Megjelenés dátuma: 2020. január
Kiadó: Matty Grooves
Producer: John Gale és a Fairport Convention
Játékidő: 52:38
Műfaj: brit folk rock
Értékelés: 9/10
A brit folk rock megkerülhetetlen úttörői, a Fairport Convention ismét köztünk vannak huszonkilencedik stúdióalbumukkal, amelynek címe „Shuffle and Go”. A legendás zenekar, amely rohamléptekkel közeledik megalakulásának ötvenötödik évfordulójához, a története során sok mindent átélt. Bár zenei hagyatékuk és dalszövegeik java része alapvetően pozitív szemléletű, a tragédiák már a kezdeti időkben, a hatvanas évek második felében is kísértették őket, a viharos hetvenes éveket pedig állandó tagcserék közepette vészelték át. 1979 és 1985 között, vagyis a folk rockkal kifejezetten mostohán bánó időszakban, még egészen fel is hagytak a működéssel.
Ma a Fairport Convention stabilabb, mint valaha, hiszen már huszonkét éve változatlan felállásban játszanak. A csapatot a gitáros és énekes Simon Nicol, az egyetlen megmaradt alapító tag, valamint a basszusgitáros Dave Pegg vezeti; utóbbi tagsági ideje a leghosszabb megszakítás nélküli, hiszen már ötven éve szünet nélkül a zenekar tagja. Társaik, Gerry Conway dobos és a két vonós virtuóz, Ric Sanders és Chris Leslie, akik szükség esetén több hangszeren is játszanak, rég a folk rock intézményének veteránjává váltak.
A „Shuffle and Go” a Fairport Convention mai megtestesülésének tökéletesen jellegzetes munkája, vagyis nagyon jó és egyenletes anyag, amely biztosan tetszeni fog minden régi hívnek. A zenekar igen bölcs, sőt előrelátó döntést hozott: a „Shuffle and Go”-t, amely eredetileg digitálisan volt elérhető a honlapjukon, a „világvégét” hozó 2020 elején adták ki, és a téli turné során aktívan népszerűsítették, vagyis még mielőtt márciusban a koronavírus eluralkodott Európában, és kihirdették a járványt, amely a zenészek túlnyomó többségét súlyosan megviselte.
Az album anyagának nagy része eredeti szerzemény Sanders és Leslie tollából. Ők ketten Leslie érkezése óta, a kilencvenes évek második felétől kulcsszerepet játszanak a kultikus zenekar dalszerzői újjászületésében. Néhány szám megírásában külső segítők is közreműködtek, például Pegg régi barátja, PJ Wright, míg a „Jolly Springtime”, amely a „Shuffle and Go” legkevésbé izgalmas pillanata, eredetileg az amerikai James Taylor szerzeménye. Az énekes feladatok zömét az elmúlt harminc évben megszokott módon Nicol látta el, bár néhány dalban Leslie és Pegg is besegített neki.
A „Don’t Revel My Name” nosztalgikus ballada megrázó vonósaranzsmányokkal és hiteles kelta hangulattal, amelyből mindenekelőtt a mindig kiváló Leslie énekes, vonós- és dalszerzői tehetsége sugárzik. A „Cider Rain” kellemes, akusztikus ballada Nicol fertőzően barátságos éneklésével és irigylésre méltó vokális támogatással.
A „Good Time For a Fiddle and Bow/The Christmas Eve Reel” címet viselő, két összefüggő dalból álló egyveleg vidám vokális harmóniáival és bájos vonósaranzsmányaival remek aláfestés a ropogó kandalló előtti karácsonyesték hangulatához – olyanokhoz, amilyeneket a Fairport Convention a pályája során irigylésre méltó mennyiségben alkotott. Az „A Thousand Bars” melankolikus és egyben nosztalgikus ballada vigasztalhatatlan hegedű- és mandolinhangokkal; újítást nem hoz, mégis újabb nagyon szolid, tipikusan fairportos alkotás.
A címadó dal élénk természetével és szinte táncos ritmusaival ismét kicsit felpezsdíti az album hangulatát. A „Moses Waits” jellegzetes, melankolikus ballada cimbalomhangokkal, amelyeken még a kő is elsírná magát, ha lenne szíve, noha az üzenetében és hangulatában azért ott a pozitív életszemlélet. A „Steampunkery” pajkos instrumentális szám, amelyben Sanders hegedűs mókái veszik át a főszerepet. A „Linseed Memories” nosztalgikusan szóló akusztikusgitár- és mandolinaranzsmanokat, valamint melankolikus énekteljesítményt kínál.
A romantikus hangulatú „The Year of Fifty Nine” Leslie énekes és lírai vallomása korai gyerekkoráról, amely jól illik az album borítójához. A „The Byfield Steeplechase”, amelyet Pegg cimborája, PJ Wright írt a Fairport Conventionnek, pajkos kis szám számos hagyományos folk rockos dallammal és tréfás szöveggel. A „Moon Dust and Solitude”, amely egy rövid archív hangfelvétellel a holdraszállást is dokumentálja, újabb akusztikus ballada kifejezetten pozitív üzenettel és romantikus többszólamúsággal. A barokkos instrumentális „Precious Time” rusztikusan fűszerezett vonósaranzsmányaival hangsúlyozottan melankolikus módon zárja az albumot.
A „Shuffle and Go” újabb meggyőző bizonyíték arra, hogy a Fairport Convention úgy érik, mint a jó bor: minél idősebbek, annál jobbak, különösen a dalszerzői érettség és az egyenletesség terén. Az album semmi újat nem hoz, ám egyenletességével boldoggá teszi a régi híveket és a folk rock legnemesebb formájának szerelmeseit. A kultikus folk rockerek újra és újra bebizonyítják, hogy újabb munkáik ugyanazon a színvonalon állnak, mint a brit folk rock aranykorának klasszikus lemezei. Leslie és Sanders vonósduója több mint húsz éve a zenekar alkotói hajtóereje, míg a két vén motoros, Nicol és Pegg gondoskodik arról, hogy a Fairport Convention a huszonegyedik században aktívabb legyen, mint valaha, legendája és nagysága pedig évről évre csak nő.
A recenziót írta: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. Don’t Reveal My Name (3:59)
2. Cider Rain (3:43)
3. Good Time for a Fiddle and Bow / The Christmas Eve Reel (4:20)
4. A Thousand Bars (5:29)
5. Shuffle and Go (3:14)
6. Moses Waits (4:20)
7. Steampunkery (3:42)
8. Linseed Memories (3:30)
9. The Year of Fifty Nine (3:24)
10. The Byfield Steeplechase (3:51)
11. Moondust and Solitude (5:30)
12. Jolly Springtime (2:00)
13. Precious Time (5:29)
Fairport Convention:
Simon Nicol – ének, akusztikus gitár, elektromos gitár
Dave Pegg – ének, basszusgitár, ukulele, basszus-ukulele, mandolin
Chris Leslie – ének, mandolin, hegedű, akusztikus gitár, szájharmonika, bouzouki, furulya, kalimba, kelta hárfa, ukulele
Ric Sanders – hegedű, billentyűs hangszerek, ukulele, basszus-ukulele
Gerry Conway – dobok, ütőhangszerek
