Előadó: Y & T
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 61:36
Értékelés: 5/5
Y&T végre visszatér az új stúdióalbumával! Az első 13 év szünet után, az „Endangered Species” (1997) óta. Nem mintha az Y&T teljesen halott lett volna ez idő alatt, csak stúdióalbum nem akadt sehol. Az elmúlt évtizedben megkaptuk tőlük az „Unearthed Vol. 1” és „Vol. 2” című kétrészes válogatást, amely ritkaságokat és kiadatlan felvételeket gyűjt össze a zenekar pályafutásából. Semmi újdonság tehát. Mindkét kiadványt követte a 2007-es „One Hot Night” DVD – kötelező darab, amellyel a banda meggyőzte a hallgatókat, hogy még korántsem fogyott ki a színpadi lendületből és a mondanivaló feszültségéből.
A fenébe is, tényleg! Egyáltalán tudjátok, kik azok az Y&T? Gyorsan összefoglalom. A már 1974-ben alakult formáció két lemez után lerövidítette a nevét Yesterdays & Todays-ről Y&T-re, és legtermékenyebb időszakát a nyolcvanas években élte, amit az 1990-es „Contagious” album zár le. Egy évvel később a zenekar megszűnik, mert az a zenei irányzat, amelyhez tartozott, aktualitását vesztette. Mégis megjelenik 1995-ben a „Musically Incorrect”, két évvel később pedig az „Endangered Species”, az Y&T pedig ez idő alatt szórványosan lép fel koncertszínpadokon (kizárólag az USA-ban). A srácok 2001-ben újra hivatalosan is összeállnak! Az Y&T frontembere, Dave Meniketti az „Endangered Species” és az új album között két szólólemezt adott ki, ezek közül kiemelkedik az anyja halálának szentelt, kiváló „Meniketti” 2002-ből, az Y&T pedig egyre gyakrabban koncertezik, és már az európai színpadokat sem hanyagolja el. Mindezek mellett jegyzem meg, hogy az Y&T pályafutása során több mint 4 millió példányban kelt el a lemezeiből. Aki tehát még nem hallott az Y&T-ről, az évekig tartó tudatlanságáért derék tockost érdemel, amitől viszont hálásan kitisztulhat a füle, mert már régóta esedékes egy jó ok egy igazán féktelen hard rock kalandra!
Eközben elég anyag gyűlt össze egy új stúdióalbumhoz! Aleluja! A 13 év minden várakozást megért! Aki emlékszik az „Endangered Species” hangzására, az biztosan tudja, hogy az nagyon sötét lemez, az Y&T pályafutásának legsötétebb albuma. Minden tiszteletem az 1997-es kiváló stúdiómunkáé, amelyről mindannyian (szerencsére) tévesen azt hittük, hogy a megjelenése a zenekar rekviemjét és búcsúját jelenti, de meg kell jegyeznem, hogy a „Facemelter” energiájában egészen más lemez.
A „Facemelter” ugyanis energiájában és a dalok megszólalásában jóval, de jóval közelebb áll ahhoz, amit az Y&T a nyolcvanas években, azaz legsikeresebb éveiben csinált. És ennél is több: a „Facemelter” számos dala gond nélkül elférne bármelyik stúdióalbumon a „Black Tiger”-től a „Ten”-en, a „Down For The Count”-on és a „Meanstreak”-en át a „Contagious”-ig. A „Facemelter” hibátlanul működik, egyetlen stílusbeli mellényúlás nélkül. Ha esetleg kételkedtek benne, pörgessétek meg gyorsan az I’m Coming Home című kiváló új dal nyitóriffjét, és a „Black Tiger”-rel vont párhuzam elkerülhetetlenné válik! A Blind Patriot pedig, amely az album egyik leggyorsabb és legfeltekertebb dala, fékek nélkül kerülhetett volna a „Mean Streak” anyagába. A „Facemelter” a legőszintébben és legközvetlenebbül foglalja össze az Y&T eredeti zenei hagyományát, és ezzel együtt életművének gazdagságát.
A blues és az Y&T elválaszthatatlan építőkövei a zenekar pályafutásának. Ha szándékosan gonosz akarok lenni: ez a kötődés akadályozta meg a nyolcvanas években a kereskedelmi áttörést, amellyel az Y&T beárnyékolhatta volna a korai utánzókat, akik átvették akkori kirúzsozott imidzsüket (az Y&T a sleaze rock valamiféle előfutárának, átmeneti fejlődési láncszemnek számít), és sokkal kevesebb alkotói erőfeszítéssel, de annál több beépített pózolással kiválasztották a glam sleaze rock vonalat az akkoriban rohamosan fejlődő melodikus hard rock üzenetéből. Az Y&T viszont megmaradt. Árnyékban, de megmaradt. A blues szeretete egyszerűen alapvető az Y&T létezéséhez, mindaddig, amíg az egyedülálló Dave Meniketti zseniális elméjének ihletett gépezete hajtja.
