Az interjú dátuma: 2008. április 18.
Daevid Allen a Gong legendás gitárosa és énekese, az együttest ő alapította. Különféle kalandok után (főleg drogosak) kilépett a zenekarból. Az évek során számos muzsikussal dolgozott együtt különböző projektekben, most pedig a Brainville 3-mal állt meg Goriziában, ahol Chris Cutlerrel (Henry Cow, Peter Blegvad,…) és Hugh Hopperrel (Soft Machine) játszik együtt. A koncert után szakított ránk néhány percet egy beszélgetésre.
Rockline: Elégedett a fellépéssel?
Daevid Allen: Őszintén szólva alig emlékszem rá.
Rockline: Hogy érti ezt?
Daevid Allen: Emlékszem néhány döntésre, aztán átmentem valami helyre, amire már nem emlékszem. Elég fura.
Rockline: Önnek a zene olyan, mint a drog?
Daevid Allen: A drogok csak utánzatok.
Rockline: Úgy gondolja, hogy improduktívak?
Daevid Allen: Nem, produktívak, olyanok, mint a gyógyszer. De drog nélkül teljesen összeszedett vagy, és a tapasztalatból többet tudsz kihozni. Egyébként szeretem a drogokat, semmi bajom velük. A barátnőink, akik átsegítenek az életen. Csak óvatosnak és fegyelmezettnek kell lenni. Az is fontos, hogy a tested egészséges legyen. Hetven éves vagyok, és vigyázok a testemre. Ha nem vigyáznék rá, valószínűleg elég nyűgös lennék. Valahol egy ágyban feküdnék, vagy kerekesszékben ülnék. Gondoskodni kell a testről. A test az a jármű, amely végigvisz az életen, ezért jó állapotban kell lennie.
Rockline: És pozitívan látja az életet?
Daevid Allen: Nem, mert ezen a bolygón a dolgok fele jó, fele rossz. Ha optimista hangulatban vagyok, az minden szempontból az. Most éppen ilyen állapotban vagyok. Amikor optimista vagyok, a művészettel változtatok a dolgokon, amikor pedig pesszimista, akkor csak tükrözöm a társadalmat és annak minden rossz oldalát. A zenével ezeket a rossz dolgokat megsemmisíted, és összehozod az embereket. A zene összeköti a törzseket.
Rockline: Gondolja, hogy a közönség az Ön törzsének a része?
Daevid Allen: Hát persze. A közönség a törzs!
Rockline: Nem csak a zenészek a színpadon?
Daevid Allen: Dehogy! A zenészek véletlenül vannak ott. Persze zenészként egy áramlatot irányítasz, kinyitsz egy ablakot, és hagyod, hogy elsodorjon a szél. Amikor játszom, spontán játszom, gondolkodás nélkül. Nem intellektuális gyakorlat. Kivéve, ha valami félremegy. Ha valamit ki kell javítani, akkor az agyat is használni kell. Ma hatvan százalék volt az intellektuális gyakorlat, és negyven a spontán játék.
Rockline: Ez azt jelenti, hogy sok hibát vétett?
Daevid Allen: Nem, egyszerűen sokat gondolkodtam. Így nehezebb játszani. Amikor igazán jó hangulatban vagy, olyasmit akarsz játszani, amit még soha, amit talán nem is vagy képes eljátszani.
Rockline: Sok improvizáció volt a fellépés alatt?
Daevid Allen: Csupa improvizáció volt, pár apróságot leszámítva.
Rockline: És a szövegek?
Daevid Allen: Három szöveg előre meg volt írva, a többi improvizált volt.
Rockline: Fontos szempont ez a zenekar zenéjében?
Daevid Allen: Szerintem ez a politika jövője szempontjából fontos. Így fogják vezetni az országokat. Az improvizálásnál az a lényeg, hogy elmerülsz a pillanatban. A politikában is el kell majd felejteni a múltat, és át kell adni magunkat a pillanatnak.
Rockline: A Gongnál is improvizált zenéről volt szó?
Daevid Allen: Mindenképpen. Soha nem játszottunk el egy számot kétszer ugyanúgy. Amikor jönnek a fiatal zenekarok, és másokat másolnak, az olyan, mintha műanyagba csomagolnák a zenét. Fénymásolat. Én arra bátorítom a zenekarokat, hogy játsszák a számokat más változatban, például punkosan, hip-hopként vagy heavy metalként.
