Szerző: Rok Klemše
Előadó: Dark Tranquillity
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2007
Kereken tizennyolc év telt el a göteborgi hang úttörőinek megalakulása óta, a Dark Tranquillity mégis még mindig a svéd melodikus death metal első vonalában áll, és büszkén lobogtatja szeplőtelen zászlaját. A Dark Tranquillity egy lélegzetvétellel emlegetett az At The Gates-szel és az In Flames-szel a melodikus death metal, vagy ha úgy tetszik, a göteborgi metal megalapítói között. Az At The Gates sajnos már a halakkal alszik, az In Flames már réges-rég letért az igazi göteborgi hang útjáról, és belesüllyedt a trendek kínos másolásába, a Dark Tranquillity viszont végre minden kétséget kizáróan elfoglalta a jogos helyét a trónon, kezébe vette a jogart, és fejére nyomta a nagyon is megérdemelt koronát!
A Fiction a zenekar mindössze nyolcadik stúdióalbuma, ami egy tizennyolc éves pályafutáshoz képest sokaknak kevésnek tűnhet, de a Dark Tranquillity valójában a minőséget helyezi a mennyiség elé. Az 1993-as Skydancer debütálástól egészen az előző, 2005-ös Characterig állandóan magas színvonalon tartják a kiadványaikat. A Character a zenekar fejlődésének csúcspontja volt, a Fiction viszont bizonyítja, hogy ez az evolúció gyakorlatilag végtelen. Igaz, a Fiction nem akkora elmozdulás a Characterhez képest, mint amekkorák a korábbi lemezek közti különbségek voltak, de a Fiction a zenekar összes csúcspontjának elegye az 1999-es Projector óta, új hanggal fűszerezve.
A Fiction pereméig tele van kiváló dallamokkal, gyakori billentyűs részekkel, villámgyors riffelésekkel, fülbemászó refrénekkel és elektronikus betétekkel. A Dark Tranquillity éppen ebben érett be jobban, mint a Characteren, hiszen a Fiction szintetikusabb és szervesebb is, így nagyobb változatosságot kínál a dalok között, ami a Character hiányossága volt. És igen, ettől a Fiction még tökéletesebb, mint az elődje.
A lemez az agresszív heavy/thrash részek, amelyek a Characterre emlékeztetnek, és a dallamosság meg a fülbemászóság kettőssége, amelyre csak a Dark Tranquillity képes. A Fiction olyan album, amely a gitárok és a billentyűk dallamosságával rabul ejt, egyben pedig a pusztító riffek hallatán fejrázásra késztet. A gitárok ezúttal gyorsabbak és élesebbek, a leadek és a szólók pedig hihetetlenül szervesen csöpögnek bele a dalokba. A dobolás és a basszusozás sem marad le sokat, bár a basszus a számokban sajnos többször elvész. A két gitár és a billentyűk erős összjátéka mellett ugyan nem hiányzik nagyon, de a Nothing To No One-t megnyitó remek basszusvonal után én személyesen hasonló folytatásra számítottam.
A Nothing To No One tehát a Character stílusában megírt nyitódal, hasonlóan folytatódik a The Lesser Faith is – kiváló Stanne-growl, agresszív dobolás death metalos blast beatekkel, atmoszférikus billentyűk és thrashes gitárok remek dallamos leadekkel és fillekkel. A Terminus (Where Death is Most Alive) a Damage Done (2002) lemez Monochromatic Stains című dalát idézi. Utána egy remek energiabomba következik a Blind at Heart képében, dinamikus dobolással, Dark Tranquillity-harmóniákkal és ismét fantasztikus gitártémákkal, amelyeket Niklas Sundin egy kiváló szólóval fűszerez, benne egy kis shreddeléssel, ami a göteborgi hangra nem igazán jellemző. A lemezt a melankolikusan atmoszférikus, középtempós Icipher csendesíti le, amely a Haven (2000) hangulatát idézi. Az Inside the Particle Storm az Icipher által megalapozott gótikus atmoszférával folytatja. Éppen az ilyen és hasonló dalokban bontakozik ki mindaz a szépség és érzelmesség, amellyel a Dark Tranquillity jelentkezik. A billentyűs Martin Brändström ezúttal „zongorásabb” részekkel nyűgöz le, amelyek a zenét még varázslatosabb élménnyé varázsolják. A new wave elektronikus betétek, amelyekről Martin gondoskodik, szintén egyedülálló élménnyé alakítják a Dark Tranquillity gitáros és death metalos nyerseségét. Bárcsak az In Flames tanult volna valamit a keresztapáitól. Az Empty Me ismét ad egy kis adrenalint, és a Character/Damage Done lemezek melodikus thrash hangzására emlékeztet. A Misery’s Crown-nal a Dark Tranquillity visszatér a Projector-korszakba, főleg Stanne tiszta ének ismételt használata miatt, amely csak még jobb lett. A Focus Shift az új lemez először megjelent dala volt, remek, modern melodeath szám, ezért jó választás kislemeznek is. A végén, a The Mundane and the Magic-ben még egy meglepetés vár ránk. A lassabb zárlatban Stanne mellé egy énekesnő csatlakozik, ami a Projector óta nem fordult elő, és szép ellenpontja a brutális, nyers growlnak.
A Dark Tranquillity a Fiction lemezzel a darwini evolúcióelmélet empirikus bizonyítéka. A legrátermettebbek túlélése! Felejtsd el az In Flames-et és az nu-metallal meg technóval való kísérletezéseit, felejtsd el az At the Gates maradékát az átlagos The Haunteddel. Itt a Dark Tranquillity!
Felállás
Mikael Stanne – ének
Martin Henriksson – gitár
Niklas Sundin – gitár
Michael Nicklasson – basszusgitár
Martin Brändström – elektronika
Anders Jivarp – dob
Produkció
Tue Madsen és a Dark Tranquillity
Számlista
1. Nothing To No One 04:10
2. The Lesser Faith 04:37
3. Terminus (Where Death Is Most Alive) 04:24
4. Blind At Heart 04:21
5. Icipher 04:39
6. Inside The Particle Storm 05:29
7. Empty Me 04:59
8. Misery�s Crown 04:14
9. Focus Shift 03:36
10. The Mundane And The Magic 05:17
