Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2021. 10. 8.
Producer: Eric Mårtensson
Az album hossza: 41.16 perc
Stílus: Melodic Hard Rock / Heavy Metal / Glam Metal Revival
Értékelés: 9.0/10
A „Wired” a svéd hard rock intézmény, az Eclipse kilencedik stúdióalbuma. A zenekarnak főleg a fenomenális „Bleed & Scream” (2012) után sikerült az áttörés a színtéren, és albumról albumra egyre nagyobb rajongótábort építettek. A banda jó két évtizede működik a fenomenális Eric Mårtensson szárnyai alatt, aki a zenei irány fő vizionáriusa. Eric mindenes: mindig ő írja az összes új szerzeményt, ő producerkedik, ő az énekes, ráadásul multiinstrumentalista is. A Magnus Henriksson gitárossal való összeszokott páros, aki a kezdetektől tag a zenekarban, alapvető építőköve annak, amitől az Eclipse hangzása felismerhető. Egyfajta saját zenei életrajz.
Az Eclipse pályafutása során dalszerzés terén sosem hibázott nagyot. A legutóbbi album, a „Paradigm” (2019, RockLine recenzió) ugyan azt sejtette, hogy a kreativitás kissé megcsappant, a csapat valahogy a komfortzónájában ragadt, és elsütötte a művészi fejlődésének legfontosabb kifejezőeszközeit. Többnyire több mint jó, inkább úgy mondanám, nagyon jó lemez volt, a várakozásoknak megfelelő, de kiemelkedő pillanatok nélkül.
Hiába adnak ki azonban két évente új albumot, a „Wired” megint telitalálat, amelyen Mårtensson ismét előhozta magából azt, amiért az Eclipse-t a legjobban szeretik. Hihetetlenül fülbemászó zeneiséget, a drámai színház szintjén bombasztikus megoldásokat, amelyek a zenekar legjobb stúdióalbumait is díszítik, és amelyekkel az Eclipse a zenei tömegeket meghódította és meggyőzte. Érdekes banda ez: alapvetően hard rockot játszik, amely egy vékony, láthatatlan vonalon át lép a heavy metal területére, ezért az Eclipse gyakran kifejezetten melodikus metalosan szól. Ehhez ravasz módon mérgesen ragadós zeneiséget adnak hozzá. Hellyel-közzel a glam metal revival elemei felé kanyarodnak, máskor AOR-szentimentalitást ébresztenek, ennek a kivételes zeneiségnek a keresztapáit viszont mindenképp olyan zenekarokban kell keresni, mint az ABBA és a Roxette. Az alma nem esik messze a fájától. A skandináv alaposság és zenei érzék általában soha nem csalódást okoz.
A Twiligth – kiinduló motívumát színpadiasan Beethoven Eroicájából merítve – az új lemez egyik legpompázatosabb dala. A refrénje zseniálisan megragadós. Az album első fele is a pillanatnyi zenei invázió hullámain lovagol, amikor az Eclipse szétrobbantja a termet a Roses On Your Grave-vel, a Dying Bered-del és a különösen glam metalosan csiklandozó Satruday Night (Hallelujah)-val. Kiváló dal, hatalmas optimizmussal, mintha az élet a „lockdown” idején meg sem állt volna, és az Eclipse a turnékon pillanatok alatt talpra állítja majd vele az egész termet. Olyan szám, amely a koncertprogram állandó eleme lesz. Itt van a Carved In Stone. Ütős ballada, amely az album közepén lenyugtat, de nem hoz túlcukrozott, rossz szájízt hagyó túlzásokat – a skandináv komorság itt is megingathatatlan. A Twilight rögtön utána teljes lendülettel ismét „party time” szintre emeli a lemezt. Sötétebb pillanatot hoz a rendkívül drámai, mégis kivételesen zenei, melankolikus Poison Inside My Heart.
Aztán itt a Bite The Bullet, az új album három kislemezének egyike. Mérgező csel, amely a glam metal legszebb idejét idéző szikrákat szór (Autograph, Winger…), az Eclipse az új albumra készült egyik legerőteljesebb riffjével, és biztosan a lemez egyik csúcspontja. A skandináv melodikus hard rock és metal tehát az Eclipse mostani lemezeivel az új idők egyik fő zászlóvivőjét kapja. Mårtenssonnak ezúttal tényleg minden összejött. A We Didn’t Come To Lose is főhajtás a Treat, Europe, Renegade, 220 Volt és társaik előtt… a lendület, a pompa és a bombasztikusság egy pillanatra sem lankad. A Bite The Bullet, a We Didn’t Came to Lose és az album rendkívül lenyűgöző záródala, a Things We Love kelta folk díszítéseket hordoz, tercharmóniákban megszólaltatva, amelyek (főleg a nyitó részeken) a jó öreg Gary Moore és az 1980-as évek közepi albumai felé kacsintanak, amiket Hendriksson egészen biztosan alaposan átrágott.
Ezzel még nincs vége. Ennek a zenei vonalnak a szerelmeseinek, és úgy általában a zenekar rajongóinak mindenképp be kell szerezniük az új album digitális vagy CD-s változatát, mert csak ez a kettő tartalmaz egy további dalt. Ez a Dead Inside, amely semmiben sem marad el az új album többi saját anyagától, különben ez a bekezdés teljesen felesleges lenne ebben a recenziós esszében.
Nyilvánvaló, hogy a koncertszünet több mint sikeresen hatott a megfelelő kreatív ihlet gyűjtésére, és a „Wired” album ismét majd szétpukkad Eric Mårtensson és társai szerzői ragyogásától. Talán ahhoz is hozzájárult az új album frissessége, hogy az Eclipse a felvételek előtt teljesen lecserélte a ritmusszekciót a felállásában. A „Wired” a zenekar zseniális új lemeze, és eléri a korábbi albumok (a „Bleed & Scream”, az „Armageddonize”, a „Monumentum”) legjobb pillanatainak szintjét. Az énekteljesítményről nyugodtan elmondhatom, hogy Eric az évek során igazán kiváló énekessé nőtt és érett. A hangja termetes, tekintélyt parancsoló, és állandó, határozott dominanciával lesben áll.
A „Wired” olyan album, amely pillanatok alatt adrenalint pumpál a vérbe, és libabőrt fakaszt. Olyan lemez, amely felemel, szárnyakat ad, és megtölt kicsattanó optimizmussal és derűvel. Bár van rajta néhány melankolikus hangulatú tartalom és ragadozó „drámai színházi” atmoszféra, egy nosztalgikus glam metal revival-csomagot is hoz, amely dörgő hangon hív a teljes bulizásra és kicsapongásra. Az Eclipse itt van. Újra elfoglalták a helyüket: szemérmetlenül, kompromisszumok nélkül és gőgös hevességgel. Ahogy az a legjobbaknak dukál.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Roses On Your Grave
2. Dying Breed
3. Saturday Night (Hallelujah)
4. Run For Cover
5. Carved In Stone
6. Twilight
7. Poison Inside My Heart
8. Bite The Bullet
9. We Didn’t Come To Lose
10. Things We Love
11. Dead Inside (bónuszdal – csak CD-n és digitálisan)
Felállás:
Erik Mårtensson – ének
Magnus Henriksson – gitár
Victor Crusner – basszusgitár
Philip Crusner – dob
