Szerző: Rok Klemše
Előadó: Panikk
Kiadó: Xtreem Music
Megjelenés: year_month
Játékidő: 40:31
Értékelés: 4/5
A thrash metal az elmúlt egy évben ismét egy kisebb reneszánszot él. Nem olyan nagyban, mint pár éve, amikor igazi thrash-boom volt, mégis: az old school veteránok, a Testament, a Megadeth, a Death Angel, az Anthrax, a Flotsam and Jetsam (föltételesen még a Metallica is) kiváló vagy legalábbis szolid albumot tettek le az asztalra, a fiatal gárda pedig élen a Vektorral, a Warbringerrel és a Havokkal szintén meglepett minőségi lemezekkel. Hasonlóan gazdag a thrash-kép nálunk is: az elmúlt hónapokban stúdióalbumot adott ki a Lintver, a Moshead, az Eruption, közvetlenül a megjelenés előtt áll a fiatal tengermelléki Black Reaper debütálása, egy hónapja pedig a Panikk is megjelentette második stúdiólemezét, a Discarded Existence-t.
Az Unbearable Conditions debütálása óta négy év telt el, és ez idő alatt a Panikk háza táján történt néhány személyi változás. Grega Košmerlt a dobok mögött Črt Valentić (Mephistophelian) váltotta, Nejc Nardint a gitáron pedig Jaka Črešnar (Battle X). A cserék kisebb stílusbeli elmozdulást hoztak. A Panikk továbbra is a hevesen kaotikus thrashben horgonyoz le, amilyet a nyolcvanas években az olyan bandák csiszoltak ki, mint a Vio-Lence, a Demolition Hammer, a Defiance és az EvilDead, de a Discarded Existence-en még brutálisabban és agresszívebben szólnak, mint az első lemezen. Ezt az egésszé ügyesen összerakott riffek biztosítják, amelyek időnként death metalra is rádohognak, meg a változatos dobjáték, amelyet Črt helyenként blast beatekkel dob fel (Rotten Cells, Reconstruction).
A sebészi tisztaságú, pontosan szóló lemez monumentális hangfalában a főszerep továbbra is a gitárriffeké; ezúttal a Flere/Črešnar páros egy egész tenyérnyit szór belőlük, színpalettájuk rendkívül tarka, megbízhatóságuk pedig könyörtelen, akár a tornádóban repülő repesz mindabból, amit a forgószél útja során szétszaggatott. A nagyon tiszta hangzás a fő oka annak, hogy a lemez remekül szól: éppen eléggé brutális, és tele van ropogós gitárokkal, amelyek a „crunchukkal” az Exodus gitártámadására emlékeztetnek (főleg az Instigator of War intrója). A Discarded Existence nagyon homogén lemez, a számok között nincsenek nagy kilengések, ezért elsőre egyik sem ragad meg különösebben a fülben, cserébe viszont hosszú távon annál többet ér az album. Kissé zavaró a folyamatos hangzásáradat, a zúzós jelleg és a számok többnyire magas tempója, emiatt a lemez a vége felé enyhén monotonná válik. Ettől függetlenül nem kell attól tartani, hogy egyhangú lenne, hiszen az album rendkívül dinamikus, a Panikk pedig ügyesen töri meg az egyformaságot olyan elemekkel, mint a Rotten Cells akusztikus bevezetője vagy a Reconstruction dallamos riffelése.
Az egyhangúságot sikeresen töri meg Gašper Flere éneke is, aki, tenyérre téve a szívünket, messze nem elsőrangú énekes nagy hangterjedelemmel, de ez egy cseppet sem zavar, mert a stílusában Kurt Brechtre (D.R.I.) és Sean Killianre (Vio-Lence) emlékeztető hanggal kiválóan megfejeli a Panikk hangszeres részének brutális groove-ját. A thrashben ritkán követett vokális stílussal, ilyen dühödt, tomboló módon okádni a társadalomkritikus és fatalista témákat még hatásosabban hat, még ha helyenként egy-egy szövegrésznél picit el is csuklik. Az éneknél sincs az egyhangúság veszélye, mert Gašper hatásos trükkökkel dobja fel a vokális vonalakat, például a Rotten Cells sikolyaival, amelyek John Tardy (Obituary) hányására emlékeztetnek.
Maria Lopez tehetséges alkotó, a lemez kiváló borítója miatt magától adódik a párhuzam – „Toto, azt hiszem, már nem Kansasben vagyunk”, mondták a Panikk, miután leszálltak egy sötét, antiutópikus világban, amelyet totalitárius vezető, korrupt politikusok, gonosz multik és elvetemült kapitalizmus tart vasmarokkal a markában. Vagyis a mi világunk leképezése, amely ellen a Panikk a Discarded Existence nyers thrash metaljával veszi fel a harcot, és amely az első lemezhez képest a Panikket még szebb fényben mutatja.
Felállás
Gašper Flere – ének, gitár
Rok Vrčkovnik – basszusgitár
Jaka Črešnar – gitár
Črt Valentić – dobok
Produkció
Panikk és Domen Hudrap
Számlista
1. Instigator of War
2. Sedated In Utopia
3. Under Pretence
4. Individual Right
5. Rotten Cells
6. Discarded Existence
7. Eyes Don’t Lie
8. Reconstruction
9. Outro
