Előadó: Eskobars
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 33:14
Értékelés: 4.5/5
Régen nem volt már olyan zenekar a szlovén zenei életben, amelyet egy nagyobb szlovén kiadó a szárnyai alá vett volna, miközben ismeretlen név, nem nyomasztják a trendek, és mindezek mellett világosan, félreérthetetlenül kifejezi a zenei tehetségét. Sőt. Egy olyan szlovén zenekarról beszélek, amelynek felismerhető énje, egyéni művészi nyelvezete van. A neve: Eskobars!
A trió, amely az album megjelenésekor kvartetté nőtte ki magát, mindent tud, amire manapság egy egészséges alternatív rocknak szüksége van. Arrogáns, csípős, erogén, szövegileg érett és nem sekélyes, és szinte szikrázik a rockerek vagány feszültségétől. A csendesebb pillanatokban pedig rendkívül hatásosan tudja kihangsúlyozni a finomságokat. Figyelem: a srácoknak ez már az elsőre sikerül, ami azt jelenti, hogy egészséges rockzenén nőttek fel, és nem estek áldozatául annak, hogy olcsó trendi csalásokkal „lövöldözzenek” (amelyek gyorsan elhalnak, de sajnos gyorsan önismétlésbe is fulladnak).
A pronikláló éleslátás az Eskobars második neve. Mitől olyan különleges ez a zenekar? Annak ellenére, hogy közvetlenek és rockosan egyszerűek – ezt a zenekar minden alapjában előtérbe helyezi –, a számok hangszerelései sokkal többet árulnak el, mint amit első pillantásra látsz, és amit a hallgatás „első labdára” meghallasz.
Ha elkezdjük boncolgatni a dalokat, és fátyolról fátyolra lehántjuk a külsejüket, azt találjuk, hogy a rock n’ roll, a rockabilly, a blues, a punk és – nem fogod elhinni – a rockzenei klasszicizmus alapjaiból merítő műfajok hatásos keverékével van dolgunk, és a The Beatles sem áll messze, ahogy más érdekes retro hangzású fogások, sőt a pszichedélia sem (Zemljin sin). Persze mindez a mai időkhöz igazítva. De másolgatási teher és divattrendek nyomasztása nélkül készült.
Jure Lesar énekével a fő „bűnös” abban, hogy az Eskobarst végül a nehezen meghatározható „alternatív” rock keretei közé tudjuk gyömöszölni. A hozzáállása gúnyos, férfias, szándékosan „orrhangú”, sőt szándékosan diszszonáns. Annak ellenére, hogy az éneke szép adag dallamot ad, az akcentusa folyamatosan punkosan szúrós. Ez az az adag energia, amely a rockban jellegzetes: a rosszfiúság, a pimaszság és a hedonizmus. Az Eskobars szikrázó szarkazmussal, ritkán lázadással közelít. Olyan bolondos kigúnyolók érintése van rajtuk, akiknek nincs sok idejük arra, hogy a (netán) felmerülő bajaikért másokban keressék a hibát.
Az album pimasz nyitánya a Cosmo Blues egyfajta Franz Ferdinand-„menetelésével”, amit a srácok a tűzre olajat öntve fejelnek meg a következő Sobotne noči-val; elsősorban fertőző refrénjeivel győz meg, amelyek rögtön magas fokra srófolják a laza rockenergia vibrálását. A két teljesen különbözőképpen felépített, ötletes induló után az éles ellentét következik. A Morski ples tragédiája, amelyben a melankóliát elsősorban a harmonika szomorú dallamainak szikrázó használata mélyíti. Ha folytathatom a dalszerkezetek széles motivikus sokszínűségének bemutatását: az album a továbbiakban a hedonista Girls From Klagenfurt révén visszaugrik a nyitány szintjére, amely azt üzeni, hogy a srácok a Rolling Stones rajongói. Ezt szinte énekes-dalszerzős felfogású, akusztikusan finom siratóének, a Čas ločitve követi. A keményebb punkos pulzálás csúcspontja a Cirkus, ahol a zenekar „szlovén módra” súrolja a melodikus megoldások megválasztását, akár a Niet (refrén). A Cirkus is ugyanabba az energetikai kategóriába tartozik, mint a Cosmo Blues, a Sobotne noči vagy a Girls From Klagenfurt. A történéseket ismét felpezsdíti a reggaés fintorú burleszk, az Ura mladosti, a ravasz Čevljar pedig az album Eskobars-költészetének egyik legjobb pillanatát rejti. Itt van a ritmikus, szinte salsás ringatózás és a blues retorikájának rendkívül bölcs ötvözése a megint finomabb Potnik című dalban. A zárlat az érdekes Zemljin sin-t illeti, amelyben remekül találkozik a természetes, retro pszichedelikus hangzás és a neoklasszikus hangszerelési megoldások, a sóvárgó melankólia árnyalatával, amilyen a dallamvilágban elárulja a zenekar „szlovén” eredetét. Már maga a bevezető is meglepő eltérés mindattól, amit a zenekar addig kínált az albumon. Kompozícióként az album egyértelmű csúcspontja.
Egy színes, gazdag albummal állunk szemben, amely alig több mint 33 perc alatt rengeteg kézzelfogható információt nyújt. Mindegyik dal meggyőz a zenei jelleg minőségével, a művészi felismerhetőség és az önállóság előjelével. Megemlíteném azt is, hogy a zenekar végig elkötelezett az organikus kollázsok természetes formálása mellett, amelyek szaftos, tartalmilag kiágazó hangzásspektrumot építenek. Ez az album eseményei során végig élénken lüktet. Mint az ősi rock n’ roll élességére építő zenekar, az Eskobars már a legelején érett módon túllépett a hangszerelés és a vonósokkal való kiegészítés tapasztalatán, amelyek hatásosan emelik a dalok atmoszférikus oldalát, mint az Ura mladosti és a Zemljin sin esetében. Az „Eskobars” az alternatív rockos tisztaság albuma, amely a ehhez a megközelítéshez megkövetelt közvetlenség mellett nem ismeri az ürességet, a már bevált, lemásolt kifújt megoldásokat, sem a tolakodó és meggondolatlan nyomulás igényét. Az album minden hangzáseleme az ideális együttélésre van összerakva és kimérve, ami a szellemes hangszereléssel és a színes zenei tartalom éleslátó üzenetével győz meg. Le a kalappal a Dallas kiadó előtt is, amely egyértelműen támogató kezet nyújtott egy igazi alkotói fából faragott zenekarnak.
Felállás
Jure Lesar – ének, gitár
Rok Druscovich – basszusgitár, vokál
Bogdan Sojič – dob, ütőhangszerek, vokál
VENDÉGZENÉSZEK:
Denis Beganovič (Kiki) – billentyűs hangszerek
Neža Buh (Neisha) – billentyűs hangszerek (10. szám)
Selver Kobilica – harmonika a 3. számban
Gordana Buh – pikoló (7. szám)
VONÓSNÉGYES (7. és 10. szám):
Janez Podlesek – hegedű
Miloš Simic – hegedű
Maja Rome – brácsa
Klemen Hvala – cselló
Producer
Dejan Radičevič
Számlista
1. Cosmo Blues
2. Sobotne noči
3. Morski ples
4. Girls From Klagenfurt
5. Čas ločitve
6. Cirkus
7. Ura mladosti
8. Čevljar
9. Potnik
10. Zemljin sin
