Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Pyroxene
Kiadó: Inverse Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 24:44
Értékelés: 3.5/5
A Pyroxene új név a szlovén heavy metal horizontján. A ljubljanai „geológus-vegyész” metalosok, a hélium-3 fő beszállítói, viszonylag rövid működésük alatt egy rakás koncertet tudhatnak maguk mögött. A Pyroxene rendkívül szorgalmas és »önigazgató« zenekar, vagyis függetlenül, a saját lábán áll. Koncertjeik sorozatán jól látszott, hogy folyamatosan fejlődő bandáról van szó, amely koncertről koncertre nemcsak fontos színpadi rutint szerez, hanem egyre jobban csiszolja és formálja a saját zenei stílusát is.
Így idén májusban végre megkaptuk az első hivatalosan kiadott stúdióanyagukat. Az „Ep” öt dalt tartalmaz, ebből négy saját szerzemény, amelyek stílusukat tekintve érezhetően kilógnak a sorból, maga a kiadvány pedig alapvetően egy zenekar első lépésébe enged betekintést, amely merész és a metal világában kifejezetten kívánatos, változatos ötletekkel rakja le az alapkövet, amelyre idővel felépítheti felismerhető zenei énjét, vagyis megalkothatja a saját zenei névjegyét. Az „Ep” tehát összességében felismerhető, különleges zenei önéletrajzot mutat fel, ami azt jelenti, hogy a Pyroxene jó úton jár a saját, egyedi zenei arculata felé.
Már az első dal meglep, hiszen egy „arabeszk” ritmikai kulcsra épül, ami akár a 9/8-os ütem felé is vihetne, de a Pyroxene nem a Dave Brubeck Quartet, így nem kell attól tartani, hogy véletlenül progresszív műfajról, jazzről vagy épp avantgárd zenei csodabogárságról beszélnénk. Nem. A nyitó Fireborn sötét, végzetes, katartikus, lassan hömpölygő dal egy falánk, Black Sabbath ihlette riffel, amelyet egy bájos ritmikai „arabeszk” patkol meg, és éppen ez adja a dal alapvető vonzerejét. A Fireborn akár a kiadvány címe is lehetett volna, hiszen azt a történetet meséli el, hogy ki is az a Pyroxene (a »piroxének« egyébként magmás kőzetek). A Pyroxene, vagy másként mondva „Fireborn”, a fajtája utolsó képviselője, aki rendet tesz ezen a bolygón, miután a kapitalizmus rabszolgái felébresztették asztrális hibernációjából, mélyen a földkéreg alatt. A tűzben született tehát, aki ébredésével és haragjával végső vulkánkitöréseket zúdít az egész bolygóra. Ezek megtisztítják a bolygót az emberiségnek nevezett ártalmas vírus gaztetteitől, és megváltást hoznak a billiónyi léleknek, akik a kapitalizmus rabszolgái/akik a kapitalizmus rabszolgái vagyunk. A vég mindenkinek ugyanaz. Halál és pusztulás. Szóval igen. Apokalipszis. Most azonnal! Mindez a borítóval együtt, amelyet a Fireborn üzenete ihletett – a dal pedig nyugodtan viselhetné a Pyroxene címet is. Őrült jó nóta, amely kellemesen meglep, hiszen a felszínre hozza mindazt, amit a múlt hőskorában már elmondtak azok a zenekarok, amelyek egyébként a Pyroxene dalszerzésének ihletői, mindezt a divatos trendek kergetésének legcsekélyebb jele nélkül. Az ötleteket a zenekar sajátos kompozícióvá gyúrja, amelyről a legegyszerűbb így összegezni a gondolatot: „Igen, ez a Pyroxene, és senki más!”. És ettől az érzéstől a lemez további hallgatása során sem tudsz szabadulni.
A négy saját szerzemény fő szerzője Kristjan Hacin gitáros, és ez a négy kompozíció jól mutatja, hogy olyan emberről van szó, aki műfajilag széles spektrumban hallgat zenét, és kellően sokrétű zenei érzékkel bír, így az „Ep” a csaknem 25 perces játékidő teljes hosszában érdekes hallgatnivalót garantál. Már a második dal stiláris kitérőt kínál a heavy rock, sőt a rock’n’roll hagyományos hangzása felé. Visszarepít a korai nyolcvanas évekbe, mondjuk a Judas Priest »Point of Entry« albumához. Ez a Bullets Fly. Szuper nóta. Egy adag kicsapongó hangulattal megfűszerezve, bár a Pyroxene mindeközben megtartja azt a kötelező, sejtelmes drámai színházat, amely végső soron heavy metal zenekarrá avatja őket.