Rockline: Ez eredetibb.
Daevid Allen: Pontosan. Nem arról van szó, hogy valaki valaki mást próbál megismételni.
Rockline: Mesélne arról, hogyan jött létre a Brainville projekt?
Daevid Allen: Hugh-val (Hugh Hopper) játszom a legrégebben az életemben, 1961 óta. Régóta ismerjük egymást. Valahányszor újra találkozunk, látjuk, hogy ugyanazon a hullámhosszon vagyunk.
Rockline: És Chris Cutler?
Daevid Allen: Chrisszel is játszom már jó ideje. Szeretünk együtt lógni.
Rockline: Chris Pip Pyle halála miatt csatlakozott?
Daevid Allen: Nem, Chrisszel korábban is játszottunk együtt. Valójában mindketten tagjai voltak a zenekarnak. Hol az egyik ért rá, hol a másik. Most, Pip halála után viszont Chris állandóan velünk van, és nagyon jól játszunk együtt.
Rockline: Megterhelőek az Ön számára a turnék? Fizikai értelemben.
Daevid Allen: Nem. Minden fellépés más, és minden alkalommal valamiféle csodában reménykedsz.
Rockline: Összevesznek néha?
Daevid Allen: Nem igazán. Elég különböző karakterek vagyunk, de valahogy összecsiszolódunk. A fellépések között mindenki mehet a maga útjára, és mégis működik. Mivel ennyire különbözőek vagyunk, az azt jelenti, hogy többdimenziósak vagyunk. Három tudatáram fejlődik, nem csak egy.
Rockline: Többdimenziósnak írná le a zenéjét?
Daevid Allen: Persze. Ez a pszichedelikus gondolkodásmódból ered. A pszichedelikus zenénél az volt a lényeg, hogy kiemel a testedből, és elvisz valahová máshová.
Rockline: Ön szerint a Gong pszichedelikus zenekar volt, Canterbury-iskola, vagy valami más?
Daevid Allen: A pszichedelikus bandák közé soroltak minket, mert együtt dolgoztunk a Pink Floyddal. Politikai zenekarnak is tartottak, mert részt vettem a diáklázadásokban Párizsban, 1968-ban. Emiatt még Franciaországból is kitoloncoltak. Motoros zenekarnak is néztek minket, mert én csináltam a zenét egy motoros filmhez, a Continental Circushoz. Így nagyon sok motoros járt a koncertjeinkre. Mi furcsa ütemű számokat játszottunk, de őket ez nem zavarta, tetszett nekik. Aztán ott voltak a hippik, akik szintén magukénak tekintettek minket. Teliholdkor mindig LSD-t szedtünk. Minden fellépésen, mindegy, hol voltunk. Olyan érzésünk volt, mintha amerikai indiánok lennénk. Telihold idején hosszú, improvizált koncerteket adtunk. Az egészet egyfajta szellemi evolúciónak látom. Amint valami túlságosan megcementesedik, mint például az egyházak, megmérgeződik. Az emberek elnyomására törekszik. Szerintem a jövő lehet szép, de az emberekben nem bízom, még magamban sem.
Rockline: Még magában sem?
Daevid Allen: Nem, túl sokszor elrontottam már valamit. Szerintem időnként tudatosan hibázni kell.
Rockline: Miért?
Daevid Allen: Mert így minden tisztázódik, és nem kell többé aggódnod. Fel tudsz lazulni. Amikor játszom, sok hibát vétek. Pont ezért szeretek játszani – mert sok hibát vétek.
Rockline: Mesélne a kitalált világról, amelyet a Honggal… pontosabban a Gonggal teremtett?
Daevid Allen: Csak a fejemben szóló hangokra hallgattam. Lehet, hogy egy másik bolygóról jöttek. Ez a tréfa része. A koncepciót gyerekmeseként adjuk elő.
Rockline: És a nevek? Azok az Ön ötletei voltak?
Daevid Allen: Néha valakinek bevillant valami, és azt mondta: „Te vagy Bloomdido.”
Rockline: Ez a drogok hatása volt?
Daevid Allen: Mindig. A fő elem mi magunk voltunk, a drogok csak vezettek minket. Mindannyiunknak megvannak a saját képességei, amelyek formálnak minket.
Rockline: Köszönjük a beszélgetést.
Daevid Allen: Köszönöm.
Az interjút készítette: Rok Podgrajšek
Fotók: Aleš Podbrežnik
Képgaléria
