Kiadó: Dark Star Records
Megjelenés: 2022. 1. 24.
Produkció: Tony Martin
Az album hossza: 49.11 perc
Műfaj: Heavy Metal
Értékelés: 9.0/10
Anthony Philip Harfordot, ismertebb nevén Tony Martint nem kell bemutatni. Na jó, a Black Sabbath hívei előtt biztosan nem. A fickó akkor érkezett a zenekarhoz, amikor annak kereskedelmi csillaga teljesen leáldozott. Pedig Martin rendkívül karizmatikus, utánozhatatlan hangjával a Black Sabbathszal felvett összesen öt stúdióalbumból (legalább) négyet hibátlanra csiszolt, Iommi süllyedő hajóját mégsem tudta megállítani. Szóval olyan hang, előtt le kell borulni, és mégis. Tony Martin a zenei közvélemény részéről sosem kapta meg azt az elismerést, amit elődei, Ronnie James Dio és Ozzy Osbourne.
Martin már 1992-ben kiadta a briliáns debütáló stúdióalbumát, a „Back Where I Belong”-ot, amelyen megmutatta, miből van gyúrva. Nemcsak énekesként, hanem zenei látnokként is. Jó évtized telt el, mire megjelent az új stúdiólemez, a „Scream” (2005), amellyel Tony megőrizte hitelét és művészi pózát, aztán? A következőre „egy kicsivel” tovább kellett várni. Majdnem újabb tizenhét évet. Végre itt van: megjelent a harmadik, a „Thorns”. A cím egyéni szinten hozza el a mártíromságot, amelyet a közismert töviskoszorú és a szív vérzése fejez ki, amelyet az idők során a tövis megállíthatatlanul szúr keresztül-kasul. A végzetes pusztulás kezét nem kerülheted el. Szorítása az évekkel egyre fojtogatóbb, a végén pedig halálos. Vagy ahogy Lemmy mondta: a győzelemért élsz, még ha vesztesnek születtél is.
Nem, nem egészen az, amire gondolsz. Nem feltétlenül „sabbathos”, de azért majdnem az. Produkciós szempontból a „Thorns” határozott elmozdulás mindattól, amit Tony korábban csinált, akár a Black Sabbathszal, akár szólóban. Kiváló muzsikusok csapatával a háta mögött, hangzásában rendkívül korszerűsített, naprakész produkcióval kínálja a híres énekes az új, több mint kiváló önálló stúdióteljesítményét.
Az album 49 perce egy szempillantás alatt lepörög. Martin kikiabálja a lelkét, a szívét, és a mágiával, pusztulással és sötét kilátásokkal teli költészetben kiénekli minden véres verejtékét. Majdnem 64 évesen még mindig úgy énekel, mint egy légiriadó-szirénák, és nemcsak Tony, hanem Ronnie James Dio hangjának rajongói is (újra) a netovábbot élik át majd egy ilyen előadás hallatán. A fickó öl. Teljes erőből.
Az album elég sok változatos kitérőt tartalmaz. Ahogy mondtam: nem feltétlenül akarja előtérbe tolni a „sabbathos” dalszerzést (Martin korszakából), ami nagyon-nagyon kellemes, és nagyon meg is térül. Az album azonban mindenképp ebben a szférában marad. Összességében metalosan elhamvasztó, helyenként pedig elég merész művészi kalandokba is belevág, ám közben még mindig nagyon otthonosan cseng. A nyitány a romboló As The World Burns, amelyet a „mártíros”, kifejezetten végzetes Black Widow Angel követ. Ami azonnal megragadja a fület, az az alacsonyra hangolt, kifejezetten „ropogós” gitárok frazírozásának nyomott, tömör, lavinaszerű, tágra meredt produkciója. Ezzel az album során hihetetlenül aktív, dinamikus és sziklakemény dobolás tart kontrasztos társaságot: a Venom jelenlegi dobosa, Danny Needham játszik, mellettük pedig a zörgő, tépő, maró és erőteljesen robbanó basszust a Hammerfall egykori basszusgitárosa, a svéd Magnus Rosen adja (hallgasd meg például dühödt „csapkodását” a Black Widow Angel nagyjából harmadik percében, a mid-eight részben). Több dal természetesen „fél hangnyi megoldásokat” hoz a frazírozásban, ezt viszont Martin kifejezetten zenei, dominánsan robbanékony éneklésével tulajdonképpen „semlegesíti”. Ezért hat a „Thorns” alapvetően nagyon zeneinek.
