Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Nice, The
Kiadó: Charisma Records
Megjelenés: 1970
Játékidő: 45:20
Értékelés: 3.5/5
A „Five Bridges” ambiciózus koncertprojekt volt, amelyet a progresszív rock úttörői, a The Nice – a billentyűs varázsló, Keith Emerson vezetésével – 1969-ben vett fel egy londoni zenekarral, Joseph Eger vezényletével. Az album egy olyan időszakban jelent meg, amikor egy rockzenekar és egy szimfonikus zenekar együttműködése volt a legújszerűbb dolog, amit a zeneiparban csak ki lehetett találni. A címadó, öttételes szvit, amely egyben az album központi darabja is, az angliai Newcastle upon Thyne városának állít emléket, amely az öt hídjáról híres.
A „The Five Bridges” – ahogy említettem – ennek a koncert-zenekari projektnek a központi műve. Ez az eredeti kompozíció, amelyet a The Nice mindhárom tagja közösen szerzett, a „Five Bridges” egyik kevés előadása, amely a rock, a klasszikus zene és a jazz fusion keresztezése miatt figyelmet érdemel a legendás Keith Emerson minden rajongójától, és amiért ma is érdemes időnként meghallgatni ezt az albumot. A zenekari hangszerelések, a jazz és a rockzenekar összeházasítása akkoriban rendkívül újszerű volt, bár Keith később sokkal jobb dolgokat is alkotott; az extra értéket Emerson billentyűs bravúrjai adják, elsősorban a Hammond orgonán. A végeredmény még jobb lett volna, ha a szvit végig instrumentális marad, mert a negyedik tételben Lee Jackson basszusgitáros felesleges vokális nyekergése eléggé tönkreteszi.
Az „Intermezzo ‘Carelia Suite’” Emerson főhajtása a finn Jean Sibelius előtt – más hangszereléssel az Emerson, Lake & Palmer tagjaként is játszotta –, és újfent azt mutatja, mennyire megszállottja volt a késő romantika és a kora modernség klasszikus mestereinek. Az epikus elemeket Emerson pompázatos rendezésében még jobban kiemelik, miközben a Jackson–Davison ritmusszekció többször is jazzes vizekre kalauzolja. Hasonló benyomást kelt a The Nice „Pathetique”-verziója is, amelyet egykoron az orosz klasszikus zeneszerző, Pjotr Iljics Csajkovszkij írt, bár ezt valamivel kisebb lendülettel játszották el. Dylan „Country Pie” című számának és Bach 6. brandenburgi versenyének összeboronálása a The Nice rövid történetének egyik legbizarrabb kísérlete, és vegyes érzéseket hagy maga után, mert Dylan vidékies, földszagú folkjának keresztezése a szimfonikus rockkal, illetve a klasszikus zenével helyenként bizony eléggé hamisan szól.
Az utolsó tétel egy eredeti szerzemény, a „One of These People”. Megtalálhatók benne Emerson jellegzetes orgonahangszerelései és Jackson vokóderes éneke, ami akkoriban különlegességnek számított, most viszont kifejezetten idegesítőre sikerült. Az egész eléggé erőtlen, és leginkább az ELP néhány klasszikus albumának rövid, komikus lezárásaira emlékeztet – azok gyengébb változataként. Jackson egyszerűen nem volt elég jó énekes Emerson későbbi szerzői elképzeléseihez, Davison pedig már alig bírta tartani a tempót Keith billentyűs orgonálásával, így nem csoda, hogy a billentyűs varázsló nem sokkal a „Five Bridges” megjelenése után összeállt két érezhetően jobb zenésszel és szerzővel. Zenészként és zeneszerzőként ekkor már régen kinőtte a The Nice-os társait.
A „Five Bridges”, ez a nem túl izgalmas zenekari projekt, amelyen főleg Emerson ragyogott, a The Nice egyik utolsó koncertvállalkozása volt, hiszen 1970-ben mindhárom tag külön utakon indult tovább. Emerson az Emerson, Lake & Palmer szupergroupba ment, Jackson a Jackson Heightshoz, Davison pedig az Every Which Wayhez. Az „Elegy” (1971) című újabb koncertalbum, amely a feloszlásuk után jelent meg, nem sok hiányérzetet keltett senkiben, főleg mert az Emerson, Lake & Palmer sokkal jobb csapat volt. Ennek ellenére az Emerson–Jackson–Davison trió 2002-ben még egyszer (sikertelenül) összeállt, és felvette a „Vivacitas” című koncertalbumot.
Felállás
Keith Emerson – billentyűs hangszerek
Lee Jackson – basszusgitár, ének
Brian Davison – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Joe Harriott – szaxofon
Peter King – szaxofon
Chris Pyne – harsona
Alan Skidmore – szaxofon
John Warren – fafúvósok
Kenny Wheeler – trombita, kürt
The Sinfonia Of London orchestra – karmester Joseph Eger
Produkció
The Nice
Számlista
1. Fantasia 1st Bridge / 2nd Bridge (2:42)
2. Chorale 3rd Bridge (3:27)
3. High Level Fugue 4th Bridge (4:01)
4. Finale 5th Bridge (7:59)
5. Intermezzo, ‘Karelia Suite’ (9:01)
6. Pathetique Symphony No.6. 3rd Movement (9:20)
7. Country Pie/Brandenburg Concerto No.6 (5:40)
8. One Of Those People (3:09)
