Szerző: Urban Bolta
Helyszín: Villa Manin / Codroipo / Olaszország
A koncert dátuma: 2013. 06. 17.
Nézőszám: 6.000
Jegyár: 75€
Mindössze három évre volt szükség, hogy az amerikai rockóriás Kiss új stúdióalbumot hozzon tető alá. Míg az előző, »Sonic Boom« (2009) című lemezre jó évtizedet kellett várnunk, a Kiss ezzel láthatóan megtalálta a stúdióformáját, és hamarosan jött az új, hosszú pályafutásuk huszadik, jubileumi albuma. Az egyszerűen »Monster« címet viselő lemez tavaly év végi megjelenése kapóra jött egy új nyári európai turnéhoz, amelyre az amerikai óriások pontosan két év után tértek vissza.
A mostani barangolás az Öreg Kontinensen mindössze 12 állomásból áll, többségük persze messze, a skandináv és a német nyelvű országok szívében van, de a szlovén rajongók is megkaphatták a magukét: napokkal ezelőtt az osztrák Nova Rock fesztivál színpada előtt találkozhattak a zenekarral, vagy az olaszországi Codroipóban, ahová a baráti Rockline és Paranoid stáb is elindult. Codroipo közelében található a Villa Manin, a híres velencei rezidencia, amelyben egy ideig maga Napóleon Bonaparte is lakott. A sokfunkciós villa hatalmas átriuma ma is dicsőséges történelmet ír, az elmúlt években már számos zenei óriásnak adott otthont, említsem csak az R.E.M.-et, az Iron Maident, a Whitesnake-et, a Foo Fightersot, a Radioheadet, a Motörheadet… A velencei történelmi épület fellépőinek hosszú listájához így csatlakozott a Kiss is a múlt hétfőn.
A nap úgy sütött, mintha fogadtak volna rá, amikor az első nézők már a színpad előtt tolongtak, hogy közelről találkozzanak zenei bálványaikkal. Az est fő attrakciója előtt azonban este nyolc óra körül a hatalmas színpadra lépett a RIVAL SONS, a fiatal kaliforniai rockbanda, amely a hetvenes évek bluesából és hard rockjából merít ihletet, így nem csoda, hogy erős médiatámogatást kap a Classic Rock magazintól, amelynek hasábjain én is először találkoztam velük. A Rival Sons határozottan szembeszállt a kedvezőtlen körülményekkel (a hőmérő még mindig 30 Celsius-fok felett mutatott), és magabiztos fellépésével bebizonyította, hogy a kisebb zenekarok is megbirkózhatnak a nagy koncertek közönségének bemelegítésével. Stílusuk a Led Zeppelin-ötletek gazdag kincsestárának újrahasznosítása, de Jay Buchanan énekes megoldásai nem annyira Robert Plantre, inkább Paul Rodgersre (Bad Company) emlékeztetnek. Bluesos hard rock retró hangzású gitármegoldásokkal, amelyet maga Glenn Hughes sem szégyellne! Négyperces, saját szerzeményekből álló sorozattal, többnyire a legfrissebb, »Head Down« (2012) című albumról a Rival Sons kitűnően bemutatkozott, és ezt a nevet a klasszikus rock iskola hívei a jövőben még sokszor kimondhatják.
A KISS-koncertek megalomán showja miatt a színpad végleges előkészítésére türelmesen kellett várni egészen este kilencig, amikor leesett a zenekar logójával díszített óriási függöny, a banda pedig a Psycho Circus című számmal nyitotta az előadást. Valódi cirkuszt hoztak a színpadra – már a nyitódal is pirotechnikai kiegészítőkkel szolgált, amelyekből a koncert során tényleg nem volt hiány. A precízen megrendezett és megtanult show ellenére mulatságos volt nézni Gene Simmons basszusgitárost, akit a hangos durrogások párszor megijesztettek, az egyik számnál pedig egy pillanatra ki is esett a ritmusból.
A Kiss zenei óriás, amelynek gondosan megfontolt marketinglépések formulájával sikerült meghódítania a világpiacot; rendkívül vállalati szemléletük a hetvenes évek közepén, amikor elindultak felfelé, szinte forradalmi volt. A legnagyobbak közé emelő taktikákat ma is követik. Paul Stanley frontember megszólalásai így továbbra is a patetikus amerikai logika termékei, hiszen nem a szívéből szóló szavakat mond, hanem azokat, amelyeket a tömeg hallani akar. Hogyan magyarázhatnád másként a Shout It Out Loud utáni bevezető szavait, amelyek nagyjából így hangzottak: »Bár még soha nem játszottunk a ti városotokban, úgy érzem, mintha mindig is ennek a családnak a tagja lettem volna«. A koncert közepén Stanley hangos reakciót váltott ki a közönségből a közeli Udine és Milánó rivalizálásával, vagyis pontosan ugyanazt a trükköt vetette be, mint két éve, amikor a svédországi Malmöben láttam őket, azzal a különbbséggel, hogy akkor a gyűlölt Stockholm megemlítésével dobott csontot a nézőknek. Stanley és Simmons a legapróbb részletekig érti a manipulátori mesterséget, ezért nem volt nehéz a tömeget befogniuk a szekerük elé, és a nézők még sokáig a koncert után is ebben ragadtak.