Meniketti az új albumon bizonyítja, hogy egy csöppnyit sem veszített hangi erejéből. Hangját még mindig kivételes alkalmazkodóképesség jellemzi a versszakokban. Finomabban már nem is lehetne, amikor Dave Meniketti átélt éneke vezeti a verseket. Megőrizte rendkívüli erejét és robbanékonyságát. Kissé nyers, csiszolt, mégis bársonyosan füstös középhangokban vezetett hangja bőséges dallamosságot visz a zenébe, a dalok pedig torkos érintésének minden kifejezőbűvölete mellett igazán egyedi megszólalást kapnak. Meniketti kifejező éneke az a melankolikus hangulatfátyol és az erotika finom nyelve, amely miatt nem hagyhatjuk figyelmen kívül a zenekar ihletett kötődését a blues-zene veteránjaihoz és úttörőihez. Az Y&T varázsa tehát az új albumon is érintetlen maradt!
Meniketti szerepe az Y&T-ben még nagyobb súlyú, mint eddig gondoltátok. A fickó nemcsak kivételes hard rock énekes, hanem rendkívüli gitáros is. A riffek terén remekül ötvözi a rockos klasszicizmust a blues fogásaival. Közben mindig a jól kovácsolt dallamvonal középútján marad, amelyhez a legfinomabb érzékkel hozzáadja a blues szaftos elemét. Ez leginkább a szellemes szólókban érvényesül, amelyeket Meniketti, mint valami ügyes zsonglőr, könnyedén szór a „Facemelter” egészébe. Ezeken a pontokon Meniketti a gitártechnikai ügyesség magas szintű tálalásával és a szólófonás változatos intellektusával a váratlan fordulatok és a spontaneitás több mint üdvözlendő elemét hozza. A szólók tehát első osztályú csemegék maradnak az Y&T védjegyévé vált hagyományból!
Kedvencet most nehéz lesz kiemelni. Minden dal bírja az Y&T zenei éleslátásának felbecsülhetetlen töltetét, amely a lehető legszebben csillog a „Facemelter” egészén. Annyit említek csak, hogy az album kifejezésben változatos a sokféle vezérmotívum révén, amelyek az erogén ritmusalap szívós gördülésére épülnek, a produkció pedig tovább emeli a nyersen élő hangzásérzetet!
A 13 év várakozás több mint megérte. Az új Y&T-album ihletettnek, szellemesnek, frissnek hat, mintha a zenekar legnagyobb kereskedelmi erejének idején, a nyolcvanas évek közepén készült volna. Sőt: ez az album rendkívüli módon hangsúlyozza azokat az Y&T-finomságokat, amelyeket a zenekar ismerői a legjobban szeretnek. Tetőtől talpig! Az első számtól az utolsóig! A korlátozott példányszámú kiadásban megszerezhető Losing My Mind bónuszdallal együtt. Az albumon nincs egyetlen töltelék, és nem marad az embernek az az érzése, hogy az játékidőt lopnak tőle. Az Y&T a „Facemelter”-rel az év, 2010 egyik legjobb rocklemezét küldte a piacra, amely bizonyítja, hogy a jó klasszikus hard rock még nem halt ki. Sokáig vártunk rá. De sokáig vártunk az új Uriah Heep-albumra is, meg az új Journey-albumra (természetesen Perryhez méltó énekes nélkül). Hiába marad az Y&T az új kiadvány után is igazságtalanul figyelmen kívül hagyott zenekar a rocktérképen, a „Facemelter” csak egy újabb manifesztum, amellyel a banda megerősíti, hogy az Y&T a rock valaha volt legkiválóbb hard rock formációinak élvonalában marad! Reméljük, a következő új Y&T-albumra nem kell majd újra ennyit várni!
Felállás
Dave Meniketti – ének, gitár
John Nymann – gitár, vokál
Phil Kennemore – basszusgitár, vokál
Mike Vanderhule – dobok, ütőhangszerek, vokál
Produkció
Y&T
Dallista
01. Prelude, On With the Show
02. On With The Show
03. How Long
04. Shine On
05. I Want Your Money
06. Wild Child
07. I’m Coming Home
08. If You Want Me
09. Hot Shot
10. Blind Patriot
11. Don’t Bring Me Down
12. Gonna Go Blind
13. One Life
14. Losing My Mind*
*…bónuszdal az európai kiadáson