Aztán jön a harmadik szám, amely az egyik legérdekesebb elhajlás a szent „metalkódextől”. A Book Of Shadow a háttérben gregorián énekek hatásaival ereszt jeget a vérbe, borzongást kelt, a dal pedig még Bruce Dickinson szólókarrierjének legsötétebb, legokkultabb pillanataival is rokonszenvet lop. Hasonló atmoszférát és misztikumot birtokol az album címadó dala, a kiváló, záró Thorns, amely önmagában is az album egyik csúcspontja. Különlegessége, hogy Tonyhoz duettben csatlakozik a titokzatos Pamela Moore (ismered az „Operation Mindcrime” albumot a Queensrÿche-tól, ugye?), a két hang közt kibontakozó varázslat és kontraszt pedig az album sajátos (záró) bája.
Hangulatváltásokat Martin tollpehely-könnyedséggel hoz létre az aranzsálásban. A versszakokban a gitárfrázisok olykor szándékosan „lapulnak” (pl. Crying Wolf, Book of Shadow). Ilyenkor Martin lenyűgöző hangja lép előtérbe, amely még erőteljesebben idézi a pusztulás, az okkultizmus, a reménytelenség és a személyes bukás sorsába való végső beletörődés érzését. A dalok tele vannak melankóliával, sötét kilátásokkal és keserűséggel. Ezekben a pillanatokban, amelyek időnként akusztikusan is szólnak, a kígyózó, tüskés basszusvonalak támogatják az éneket. Ilyenkor magából az albumból is árad némi kelta (folk) báj (ennek csúcsát a This Is Your Damnation hozza, amelyet „polka” ritmus támaszt alá, az előtérben pedig beszélt szöveg áll). A gitárszólók miatt nem kell aggódnod. Ezen az albumon Tonynak a kiváló olasz gitárvirtuóz, Dario Mollo viszonozza a szívességet. Tonyval a múltban Mollo/Martin párosként több albumot is kiadtak, itt pedig van egy másik gitármester is, Scott McClellan, aki a gitározás mellett társszerzőként is hozzájárult az albumhoz. A Damned By You, amely az összes közül a legsabbathosabb, a nyitó részben hegedűdíszítést kap, amelyet maga Tony Martin játszik.
Ahogy mondtam: mindenben még mindig nagyon otthonosan csengő metalos drámaszínház, erőteljes, sötét kilátásokkal, brit mintára, a metal régi, megcsontosodott iskolájának szellemében. A nehéz riffes pofonok és a briliáns énekteljesítmény mellett aranzsőri és szerzői frissességet és ihletettséget is hoz, ugyanakkor néhány olyan húzást, amire nem lehetett számítani. Ez utóbbi még inkább hozzájárul az album erősen dinamikus alakulásához és színes kitéréseihez a hangulatok sorában. Tony Martin továbbra is briliánsan énekel, ami mindenekfelett a legfontosabb. Kiváló dalok sora, sötét feszültséggel megtöltött atmoszférával, szilárdan „sokkban” tartja a hallgatót a pusztulás kilátásaival, az albumnak pedig elsősorban a Black Sabbath Martin- és Ronnie James Dio-korszakának tisztelői nem fognak tudni ellenállni, de mindenki más sem, aki szereti ennek a kiváló és legendás énekesnek a teljes vokális életművét.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
01. As The World Burns
02. Black Widow Angel
03. Book Of Shadows
04. Crying Wolf
05. Damned By You
06. No Shame At All
07. No Where To Fly
08. Passion Killer
09. Run Like The Devil
10. This Is Your Damnation
11. Thorns
Felállás:
Tony Martin – ének, gitár, basszusgitár, hegedű
Dario Mollo – gitár
Scott McClellan – gitár
Magnus Rosén – basszusgitár
Danny Needham – dob
Különleges vendégek:
Pamela Moore – ének a 11. dalban
Greg Smith – basszusgitár a 6. dalban
Laura Harford – narráció a 3. dal zárásában
Joe Harford – gitár
Bruno Sa – billentyűk