A Cleansed in Fire a nyitó Fireborn tematikus folytatása, vagyis az „Ep” részben konceptlemez. A dal üzenete szerint a Föld összes lelke átesik a megtisztulás fázisán, és egyesül a Fireborn-Pyroxene istenség, vagyis az új csillagközi messiás esszenciájával. A borítón a megtisztulás temploma látható, amelyen emberi tömegek vonulnak át. A Cleansed In Fire újabb végzetes darabot hoz, stílusában közel áll a nyitó Firebornhoz, ismét érezhetők a Black Sabbath alakja és munkássága ihlette átvezetések, a dal lassan hömpölyög, és a végzetes pusztulás érzése mellett egy csomó átvezetést és kellemes drámai fokozást is hoz egészen a végéig. A jól kivitelezett „mid-eight” részben is ügyes dalszerzőnek bizonyul a Pyroxene, hiszen az egyébként változatos dalban is megőrzi a szükséges kompaktságot és a vezérfonalat.
Az Electric Funeral tisztelgés a Black Sabbath előtt, és stílusában rendkívül jól illeszkedik az EP összképébe. A banda a maga módján játssza el, vagyis »pyroxenes« frizurát kapott. Az utolsó dal a Helium 3. Ez a kiadvány legrégebbi darabja, és a lemez többi részéhez képest kissé eltérő hangzásbeli kezelést kapott. A hangkép elemei pontosabbnak, kevésbé élőnek, kevésbé zsírosnak hatnak. A nagyobb „precizitás” felnagyítja a hangzás elemei közötti kontrasztokat, főleg ami a többszólamú énekdallamok összefonódását illeti. A dalt az Evolution stúdióban rögzítették Simon Jovanovičnál, ezért hangzásában elüt a többi daltól, amelyek viszont több kívánatos nyersességet és koncertszerű elevenséget hoznak, no meg a megteremtett drámai színház sötét, végzetes hangulatát. A Helium 3-at az »Iron Sky« című film üzenete ihlette. Ebben a dalban a „mid-eight” részben remekül kivitelezett gitárszóló viszi el a figyelmet. Sötét révedezés, homály, okkultizmus, végső pusztulás.
Van még egy fontos tényező, amely változatossá teszi a kompozíciókat, és amelyet ezen a lemezen mindenképp érdemes megemlíteni: Jan Tehovnik éneke. Rendkívül ügyesen alkalmazkodik a dalok üzenetéhez, és a fiatal énekes kiváló hangterjedelemről, sokoldalú énektudásról tesz tanúbizonyságot. Jan lehet rockosan pimasz, mint a Bullets Fly verzéiben, vagy épp komoly volument épít (némi agresszív torokhanggal megtoldva), ami elmélyíti a kompozíciók metalos arculatának okkult és sejtelmes jellegét. Az énekes ügyesen építi be az extrém magas hangfekvésekbe tett kirándulásokat is. Ezekkel talán még a jelenleg legmagasabban sikoltó szlovén metalénekesek közé is felírhatja magát. Ezeket az extrém magasságokat Jan ráadásul tiszta, dallamos énekhanggal éri el. Olyan énekes tehát, akinek megvan a kellő karizmája, amellyel tovább erősíti azt az összbenyomást, hogy a Pyroxene már ezzel az anyaggal sajátos zenei entitásként mutatkozik be, különösen a szlovén metal horizontján.
Az „Ep”-en (ahogy az várható volt) érződik némi kezdő naivitás, ezt azonban a zenekar elhomályosítja hihetetlen szívével, szenvedélyes előadásával és teljes odaadásával. Helyenként elkélne az angol szövegek metrikájának csiszolása ott, ahol az ének a dallamot formálja, hogy a jövőben a kidolgozott énekdallamokból és a kifejlett hangerőből (a verzék éneklésében) még többet hozzanak ki, de ahogy mondtam: a zenekar alapozó lépéséről van szó, a tökéletességet itt nem szabad se keresni, se elvárni. Az „Ep” a szerény anyagi befektetést tekintve talán kicsi, de a megmutatott bátorság és szív tekintetében nagy és merészen kimért lépés a Pyroxene zenéjének világába, amely másképp működik, mint bármi, ami eddig a szlovén heavy metal égboltján feltűnt, így minden metalrajongónak megéri kipróbálni és befogadni. Kiváló alapokat kínál a zenekar egészséges hangzásbeli és stiláris fejlődéséhez, sőt akár egy jövőbeni stílusváltáshoz is. És ez a lényeg, mert a Pyroxene ezzel az anyaggal őszintén, önerőből kinőtt, sajátos zenei különlegességként áll ki. Ahol hit és szív van, ott a jó út. A Pyroxene-nek pedig mindkettőből bőven jut.
Felállás
Jan Tehovnik – ének
Kristjan Hacin – gitár
Andraž Kumar – gitár
Matevž Hrovat – basszusgitár
Domen Cizej – dobok
Produkció
Pyroxene
Számlista
1. Fireborn
2. Bullets Fly
3. Cleansed In Fire
4. Black Sabbath’s Electric Funeral (feldolgozás)
5. Helium – 3
