Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2021. 10. 8.
Produkció: Ricky Delin
Az album hossza: 48.15 perc
Műfaj: AOR revival
Értékelés: 9.0/10
Lassan készülnek el, de amikor megjelennek, magas színvonalat hoznak. Itt van előttünk egy újabb tökéletes, a nyolcvanas évek AOR-hangzását felelevenítő skandináv zenekar negyedik stúdióalbuma. A svéd, stockholmi Houstonról van szó. Már a 2010-es, azonos című bemutatkozó lemezükkel alaposan felforgatták a melodikus rock és az AOR-revitalizmus műfaji mezőnyét, a Classic Rock magazin pedig a 2010-es legjobb AOR-albumok listáján az első helyre sorolta őket. Ennek a minőségi debütnek köszönhetően a Houston gyorsan felfigyelt magára, ami megnyitotta a zenekar előtt a legnagyobb európai fesztiválszínpadok kapuit, az idei év őszi részét pedig közös brit turnén töltötték, ahová honfitársaik, a Crashdiet vitték magukkal őket.
A zenekar nevének megszilárdításában többek között Danny MacAskill is segített, a extrém BMX-biciklis és a Red Bull csapatának versenyzője, aki a második Houston-album, a »II« egyik dalát, a Runaway-t használta fel az „Imaginate” című extrém videója zenei alapjául. Ez a videó a mai napig csak a YouTube-on közel 100 millió megtekintést ért el.
A felvezetés kicsit hosszabbra sikerült, tekintve, hogy az AOR Szlovéniában soha nem volt olyan népszerű, mint Nyugaton és Észak-Amerikában. Ha viszont te ismered ezt a bandát, és olvasod ezeket a sorokat, előtted emelem meg a kalapom. Főleg, ha szlovén állampolgár vagy. Hogy rövidre fogjam: a Houstonnal nem lehet viccelni. Amit letesznek az asztalra, az kivételes kifejezőerővel és tökéletes hangzással bír.
Most is jó négy évet kellett várnunk arra, hogy a zenekar a »III« albumot új, friss szerzeményekkel kövesse. Nagyon fontos, hogy az új lemez munkálataihoz újra csatlakozott a Houston egykori tagja, Ricky Delin. Igaz, nem állandó tagként, de részt vett a dalszerzésben, és az új album producere is ő lett.
A zenekar vele igazán hiteles kapcsolatot akart teremteni a nyolcvanas évek aranykorával, amikor az AOR virágkorát élte. Elég csak a Journey, a Foreigner, a Survivor (főleg a Heart of the Warrior-t hallgasd meg), Richard Marx, John Farnham, Stan Bush, Rick Springfield és társaik slágereire gondolni… A »IV« valószínűleg a mai napig a legaprólékosabban kicsiszolt album, amit a zenekar a csúcsszínvonalú AOR-revitalizmus jegyében készített. A »III« őszintén szólva kevesebb élménnyel szolgált, a banda stílusban eltávolodott az első két lemeztől, bár megőrizte az igazhitű melodikus rockos szemléletet. A »IV«-gyel a Houston nemcsak felvette a fonalat az első két albummal, hanem érettségben túl is szárnyalta őket. Az ilyen zseniálisan megmunkált és csomagolt, ultramuzikális fülbemászó dalokat, amelyek szinte szétfeszülnek a belső pompától és bombasztikától, nagyon szívesen meghallgatná a Jeff Lynne-féle (ELO) és az Alan Parsons-féle (Alan Parsons Project) zseniális zeneszerzőkaliberű páros is.
Jó 48 percnyi zene tizenegy tételben, amit hosszú éjszakai autóutakon hallgatsz, amikor egyetlen útitársad a háborgó szíved és a gigantikus tornyok, felhőkarcolók reklámfeliratairól visszaverődő neonfény ragyogása. De ez még a nyolcvanas évek volt. Nálunk persze nem. Hihetetlen. Az átalakulás azokba a gondtalan, pozitív és derűvel teli nyolcvanas évekbe a »IV« hallgatása közben tollpihe-könnyedséggel megy végbe. Egy pillanat alatt. Gondolatban persze. Az érzések, érzelmek, a nosztalgia ébredésében. És a dalok? Egymás elől lopják a figyelmet. Amikor azt hiszed, megtaláltad az album fókuszpontját, jön a következő, amely elveszi ezt a címet az előzőtől. A refrének élesre csiszoltan, csúcsminőségben vannak felszerelve, és azonnal megfognak. A kedvenceidet válaszd ki magad. A cikk és a kritika szerzője a Storyteller című dalt választaná magának.
Szóval. Alapvetően a »IV« semmi újat nem mond. Fejlődés szempontjából semmiképp, de lenyűgöző, hogy ilyen zenét manapság már senki sem szerez, és ilyen producerfogásokat sem használ. Minden a helyén van. A szintetizátorok suhogó pasztelljei, a nyolcvanas évek szigorú hangzásesztétikája és a gitárfrázisok közötti egyensúly megvan. A dalokat a megfelelő helyeken többszólamú vokálharmóniák támasztják alá. Itt vannak a kitűnő gitárszólók a folyékonyan felépített middle eight részekben. Hank Erix hangja a maga karakterével mintha egyenesen erre a zenei stílusra lenne öntve. Az album majd szétveti a drámai színházat. A hangulati csúcspontok a refrének dallamaiba vannak sűrítve. Az igazi „AOR-megvilágosodott” ennél többet nem is akar. Szóval ami a úttörő felfedezéseket illeti, már amennyire még izgatnak, 2021-ben ilyen albumot biztosan nem kaphatunk többé. A „zenei archaizmusok felmelegítésének” helyére viszont egy sor kiváló utánzó lépett, főleg skandináv vidékről, és a Houston az új »IV« albummal bizonyítja, hogy ezzel az utánzási doktrínával a mai AOR-revitalizmus abszolút élvonalába tartozik. A »IV« egy olyan album, amelyet az AOR-rajongók még évekig bálványozni fognak.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. She Is The Night
2. You’re Still The Woman
3. Hero
4. A Lifetime In A Moment
5. Heartbreaker
6. Storyteller
7. Heart Of A Warrior
8. Until The Morning Comes
9. I Will Not Give In To Despair
10. Such Is Love
11. Into Thin Air
Felállás:
Hank Erix – ének
Carl Hammar – gitár
Soufian Ma’Aoui – basszusgitár
Richard Hamilton – billentyűk
Oscar Lundström – dob
