Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Expedition Delta
Kiadó: Progrock Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 3/5
Az Expedition Delta az ambiciózus szerb gitáros, Srdjan Branković új projektje, akit leginkább a szerb prog metal banda, az Alogia egyik tagjaként ismernek. Srdjan ismerőse és stílusbeli példaképe, a holland Arjen Lucassen (Ayreon) mintájára ehhez a projekthez is egész sor neves zenészt toborzott maga köré, főleg a progresszív metal világából, akik ott segítettek neki, ahol a legnagyobb szüksége volt rájuk.
Az album elkészítésében részt vett például Gary Wehrkamp (Shadow Gallery), Andrea De Paoli (Labyrinth), Richard Andersson (Time Requiem), Erik Norlander (Rocket Scientists), Joost van den Broek (After Forever), Sabine Edelsbacher (Edenbridge), Torsten Roehre (Silent Force), Santiago Dobles (Aghora) és még sokan mások. Ennyi különböző muzsikussal könnyen összeomolhatott volna az egész koncepció, és valami steril massza lehetett volna belőle, de az „Expedition Delta” egészében meglepően jól tartja magát az elejétől a végéig. Egyetlen unalmas pillanat sincs rajta, ami pedig a mai prog metal kiadványok többségére jellemző, hiszen azok gyakran nem tudnak meglenni a hosszadalmas, technikázós hangszeres tobzódás nélkül. Srdjan prog metal kötődései és az ellenére, hogy a vendégek többsége prog metal bandákból érkezik, az „Expedition Delta” zenéje nem csak a prog metalra jellemző elemekből építkezik, hanem az AOR, a dallamos rock, sőt egy csipetnyi progresszív rock is megjelenik benne. Az összes zenét, hangszerelést és szöveget Srdjan írta, ezzel is bizonyítva, hogy egyik legnagyobb mai zenei tehetsége egykori déli szomszédainknak. Kitűnt gitárvirtuózként is, számos érdekes szólóbetéttel, az akusztikus gitár magabiztos kezelésével, és helyenként a dobokat is ő játszotta fel.
Az egész albumon Nikola Mijič énekel, három dal kivételével, amelyekben női vokálok is hallhatók Sabine Edelsbacher, Irina Kapetanović és Aleksandra Janković (Mijiččsel duettben) előadásában. Mijič bombasztikus, amerikai akcentussal megfűszerezett, dallamos rockos hangja kétségkívül nem mindenkinek ízlik. Egyeseknek talán egyenesen idegesítő, a dallamos rock rajongóinak és a Steve Perry-féle énekesek kedvelőinek többsége viszont gyorsan megszereti.
Dalról dalra végig fel van húzva az album, így szerencsére nincs helye semmiféle fölösleges nyálasságnak. A hallgatót már az elején meglepi két bombasztikus, gyors tempójú szám, amelyekben az AOR elemei keverednek szimfonikus morzsákkal és prog metal virtuozitással. Az „Asunder Hearts” és a „Fading Images” a vidám, dallamos rockos dalok jó példái, és sok Journey- vagy Asia-rajongónak tetszeni fognak. A kiegészítő énekesnők hangja végig kristálytiszta, az egyes hangszeres részek műszaki tökéletességet sugároznak, a dobos ritmusváltások pedig elég gazdagok ahhoz, hogy a legigényesebbeket is kielégítsék. Több dalból nem hiányoznak a tipikus prog metal ritmusminták sem (dupla lábdob).
Persze egy kisebb rockopera sem maradhat ki az albumról az Ayreon vagy a Kayak stílusában. Az „Expedition Delta” a prog rockos eklektikát kedvelőknek is igazán vonzóvá válik az epikus „Astral Journey” című dalnál, amely négy külön szekcióra oszlik, és számos hangszeres kalandot meg szólórepülést tartalmaz. Ezekben főleg a különleges vendégek brillíroznak gitár- vagy billentyűs szólóikkal, kiegészítve Branković gitárszóló-kirándulásait. Ez a „mini rockopera” mélységben nem versenyezhet az Ayreon legtöbb munkájával, mégis elég érdekes prog metal–dallamos rock keveréket kínál ahhoz, hogy a hallgatónak egyetlen pillanatra se legyen ideje ásítozni. A második részben az album újra az AOR vizekre evez. A „Move On” például szerencsés kereszteződése egy potenciális AOR rádiós slágernek és a prog metalos energiának. A projekt a végén másfelől is bizonyítja eklektikus természetét az olyan dalokkal, mint a „Planets”, amely szinte space rockos instrumentális szám Norlander billentyűin játszott elektronikus szólóbetéttel. Meglepett az album a billentyűk jó használatával is, ami egyaránt kulcsfontosságú a rendes prog rockhoz, prog metalhoz és az AOR-hoz.
Az „Expedition Delta” érdekes kiadvány, a dallamos AOR refrének és az ütős prog metal riffek kiegyensúlyozott arányával, aminek minél szélesebb zenei közönségnek kellene tetszenie. Az „Expedition Delta” a prog metalban nem hoz semmi különösebben újat, a progresszív rockban pedig még kevésbé, mégis érdekes, modern eredménye a dallamos rock és a prog metal műfaji elemei keresztezésének, amilyet manapság nem sűrűn lehet hallani. Az Expedition Delta jó válasz arra, mit kapnánk, ha az Ayreont és az Asiát keresztezzük. Ezért ezt a lemezt melegen ajánlom mindenekelőtt a két említett banda rajongóinak. Érdekes lesz látni, hogy Srdjan megáll-e ennél az egy teljesítménynél, vagy az Expedition Deltával mint új, saját víziójú zenekarral folytatja, amelyet a hallottak alapján műfajilag a legkönnyebben az art rock alá lehetne sorolni.
Felállás
Srdjan Brankovic (Alogia) – ritmus-, szóló- és akusztikus gitár, kiegészítő dobok
Nikola Mijic (Alogia) – ének
Gary Wehrkamp (Shadow Gallery, Amaran’s Plight) – szólógitár
Sabine Edelsbacher (Edenbridge) – ének
Erik Norlander (Rocket Scientists, Lana Lane) – szólóbillentyűk
Vladimir Djedovic (Alogia) – billentyűk, programozás
Richard Andersson (Time Requiem, Space Odyssey)
Andrea De Paoli (Labyrinth) – szólóbillentyűk
Joost van den Broek (After Forever) – szólóbillentyűk
Santiago Dobles (Aghora) – szólógitár
Alex Argento – billentyűk
Torsten Roehre (Silent Force) – szólóbillentyűk
Rene Merkelbach (Ayreon) – szólóbillentyűk
Borislav Mitic – szólógitár
Vivien Lalu (Lalu) – szólóbillentyűk
Miroslav Brankovic (Alogia) – szólógitár
Ivan Vasic (Alogia) – basszusgitár
Irina Kapetanovic (Irina & Storm) – ének
Mikkel Henderson (Evil Masquerade, Circusmind) – szólóbillentyűk
Alexandra Jankovic – ének
Produkció
Srdjan Brankovic
Dallista
1.) Asunder Hearts
2.) Fading Images
3.) Self Abstract
4.) Into the halls of eternity
5.) Flight with the mind
6.) The awakening
7.) Move on
8.) Planets
9.) Not too late
10.) Reach for the light
11.) It needs a happy end
