Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2022. 1. 21.
Producer: Alessandro Del Vecchio
Az album hossza: 47.18 perc
Műfaj: Hard Rock / Melodic Metal
Pontszám: 8.5/10
Az Edge of Forever, az olasz ultradallamos hard rockerek, akik gyakran ügyesen és alig észrevehetően lépkednek át a metallal közös látszólagos határvonalon, megjelentek ötödik stúdióalbumukkal, a „Seminole”-lal. Jó két évvel az elődje, a „Native Soul” után. Hova a fenébe térnek vissza? Az indiánok közé.
A zenekar a két új tag, Aldo Lonobile gitáros (Secret Sphere, Archon Angel) és Marco di Salvia dobos (Hardline) érkezése után a „Native Soul” albumon újjászületett, a „Seminole”-lal pedig tovább kombinálja az optimista üzeneteket, a megragadó, himnikus dallamokat és az ütős frazeálást a technikailag hibátlan kivitelezéssel. Mindezt továbbra is az indián kultúra mélysége és spiritualitása ihleti, a megragadó produkcióért pedig a zenekar főnöke, Alessandro Del Vecchio felel.
Alessandro Del Vecchio a Frontiers Music Srl. egyik legelfoglaltabb, határtalanul szorgalmas zenei munkásának számít. Nélküle az összes projekt, amelyekhez a kiadó vezetői folyton új ötletekkel állnak elő, nagyon kérdéses lenne a megvalósítás szempontjából, és persze az is, hogy elérnék-e azt a minőséget és hitelességet, amelynek ennek a sokoldalúan tehetséges multiinstrumentalistának, producernek, zeneszerzőnek, szükség esetén pedig frontembernek a jelenléte a garanciája. Ha valami nem működik, megjelenik Del Vecchio, és pontosan oda teszi a dolgokat, ahová valók. Néha úgy tűnik, mintha ez a zenész végezné a teljes kiadó munkájának háromnegyedét, és ő tartaná a kiadó házát hordozó négy pillérből legalább hármat.
Több mint nyilvánvaló, hogy Aldo Lonobile (Del Vecchio hardlines cimborája és dobosa, Nik Mazzucconi mellett) érkezése meghozta Del Vecchiónak azt a hiányzó fogaskereket, a zenekar kreativitása pedig így az első három stúdióalbumhoz képest kifejezett minőségi ugrást mutat. Lonobile kiváló gitártechnikával rendelkezik, így a Secret Sphere-nél sem meglepő, hogy a zenekar időnként szívesen nyúl progresszív metal elemekhez. Del Vecchio tehát alig több mint két év alatt ismét hihetetlen mennyiségű kiváló anyagot rakott össze, amelynek – akárcsak az elődnél, a „Native Soul”-nál – ezúttal is hihetetlen „rúd” tart ellen Aldo Lonobile nem kevésbé hihetetlen gitárjátéka.
Az album nem túlzottan hosszú, ami nagyon jó. Del Vecchio énekesként is kitett magáért, hihetetlenül megérett. Vokális teljesítménye eddig minden bizonnyal a legérettebb. A fickó viszont elképesztően rutinos és tapasztalt, minden hájjal megkent, ezért nehezen hibázik. Legyen szó szerzeményről, kivitelezésről vagy produkcióról. A zenekar végig az ultrazenei fülbemászóság terepén mozog, és ügyesen „lépked” a hard rock és a metal közötti láthatatlan, vékony határvonalon. Időnként az elemek „lágyabb” szférák felé tolódnak, ahogy azt az AOR-os lendületű Shift The Paradigm is jelzi, ahol érezni, hogy Del Vecchio a szerzés tudományát többek között a legendás Journey élet- és munkásságának szigorú tanulmányozása közben is csiszolta. Az album nyitánya, a Get Up On Your Feet Again viszont több metalos lendülettel dörren. Utána a The Other Side Of Pain hangszerelési megoldásai a Black Sabbath azon korszakából merítő inspirációt juttatják eszünkbe, amikor megjelent a „Headless Cross” és a „Tyr”. Az album csúcspontja a záró epikus szvit, a négy részre osztott Seminole, amely különösen a régi iskolás hard rock jegyeit idézi. Ebben a rendkívül változatos, a progresszivitást is megcélzó dalban különösen érződik az Uriah Heep, a Kansas, a Deep Purple és a Rainbow ihlete. Főleg az Uriah Heepé. A hallgató erre a felismerésre már valamivel korábban rájön az albumon. A több mint nyolc perces Wrong Dimension ugyanis némileg „fejre állított” Stargazer a Rainbow-tól. Amúgy kiváló szám, robbanékony refrénnel, amitől feláll a szőr a hátunkon, csak hát ezeket a dolgokat már réges-rég bemutatták. Mindenesetre Aldo Lonobile fontos nyomatékot ad a mérlegnek: szólóival szinte magához ragadja a figyelmet az albumon. Mivel kifejezésmódja egyedi, ez nagyon is üdvözlendő, hiszen a dalokat határozottan eltávolítja azoktól a lehetséges érzésektől, amelyek a közhelyek vagy a generikusság kellemetlen jelenlétét keltenék.
A „Seminole” eddig minden bizonnyal az Edge Of Forever legérettebb műve. Minden szinten. A zenekar megőrizte a fenomenális formáját, amelyet a felállás felfrissítésekor mutatott be a már amúgy is több mint minőségi elődön, a jó két évvel korábbi „Native Soul”-on. A „Seminole”-on az Edge Of Forever még kompaktabb, és még meggyőzőbb zenei víziója megvalósításában. Ahogy mondtam. A Del Vecchio–Lonobile páros telitalálat, amely az Edge Of Forevernél biztosan még nem mondott el mindent.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Get Up Your Feet Again
2. On The Other Side Of Pain
3. Made It Through
4. Shift The Paradigm
5. Another Salvation
6. Breath Of Life
7. Wrong Dimension
8. Our Battle Rages On
9. Seminole Pt.1 In The Land Of The Seminole
10. Seminole Pt.2 Mistake Reality
11. Seminole Pt.3 Rewrite The Story
12. Seminole Pt.4 The End’s Starting To Begin
Felállás:
Alessandro Del Vecchio – ének, billentyűs hangszerek
Aldo Lonobile – gitár
Nik Mazzucconi – basszusgitár
Marco di Salvia – dob