Bár a Kiss az új »Monster« album promóciós turnéján a híres fekete-fehér arcfestésbe öltözve lép fel, a műsorban mindössze két száma kapott helyet, a Hell or Hallelujah és az Outta This World, utóbbinál Tommy Thayer gitáros és Eric Singer dobos egy-egy szólóval lépett előtérbe. A Kiss még a legtöbb klasszikus rockóriásnál is szilárdabban ragadt bele a kereskedelmi csúcspontja idejébe, így a setlist mélyen a hetvenes évekbe nyúlt vissza, a nyolcvanas évek slágerei természetesen nem hiányozhattak, mint a Lick It Up és az I Love It Loud, a zenekar jobb ismerőinek pedig főleg a War Machine és a Heaven’s on Fire hallatán csordult ki a nyáluk. A hangzás jó volt, főleg az Iron Maiden két évvel ezelőtti koncertjéhez képest ugyanezen a helyszínen, ahol a szél elvitte a hangot.
Ha Kiss-koncertről van szó, igazi koncertshow-ról van szó! A Kiss az európai turnéra átalakította a színpad megjelenését, amelyről Paul Stanley a turné kezdete előtt azt ígérte, hogy teljesen új, még nem látott lesz. E nagyzoló szavak ellenére már a szerényebb anyagi befektetés miatt is nehéz volt elhinni, hogy egy rövid, aktuális turné kedvéért túl tudnák szárnyalni a 2008-as fellépéseket, amikor egy kiterjedt európai körúton a fennállásuk 35. évfordulóját ünnepelték.
Mégis volt mit látni! Az első nagy csúcspont a God of Thunder és Simmons basszusszólója volt. A technikailag átlagos basszusgitáros a karizmáját állította előtérbe, rögtön az elején showmanként vette át a helyét, a számot pedig a színpad tetője alatt zárta, ahová kampókra akasztva, mint egy denevérember szállt fel. Ezt a Love Gun előadása követte, amelyet Paul Stanley egyenesen a keverőpultnál énekelt el, a rajongók tengerének közepén. Rendkívül extatikus pillanat volt, érdekes volt nézni a közönséget, amely nem tudta eldönteni, hogy a keverőpultnál álló Stanleyt figyelje, vagy a másik hármat a vizuálisan tökéletes színpadon. A kirándulás a keverőpulthoz akár tragikusan is végződhetett volna, mert egy olasz hülye felmászott a barátja vállára, és visszafelé menet majdnem sikerült ledöntenie Stanleyt. A koncert második felének varázsát tovább fokozta a konfettitenger a Rock and Roll All Nite szórakoztató sláger alatt, amely már a ráadást is bejelentette a Detroit Rock City-vel és az I Was Made for Lovin’ You-val. Utóbbinál Gene Simmons hatalmasat hibázott: az első refrén után újra meg akarta duplázni a refrént, tévedését pedig csak jó néhány hosszú másodperc után vette észre. Élő komédia volt, amellyel a Kiss akaratlanul is bebizonyította, hogy élőben játszik és énekel. Az évek miatt ugyanis az énekük már megkopott, ezért régóta téma a találgatás, mennyi segítséget kapnak a keverőpultból. A korszakos Black Diamond mindig szívesen látott vendég a setlistjükön, de a záró szakaszban a slágerek özöne után hangulatos jellegénél fogva nem volt a legjobb választás a Villa Manintól való búcsúzásra.
Mit lehet mondani a végén? A Kiss hű marad előkelő stílusához: a koncertjeiken a zenei élmény mellé vizuális csemegét is kapnak a nézők. A saját színpadi imázsuk túlzott ápolása miatt a zenei teljesítmény gyakran sínyli meg, ennek ellenére még a legádázabb gúnyolódók sem vitathatják el, hogy a dolgukat átkozottul jól végzik. Még mindig. Ezt bizonyította a codroipói koncert is, ahol a viszonylag gyenge látogatottság (az okot valószínűleg a felsrófolt jegyárakban kell keresni) ellenére is előadtak egy újabb előadást a híres sminkes márkanévtől. Éljen a Kiss! »Forever«!
Setlista
1. Psycho Circus
2. Shout It Out Loud
3. Let Me Go, Rock ‘N’ Roll
4. I Love It Loud
5. Hell or Hallelujah
6. War Machine
7. Heaven’s on Fire
8. Calling Dr. Love
9. Deuce
10. Say Yeah
11. Shock Me
12. Outta This World
13. God of Thunder
14. Lick It Up
15. Love Gun
16. Rock and Roll All Nite
———-
17. Detroit Rock City
18. I Was Made for Lovin’ You
19.Black Diamond
Képgaléria
