Előadó: Magma
Kiadó: Seventh Records
Megjelenés: 1998
Értékelés: 4.4/5
A Magma a kilencvenes években már visszatért az élő színpadokra, mégsem utalt semmi arra, hogy újat is kiadnának. Épp amikor a rajongók azt hitték, hogy a Magmának vége, a zenekar mégis visszatért. Méghozzá egy kislemezzel, élete első és mindmáig egyetlen kislemezével! Az 1981-es Merci album után az együttes igen hosszú időre felhagyott a működéssel. Igaz, a helyét átvette az Offering, de az nem ugyanaz volt. A Magma valami különleges. Amikor Magma néven ír, mintha Christian Vander teljesen más emberré válna.
A Magma felállása a hetvenes és a nyolcvanas évek eleje óta drasztikusan megváltozott. Amúgy sem volt soha különösebben stabil. Christian Vander mindig szívesen gyűjtötte maga köré Franciaország legjobb jazzzenészeit. Csak Christian és felesége, Stella az állandó tagok egy olyan formációban, amely már annyi változáson ment át, hogy felsorolni sem tudom mindet. Mindenki más újonc a Magmában, bár a zeneiparban korántsem az. Erről már a játékuk és a profizmusuk is tanúskodik.
Az első dalt az új basszusgitáros, Philippe Bussonnet írta. A szám talán jobban épül a jazzre, mint amit a Magma rajongói megszoktak, de az összes jellegzetes elem kétségtelenül jelen van. A felvételen gyönyörű operai énekrészek hallhatók Bertrand Cardiet-től és a női énekesektől, ami felidézi az együttes hetvenes évek közepi aranykorát. A második szám Christian Vander tollából született. Érezni, hogy több tapasztalata van, mint Bussonnet-nek, és pontosan tudja, milyen zene illik egy ilyen felálláshoz. A dallamok megint varázslatosak, a vége felé pedig még olyan részek is felbukkannak, amelyeket később a Kohntarkosz Anteria albumon használtak fel. Vander itt azt is megmutatja, hogy a hangja az évek során, hiába szenvedélyes dohányos, csak javult. Már nem él a régi, sikoltozó technikákkal, helyette egy kivételes énekest hallunk, aki gyönyörű dallamokat énekel. Operai stílusban bátran felveszi a versenyt Bertrand Cartier-vel.
Az album zenei megvalósítása rendkívül kidolgozott. Mindkét dal szinte teljesen improvizációmentes kompozíció, ami ennél a zenekarnál egyáltalán nem szokatlan, pedig alapvetően jazzformációról van szó. Minden zenész a saját területén brillíroz, de messze kiemelkedik maga a főnök, Christian Vander dinamikus és sokszínű jazzdobolásával és remek hangjával.
Ez az EP szerintem igen fontos, hiszen 1981 óta ez a Magma egyetlen olyan stúdiófelvétele, amely új kompozíciókat tartalmaz. Vander fejében ugyanis még annyi régi anyag van, hogy új dolgokon időt sem szán gondolkodni. Stúdióban még mindig nincs rögzítve az Emehnteht Re, a Zess, a Theusz Hamtaahk, és akad még más is. A Floe Essi/Ektah kissé másféle fényben mutatja be a Magmát – a korábbinál több jazzes hajlammal. Valószínűleg a zenéjük ma is hasonlóan szólna, ha úgy döntöttek volna, hogy kizárólag új dalok írására összpontosítanak. Kiváló felvétel a Magma minden megszállottjának!
Felállás
James MacGaw – gitár
Emanuel Borghi – Fender Rhodes zongora
Stella Vander – ének
Isabelle Feuillebois – ének
Bertrand Cardiet – ének (Floe Essi)
Philippe Bussonnet – basszusgitár
Christian Vander – dob, ének (Ektah), billentyűs hangszerek
Produkció
Francis Linon
Számlista
1. Floe Essi („La fille de la mer”) 2:58
2. Ektah („Le Heros”) 5:52
Az album hossza: 8:50
