Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Uriah Heep
Kiadó: Bronze Records
Megjelenés: 1978
Értékelés: 3/5
A John Lawtonnal az éneknél készült utolsó lemez megerősítette azt a tendenciát, amelyet az Uriah Heep az egy évvel korábbi „Innocent Victim” albummal jelzett. Láthatóan görcsösen próbáltak a Free Me-féle újabb slágert fogni, és előállították az egyik legpuhább Uriah Heep-lemezt. Vagyis azt a lemezt, amelynek az akkori időkhöz képest a legcsiszoltabb popos a produkciója. Trükkökkel együtt! Az egyes motívumokat „megtöltötték” (díszítették) a népszerű, „queenes” típusú többszólamú betétekkel (pedig a Queen éppen az Uriah Heepet tekinti nagy példaképének a kórusaranzsmánok kialakításában), a hangszerek a produkcióban szépen „összeolvadnak”, a torzított gitár a billentyűkkel egyensúlyban hirtelen hihetetlenül precíz és vékony hangzást hozott. A hangzásban pedig rengeteg teret foglal el az új „heepes” arculatban Bolder dallamos basszusa.
Az Uriah Heep-elemek persze gyakorlatilag végig jelen vannak. Van ugyan néhány szinte-szinte „diszkós” kalandozás, például a „heepre” egyáltalán nem jellemző Whad’ya Say és a Love Or Nothing, a többi anyag viszont sikeresen kerekíti ki az Uriah Heep nevet. Ezekben a dalokban most is élvezhető az az ismerős, melankolikus beütésű „heepes” drámai hangulat, de a finom produkcióba csomagolva az első hallgatásra nem jön át annyira, mint a korábbi „heepes” albumokon.
A „Fallen Angel” a Woman Of The Night című számmal nyit, amely valóban az éjszakai kabarék világát idézi. Az éjszakának megvan a maga ereje, a füstös kabaré bezár, aztán beülsz a kedvesed mellé az autóba, és „padlógázzal” száguldotok San Francisco utcáin, majd tovább a vad kalandok felé… Az Uriah Heep tehát még mindig tévedhetetlenül elő tudja varázsolni a saját költészetét. A One More Night teljesen Lawton dala, a vokálon szándékosan használtak visszhangeffektet, ahogy az Elvis Presley-lemezek produkciójára volt jellemző, és remekül eleveníti fel a dal „shakin rock ‘n’ roll bluesy feel” hangulatát. A Come Back To Me pedig tulajdonképpen a Free Me-féle slágerkategória darabja, amely ugyan nem lett olyan sikeres, de felépítésében és az elkapott hangulatban igazi mestermunka. Az egyik legszebb slágersingle, amelyet az Uriah Heep valaha írt, és büszkén áll a legnagyobb ilyen típusú slágerek mellett, mint a már említett Free Me, a Lady In Black vagy az Easy Livin’. Lawton minden szenvedélyével és átélésével lángol. Állandóan a zseniális kórusaranzsmánok kíséretében, amelyek a zenekar felismerhető védjegyei. A lemez egyik csúcspontja például az I’m Alive, ahol Kerslake is felébred a dobok mögött, akinek a „Fallen Angel” puha, popos irányultságához képest erősen leszűkült a mozgástere. A címadó dal álmodozó számokhoz közelít, amelyek részben (különösen a felvezető motívummal) a zenekar „aranykorszakos” hetvenes éveire emlékeztetnek, és amelyet a Firefly zár le.
A „Fallen Angel” annak ellenére, hogy hiányzik belőle a felfedezői kedv, amely nyilván elmúlik, de helyét átveszi a komponálás érettsége, ami az évekkel jön, kiváló album. Nem arról van szó, hogy elájulnál az egyedülállóságától vagy megleptetne valami különlegességgel, mégis kidolgozott dalokat, ízléses produkciót és az ismerős „heepes” varázst kínál. Lawton hangja újra remekül ragyog, valószínűleg még jobban, mint az „Innocent Victim” albumon, pedig John panaszkodott a zenekar akkori zenei irányvonalára. Ez volt az egyik fő oka annak is, hogy a turné után elhagyta az Uriah Heepet. A másik oka kevésbé hálás volt. A Heep elvesztette népszerűségének nagy részét, amikor elhagyta őket David Byron. A rajongók nem fogadták el Lawtont, egyszerűen semmiben nem emlékeztetett az „ikonoklaszta” Byronra, a zenekar háttérben álló vezetője, Gerry Bron pedig a billentyűs Ken Hensleyvel szoros szövetségben már titokban megoldást és megfelelő „szépfiút” keresett, aki folytatja az Uriah Heep énekesének munkáját. A kulisszák mögött tényleg kegyetlen lehet a világ, és az Uriah Heep esetében ezek a rejtett játszmák a zenekarra nézve valójában pusztítóak voltak. De erről többet legközelebb.
Felállás
John Lawton – ének
Ken Hensley – billentyűs hangszerek, szintetizátor, slide- és akusztikus gitár, vokál
Mick Box – gitár
Trevor Bolder – basszusgitár
Lee Kerslake – dob, szintetizátordob, vokál
Produkció
Gerry Bron
Számlista
1. Woman Of The Night (4:07)
2. Falling in Love (2:59)
3. One More Night (Last Farewell) (3:35)
4. Put Your Lovin’ On Me (4:08)
5. Come Back To Me (4:22)
6. Whad ‘Ya Say (3:41)
7. Save It (3:33)
8. Love Or Nothing (3:02)
9. I’m Alive (4:18)
10. Fallen Angel (4:51)
Az album hossza: 38:36
BónuszszámoK AZ 1997-ES REMASTERELT KIADÁSON:
1. Cheater (4:04) kislemez B-oldala
2. Gimme Love (3:16) kislemez B-oldala
3. A Right To Live (3:37) kimaradt felvétel, először az ‘A Time Of Revelation’ (1996) albumon jelent meg
4. Been Hurt (5:03) kimaradt, korábban kiadatlan felvétel. A John Sloman által énekelt verzió kislemez B-oldalaként jelent meg
