Helyszín: Ljubljana / Cankarjev dom / Szlovénia
Dátum: szombat, 2018. március 24.
A Prismojeni profesorji bluesát nem kell külön bemutatni. A fáradhatatlan kvartett az elmúlt években gyakorlatilag minden lyukban játszott, számos külföldi fellépést is magáénak tudhat. Évek kitartó munkája után a ljubljanai Križankében is színpadra léphettek. Két éve látott napvilágot a Family című debütalbum. A siker ellenére a srácok nem úgy döntöttek, hogy babérjaikon pihennek, mint sok szlovén zenekar, amely kiad egy bemutatkozó lemezt, aztán világhírre vár. Jött a „Križanke – Live” koncertlemez, rengeteg újdonsággal. A fejükben viszont már az új stúdióalbum járt, amely a Cankarjev domban tartott koncerten kapott első bemutatót, ahol a zenekar a 10 éves fennállását is megünnepelte. Vagyis nem is egy, hanem rögtön két oka volt annak, hogy ez a koncert igazán különleges legyen.
A zenekar a koncert előtt jelezte, hogy rengeteg vendéggel lép fel, szóval rutinkoncertre senki ne számítson. Egyébként is köztudott, hogy a Prismojenci három órát vagy annál is többet képesek játszani, és a Cankarjev dom-beli koncertet is úgy hirdették meg, hogy a közönség ülhessen és átadhassa magát a zenének, bár az őrült eposz rengeteg koncertkondíciót követelt. Elsősorban tehát a zene számított: nem volt pult, nem volt dohányzó, csak a Prismojenci és a vendégek. Kockázatos húzás, mert a blues néha elég kimerítő tud lenni, de ahogyan a Prismojenci tálalják, az minden, csak nem szájbarágós vagy száraz.
A zenekar hosszú szettjét az új Poorboy című számmal kezdte, majd visszatért a debütalbumra, amelyről több dalt is eljátszott. Nem telt bele sok idő, és már az első vendég, Andraž Mazi is színpadra lépett: egy különleges hangszeren, pedal steel gitáron játszott, amivel a Prismojeni zenéje egy újabb dimenziót és plusz egyediséget kapott. Mazi után a vendégek folyamatosan váltották egymást. Csatlakozott Domen Gracej trombitán, Jasna Kmetec szaxofonon és Andrej Tomazin kongadobokon, velük egy egész dalcsokrot játszottak el, közben „kölcsönvettek” is egy-két számot, ami a zenekarnál amúgy bevett gyakorlat. Aleš Uhan billentyűi egy újabb árnyalattal gazdagították a Prismojeni fellépését. A zenekar a repertoárjával minden lehetséges műfajt érintett. Hallhattunk brit mintájú blues rockot, másfelől a Delta blues hatását is. Lehet, hogy a zenekar alapnak tényleg a bluest vette, de kitérőket tett a soul, a funk, a country és a pszichedelikus rock felé is, és még egy sor mást is fel lehetne sorolni. A vendégzenészekkel és a plusz hangszerekkel a Prismojenci megmutatták, mennyire nyitott valójában a blues, így sok sztereotípia dőlt le.
Természetesen most sem maradtak el a feldolgozások. A Hendrix-szám, a Voodoo Chile már állandó darab náluk, és rendkívüli pontossággal, hitelesen szólaltatták meg. Julijan Erič gitáros gyakorlatilag minden mozdulatot kitanult a gitárlegendától. De méltatlan lenne azt állítani, hogy a koncerten csak Julijan ragyogott. A Prismojeni egyetlen egységként működik, minden tag remekül hozza a maga részét. Mindenekelőtt a tagok közötti kommunikációt és a hihetetlen összhangot kell kiemelni. Miha Erič ismét magabiztos volt szájharmonikán és énekben. Leült a lap steel gitár mögé is, így tovább színesítette az amúgy is színes repertoárt. A ritmusszekció is végig lenyűgöző volt. Zlatko Đogić dobos folyamatosan besegített az énekbe, vicces beszólásaival szórakoztatta a közönséget, a jó három óra alatt pedig csak egy rövid szünetet tartott, amikor Miha Ribarič basszusszólója következett, aki az N.W.A. Fuck the Police című számának rappelésével még egy külön szólót is kapott. Röviden: a Prismojenci tényleg határok nélkül játszanak.
Elég sok vendégzenész lépett fel. Néhány számban Grega Smola Crnkovič gitáros is közreműködött, aki a zenekar aktuális albumának felvételein is segített. Ha Julijan Erič a Hendrix-féle stílussal nyűgözte le a közönséget, Crnkovič Stevie Ray Vaughan stílusával tette ugyanezt. A két gitáros szólózása igazi csemege volt a gitárvirtuozitás szerelmeseinek. A szaxofonról már korábban gondoskodtak, a végén pedig Lovro Ravbar is beszállt, aki virtuóz betétjével megmutatta, mit tud a hangszerén.
A koncertprogram kétségkívül gazdag volt, de jó néhány látogatónak túl hosszú, ami két és fél óra után abban is látszott, hogy páran elindultak kifelé. A zenekar a vége felé kezdett ráeszmélni, hogy lassan elérkezett a búcsú ideje. De még egy meglepetés hátravolt, amely a koncert legzajosabb tapsát aratta. A színpadra lépett Pero Lovšin, és a zenekarral együtt elénekelte a „Na svoji poti” című dalt, amivel a koncert megkapta a hiányzó meggyet a tortára.
A hosszú koncert ellenére a zenekart három óra után mégis visszahívták a színpadra. A tagok és a vendégek bemutatása után még egy utolsó „jam” következett, és ezzel véget ért a hosszú eposz, amelyen bemutatták a „Wacky Blues Professors” című új albumot.
A Prismojeni profesorji bluesa a Cankarjev domban tartott koncertjével, amelyen a 10 éves működésüket ünnepelték, ismét bebizonyította azt a hihetetlen egyediséget és hitelességet, amelynek Szlovéniában nincs párja. A zenekar tele van váratlan fordulatokkal: tud komoly lenni, de remekül viccelődni is. Képes egyszerűbb dolgokat is nyújtani, és igényesebbeket is. Korlátok itt nincsenek, jelen van viszont egy progresszív gondolkodásmód, amely még nagyon messzire repítheti őket, ha a zenekar természetesen kitart ebben az irányban.
szerző: Primož Novak
