Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Drašiči / Turistična kmetija Simonič / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. 10. 26.
Látogatók száma: 30
Jegyár: 0,00 € (ingyenes belépés)
Néha úgy mész el egy koncertre, hogy nem is tudod, hogy koncert lesz. És azt sem, hogy belőle beszámoló kerekedik. Bárhogy is sikerül… A Concertica ügynökség tele van meglepetésekkel. Nemrég, idén szeptemberben például Ljubljanában élvezhettünk egy koncertet, ahol az ügynökség szervezésében két klasszikus rockbanda lépett színpadra, amelyekről álmodni sem mertünk volna, hogy még egyszer ellátogatnak Szlovéniába – a Wishbone Ash és a Nazareth. A Turistična kmetija Simoničon tartott összejövetel célja az volt, hogy megünnepeljük a egy hónappal korábbi ljubljanai koncertesemény sikeres lebonyolítását. A meglepetésről azonban senki sem tudott, mert a vendéglátóhelyen zajló felszabadult mulatozást a hétfős El Kachon fellépése színezte be.
A hetes felállása: Tina Gerbec Radaković (ének), Andrej Krt Barbič (gitár, szájharmonika, kísérő ének), Tomi Perinčič (ének, slide gitár, gitár), Dejan Sondža Gerbec Radaković (basszusgitár, kísérő ének), Žiga Dobravc (dob), Ptrimož »PimpS« Malenšek (ütőhangszerek) és Mladen Cetina (billentyűk). Olyan közegben léptek fel, ahol a közönség részéről bőven akadt kocsmai ködös kerülgetés, ők mégis halálos komolysággal álltak a dologhoz, és szép időt szántak arra, hogy mindent megfelelően előkészítsenek az optimális koncertélményhez.
Megérte alaposan nekiállni. Úgy tűnik, az El Kachon tagjai igazi, vérbeli zenészek, akik mindent nagy szeretettel és a zenei művészet iránti tisztelettel csinálnak. A két részre osztott, korántsem szerény műsorukban olyan repertoárt mutattak be, amely szinte teljes egészében saját szerzeményekből állt.
Az El Kachon határozottan különc jelenség a szlovén zenei életben. A stílusukat nehéz meghatározni. A legkönnyebb talán progresszív blues rocknak nevezni. A számaik ugyanis a klasszikus blues-retorika rendkívüli szövevényét ötvözik pszichedelikus rockos kitérőkkel és jazz-elemekkel. Tomi slide-játéka folyamatosan arra figyelmeztet, hogy egy-egy dalrész bármikor átcsúszhat valamibe, ami az Allman Brothers Blues Band, vagy a másik oldalon a „southern” Govt ‘n’ Mule, sőt a Lynyrd Skynyrd világát idézi. A hangzás kiváló volt a fellépés alatt, a hangkép építőelemei egyenletesen oszlottak el. A két főhang, Tomi és Tina, gyakran duettben, remekül harmonizált a többi tag kísérő vokáljaival is. Épp a vokális teljesítmény és a kiváló interpretáció – amely mögött a tagok gazdag tapasztalata áll – az a nyelv a mérlegen, ami maradéktalanul meggyőz az El Kachon kivételes minőségéről.
Itt nincs hely a hibának. Egy ilyen organikus összhangzásban ugyanis minden apró melléfogás hallatszik. Most pedig alig volt belőle, ha egyáltalán. Az El Kachon nagyon otthonosan érezte magát ebben a környezetben – valószínűleg nem sokban különbözött attól, ahol egyébként próbálnak –, és a rendkívül jól hallgatható, mégis változatos, sőt összetett dalszerzés jelensége. Neil Young Cinnamon Girlje és Albert King The Hunterje – utóbbit a bluesveteránok a Canned Heattől és a Blue Cheeren át a Freeig mind feldolgozták a maguk módján – kivételével saját szerzemények sorjáztak a repertoárban: Home, What If, Snake Bite, Solo Moon, Little By Little, One Fine Day, Mustang Sally és Still.
Az El Kachon lenyűgözött minket a tökéletességével és precíz összhangjával, amely a svájci óra hibátlan működésének szintjét éri el. Ez egy olyan zenekar, amilyenből Szlovéniában kevés van, ezért reméljük, hogy a jövőben méltó figyelmet kap a színtéren, és ami a legfontosabb: minél hamarabb kihoz egy stúdió-bemutatkozó lemezt, és minél több koncertet ad a közönségnek. Ljubljanában 2012. 11. 29-én elkaphatjátok őket a Channel Zero klubban, a Metelkovában.
Képgaléria
