Előadó: Dark Sky
Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 3/5
A Dark Sky egészen a nyolcvanas évek elejére nyúlik vissza. Dél-németországi hard rockerekről van szó, a híres kutyájáról ismert Rotweillből, nem messze a hírhedt Bang Your Head!!! fesztiválnak otthont adó Balingentől. A zenekar már összerakta a debütáló albumát, amelyet a nyolcvanas évek végén akart kiadni, de akkori kiadójuk pénzügyi gondokba keveredett, a banda pedig elvesztette minden lendületét, és feloszlott. Nagyjából tíz évvel később újra összeálltak. Ezúttal a szerencse is mellájuk szegődött, így itt van előttünk a negyedik lemezük, az „Empty Faces”.
Mivel a zenekart korábban nem ismertem, és az Empty Faces előtt egyetlen lemezüket sem hallottam, sajnos nem tudok viszonyítási alapot venni az új és a korábbi albumok összehasonlításához. Csak azt a fajta hard rockot tudom megítélni, amelyet a banda játszik. A Dark Sky a német hard rock közvetlenebb, nyersebben odacsapós ágához tartozik, olyanokhoz hasonlóan, mint a Frontline, a Fair Warning vagy a Bonfire. A rendkívül kidolgozott, hangsúlyos billentyűsöknek köszönhetően a Dark Sky irigylésre méltóan sötétebb hangulatot teremt, amivel az újkori Jaded Heartra hasonlít (Michael Bormann nélküli felállásban). Ezt kétségkívül Markus Teske kiváló produkciójának köszönhetik, aki a Dark Sky hangzásába még egy csipetnyi Vanden Plas-hangulatot is belevitt (megint a billentyűkre gondolok, meg a többszólamú vokális harmóniák felépítésének módjára).
A riffek tipikusan németes módon előre vannak tolva, a hangzás mégis tiszta és áttetsző marad. A billentyűk végig átölelik a riffeket, és az orgonahangzás klasszikus kárpitját változatosan keverik. A felvezetésekben és a lezárásokban pedig szintetizátorokkal és „sound loop”-töredékekkel remekül fűszerezik a hangulatot. Az ének megfelelő, határozott és minden hangfekvésben kidolgozott; színében Claus Lessmann (Bonfire) jobb napjaihoz áll közel, de képes a dalokba belevinni a saját pecsétjét. A refrének a számok jól megépített csúcspontjai, amelyek a kiváló, sötéten atmoszférikus többszólamú vokális harmóniáknak köszönhetően viszik el a prímet.
Az album igen lendületesen indul az ütős Hands Up-pal, amely rögtön adrenalint pumpál a vérbe. A srácok nem veszik le a lábukat a gázról, és a lemez a folytatásban sem veszít a dinamikájából. A hangulat leginkább a közepes tempójú számokban ragad magával, mint a Believe It, a Chase Your Dream vagy a Saints Beneath The Sky. A zenekar (ritkábban) háromszólamú, harmonikus „pickinget” is bevet a riffek fölött, amivel megemeli a riffek és maguk a dalok dinamikáját. Ez nem olyan extrém, mint a Helloweennél, de tipikus fogás a német rockiskolából. Sikerült egy hihetetlenül fülbemászó feldolgozást is összehozniuk a „Flashdance” című filmből ismert Maniac című számból (eredetileg Michael Sembello), amely remekül illeszkedik a saját anyag közé. Hol a pokolban vannak a balladák? Most pont a végére kerültek. A Meaning Of Life egy ütős ballada, amelyre a banda annyira büszke volt, hogy az album erősebb pillanatának érezte, és a lemez végére tette. A lemezen utána még egy rejtett szám, a Final Day is következik, amely hangulatban túlszárnyalja az ütős balladát, köszönhetően a főtémák és az énekvonalak lenyűgözően megszőtt dallamosságának, amelybe a találékony elméjű srácok az akusztikus hangzásból is szép adagot belefontak, „stereo chorus” effekttel keverve.
Nyilvánvaló, hogy az előző album, a „Living & Dying” (2005) és az „Empty Faces” megjelenése között eltelt három év nagyon jót tett a zenekarnak, hiszen ezalatt remekül kicsiszolták a dalokat. Ezt bizonyítja az album magas dinamikai áramlása, amely a számok minőségében egyetlen ponton sem ingadozik. A srácok rutinos, vén rókák, és az új lemez magas színvonalú egységéből látszik, hogy a felállás szilárdan összeforrt, pontosan tudja, mi a célja, és követi is azt. Isten hozott a hard rock német birodalmában.
Felállás
Frank Breuninger – ének
Steffen Doll – gitár
Claudio Nobile – billentyűk
Winny Zurek – basszusgitár
Uwe Mayer – dob
Produkció
Markus Teske
Számlista
1. Hands Up
2. Empty Faces
3. Slave Of Time
4. Send Them To Hell
5. Chase Your Dreams
6. Maniac
7. Saints Beneath The Sky
8. Pleasure & Pain
9. Believe It
10. Meaning Of Life
11. Final Day (rejtett szám)
Az album hossza: 52.18
