Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2019. 10. 11.
Produkció: Erik Mårtensson
Az album hossza: 45.11 perc
Stílus: Melodic Rock
Értékelés: 8.0 / 10
Az Eclipse, a svéd melodikusrock-vihar, hihetetlen intézmény. A szívekben nem alszanak ki a lángok. Az ihlet tüze megállíthatatlanul hajtja előre a szekeret, az Erik Mårtensson személyében megtestesülő kivételes figurával, aki nemcsak a zenekar remek énekese, hanem első és fő vizionáriusa, multiinstrumentalistája, fő dalszerzője és producere is. A banda ugyanis a viszonylag rövid idő alatt (ez általában a két album közötti kétéves intervallumokra is igaz) tartó viharos tevékenysége során rendszeres lemezkiadásokkal rendkívüli következetességet mutat, és ennek köszönhetően az Eclipse fokozatosan meggyőzte és meghódította a rajongók egy komoly táborát, méghozzá nem csak Európában, hanem azon túl is. Mivel egy mára teljesen archaikussá vált stílushoz tartoznak, és ennek a műfajnak a felmelegítéséből merítenek ihletet, tulajdonképpen csak egy nagyon erényes revivalizmusról beszélhetünk, ahol nagy szerencse kell ahhoz, hogy az egész egyáltalán szikrát vessen.
Az Eclipse az évek során lendületével és minőségével meggyőzte a világot. A kiváló stúdióalbumok eljuttatták őket Japán, Ausztrália és Észak-Amerika színpadaira, Európa pedig természetesen mindig kötelező kellék. Megnyitották már a Scorpions és az Aerosmith koncertjét is, az albumaik streamingszáma a digitális platformokon több millió fölé szökött, így néhány európai országban az eladási listákat is alaposan megkavarták. Svédországban a legutóbbi album, a „Momentum” a legkelendőbb lemezek első húsza közé került.
Mindazonáltal a „Paradigm” olyan album, amelyen az Eclipse már csak tartja az elért minőségi dalszerzői szintet, miközben semmilyen téren nem fejlődik tovább. Ezért a „Paradigm” semmivel sem képes meglepni. A produkció ismét tökéletes, a gitárok újra határozottan az előtérben dübörögnek, ami a zenekar régi ismertetőjegye (főleg a „Bleed” album óta), és ezzel a karrierje során többször is megközelítette a heavy metal elemeit. Az új album sem titkolja ezt egy-két helyen.
Az album zeneisége ismét kivételes. A refrének, mint általában, a fertőző pompás színház csúcspontjait hozzák. A refrénekbe csomagolt pompa terén az első helyet egyértelműen a Delirious viszi el. Határozottan olyan album ez, amely nemcsak az Eclipse lelkes rajongóinak szól, hanem általában a skandináv revivalzenekarok szélesebb körének is, amelyek revivalizmusukkal a glam metal és a sleaze elemeivel is kacérkodnak. Amikor olyan szerzeményre akadsz, mint a Blood Wants Blood, amely az új album kihegyezettebb dalai közé tartozik, a CrashDiet-féle dalszerzői megközelítésre való asszociációk teljesen helyénvalók. Itt nem kertelünk. Általánosságban a hatást máshol kell keresni, de maradjunk Svédországnál. Mindenért ugyanis az ABBA a „hibás” (remélem, ezt az megjegyzést az Eclipse iránti nagy bóknak értitek). Az albumot a rendkívül bombasztikusan viharos Viva La Victoria nyitja, amely másféle produkciós megoldásokkal akár szép kiindulópontja lehetne egy Sabaton-számnak. Kihegyezett, optimista hangvételű szám, amely már a refrénnél abszolút „megragadja a füledet”. Érdekes, hogy az ezt követő Mary Leigh a refrén kialakításában nem hoz különösebb eltérést, ami az album enyhébb mínusza. Főleg azért, mert a két szám a lemezen közvetlenül egymás után következik. A fentieket a zenekar megrekedt fejlődéséről megerősíti a meglehetősen közhelyes (power metalosan, vagy enyhén „Edguys” módon felépített) The Masquerade és Never Gonna Be Like You, a túl sokszor „eladott” refrénfogásokkal, de az Eclipse a lemez többi részével abszolút jóváteszi ezt, hiszen az általánosan kielégítő dalszerzői kiindulópontok nagyon magas szintjét hozza, ami garancia a dalok közötti szükséges változatosságra. Magnus Henriksson gitáros, a zenekar ütőképes kettősének másik fele Mårtenssonnal, továbbra is nagy Gary Moore-rajongó, hiszen becsempész néhány „kelta” hangzású fuvolaharmóniát, mint a kissé sötétebb Shelter Me-ben és főleg a záró Take Me Home-ban. A United akusztikus intrójával és nyitóritmusával futólag még az Uriah Heep-klasszikus Lady In Black-re is emlékeztet (csak az elején), mert a motívumot hamar elönti az elektromos gitárfrázisok torzított, fogazott lavinája.
Új album, amely megtartja elődje, a „Momentum” kreatív és minőségi szintjét. Valójában a zenekar rendkívül bátor és sikeres útjának folytatása, amely megjelenésével, természetesen a modern produkciós fogások módján, fontos tényezője a nyolcvanas évek archaikus műfajai emlékének életben tartásában. Röviden. Ha esküdt hívei vagytok az azonnal megragadó, abszolút domináns csúcszeneiségnek, akkor mindenképp hallgassatok bele minél előbb az Eclipse-be, hiszen a rajongóiknak a „Paradigm” album már régen megvan otthon, és az új Eclipse-tartalmú korong biztosan beragadt a lejátszóikba.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Viva La Victoria
2. Mary Leigh
3. Blood Wants Blood
4. Shelter Me
5. United
6. Delirious
7. When The Winter Ends
8. .38 Or .44
9. Never Gonna Be Like You
10. The Masquerade
11. Take Me Home
Felállás:
Erik Mårtensson – ének, gitár
Magnus Henriksson – gitár
Magnus Ulfstedt – basszusgitár
Philip Crusner – dob
