenését, egyúttal szorítunk, hogy a Flyspoont minél előbb felfedezze egy külföldi kiadó, és megismerje a nagyvilág. Hiszen a nyers „groove” elemre épülő, hamisítatlan sokkterápiát nyújtó, mai világszínvonalú alternatív rock élvonalában vannak.
Felállás
Jani Premužič – ének
Jaka Strojanšek – gitár
Jernej Hribernik – gitár
Matic Strojanšek – basszusgitár
Miha Narobe – dob
Produkció
Flyspoon
Számlista
1. Paradigm Parlysis
2. Bad Monkey
3. Roller-coaster Ride For A New Born Child
4. Phantom’s Eye
5. Epoch
6. A Lee With Pins
7. Dissolution
8. The Last Run
