Endless Journey

 MULTIBALL, a celjei punk-rock (vagy ahogy vesszük – egyes meghatározások és vélemények szerint emo core) zenekar nagyjából 2001-ben alakult. Eleinte a mostani, de a volt Multiball-tagok is más, Celje és Žalec környéki punk bandákban játszottak és edződtek. Miután ezek feloszlottak, megszületett az új csapat, a Multiball. Az akkor még ötfős felállás szorgalmasan vette fel a demókat, és már az első nagylemezt tervezgette, aminek a felvétele a tagcserék miatt kissé elhúzódott. A srácok így 2004-ben adták ki első albumukat, amelynek a körülményekhez illően az At Last! címet adták, ezt követte egy turné Szlovénia-szerte, sőt azon túl, Európában is. Alig egy évvel később jött az új, második album, az Endless Journey, rajta tizenkét elég ütős, pörgős számmal, amelyek továbbviszik a debütáló lemez ötletét. A felvételt el kellett halasztani, mert mindössze két nappal a stúdiózás előtt elütötte egy autó Jan dobost. A felépülés után végül mégis bevonultak a stúdióba, és olyan anyagot vettek fel, amellyel saját bevallásuk szerint több mint elégedettek, hiszen hangzásban sokat közelítettek ahhoz az ideálhoz, amelyre a közös munka első napja óta vágynak.

Az „endless journey”, vagyis a végtelen utazás a ‘When I’m Done’ című számmal indul. A dal megnyugtató kezdése hamar átcsap kemény gitárnyúzásba, amelyet a közepén egy kis üvöltözés egészít ki. A brutális nyitány kinyitja a hallójáratokat. Ígéretes. A következő szám a ‘We Don’t Know Why’. Gyors, dallamos, pörgős darab, a gitárhúrok korántsem gyengéd, szelíd cirógatásával és dobdörömböléssel: telitalálat! A számból egyáltalán semmi nem hiányzik. A srácok egyre jobban meggyőznek, és úgy érzem, hamarosan én is azt fogom leírni, hogy a zenekar emo core-t is játszik. A harmadik dalt, amelyet Multiball-himnusznak kereszteltem el, ‘Friday Night Anthem’ a címe. Kötelező megpörgetni, mielőtt egy őrült punk-rock koncert helyszínére értek. A ‘Too Many’, a 4-es számú dal elsőre a Blink 182 egyik régebbi számára emlékeztetett. Lehet, hogy csak egy futó benyomás volt. Az elején a dobok és a basszus kapják a legnagyobb terhelést. Hamarosan megint olyan dallamhasonlóságot hallok, mint amilyet néhány fontosabb nagyágyúnál, például a Funeral For A Friendnél. Hogy a szám még jobb legyen, hozzátettek egy kis üvöltést is, ami csak feldobja. A fent említett bandák keveréke Multiball-előadásban remekül szól! A lemezen tett utazásom során megállok a ‘Letter’ című nótánál. A dal állítólag az egykori gitárosuknak, Timinek szól, és róla meg a zenekaron belüli viszonyokról szól. Nagyon dallamos szám magas gitárhangokkal … Remek! A ‘Supermarket Hero’ nem túl gyors, de lassú sem. Az elején lassú gitárritmusokat hallunk, amelyek aztán ütősebb, de azért lassabb dallamokba csapnak át. Az utazás következő állomása a ‘Fallen Words’. A kicsit hosszabb, ütős felvezetés jó, de az egész számmal együtt álmosnak hat. Ezután jön a ‘Cats&Rats’ érdekes szöveggel és (végre!!!) gyorsabb ritmusokkal, amelyek az unalom után olyanok, mint egy fiolányi életelixír. És már jön is a kedvencem, az ‘Absent’. Basszusindítás dobkísérettel, hamarosan becsatlakoznak a gitárok és az ének, és hallani még némi vokált is. Újabb párhuzamot tudok vonni, ezúttal a Taking Back Sunday ‘Make Damn Sure’ című számával, amely se nem gyors, se nem lassú, hanem az aranyközépút: nem fékezi le túl korán a dalt, és nem is vezet el a teljes elhalásig. A ‘This One’ című számban metal- és punkhangzások fonódnak össze, bőséges, erősebben hangsúlyozott torokhangú ének kíséretében, amely kiegyensúlyozottan töri meg a dal főleg hangszeres részeit. A szám jó lehetne néhány kiegészítéssel, de őszintén szólva ez egy lövés a sötétbe, mert ezzel a dallal semmiképp sem győztek meg. Az utolsó előtti az ‘Every Day is …’. Nyugodt kezdés, majd remek refrén. Az egész szám inkább lassú, csak a végére éled fel. Semmi sem hiányzik belőle, és csak annyit írhatok: KIVÁLÓ! Az album utazása a névadó számmal, az ‘Endless Journey’-vel zárul, amelyben csak az az érdekes, hogy úgy ér véget, ahogy a lemez első dala kezdődik. Különösebb csemegék nincsenek benne. Az út nyitott végű lezárással ér véget, amely szabadon hagyja a továbblépés lehetőségeit.

Minden szöveg angol, ami a fiatal szlovén zenekaroknál egyáltalán nem szokatlan, hiszen nyilván mindenki könnyebben fejezi ki magát angolul, ami – legalábbis az én fülemnek – teljesen rendben van. Mondjuk, hogy elfogadható, ha a szövegek tele vannak pozitív érzelmekkel; a srácok a saját életükről, az alkotói útjuk során történt eseményekről énekelnek, és ezeket a képeket úgy adják át nekünk, ahogyan a legjobban tudják.

A lemez már néhány hallgatás után meggyőzött – zenével és szöveggel egyaránt. Lehetnének egy fokkal lázadóbbak és még ütősebbek, mint amilyenek. De legyünk őszinték: a lemez kiváló, dallamos, és mindenképp hallgatható. Hogy legközelebb merre indulnak el, az még teljesen nyitott. Értékelés: nagyon igen.